Tegnap éjszaka kapcsolatunk új dimenzióba lépett.
Szomszédgyerek nyomta azt a változatos zenét, ami a canabis-kultúrának nagyon kedvez. Egy darabig tűrtem, füldugóval a fülemben, és próbáltam nem arra gondolni, hogy másnap 4-kor kell kelnem. Fél 11-kor azonban a hangosodó lüktetés hatására olyan düh borította el az agyamat, hogy nem haboztam a tettek mezejére lépni: felébresztettem Ákost, hogy hívja a zsarukat.
Ő nem volt épp harcra kész állapotban, de hamarosan már kabátban indult a szomszéd ajtó felé. Anyjuk nyitott ajtót, lent ült a 2 lányával, míg fia fent tombolt, és Ákos kérésére tehetetlenül nézett, hogy ö nem tud mit tenni, és gépiesen ismételte Ákos mondtatát lányainak, egyes szám harmadik személyben: "He's fucking angry..."
Ákos állt az ajtóban a kabátjában a zilált hajával válaszra vára, de anyjuk csak nézett. Végül a kommunkikációnak az "I'm calling the police" mondat vetett véget.
Ákos visszajött, és épp meg akartuk beszélni az eseményeket, mikor kopogtak az ajtón...A szomszédgyerek volt az másik két társával.
Ott állt a három csenevész drogos DJ-növendék az ajtóban, hogy hát ezt beszéljük meg, és ne haragudjunk, meg hogy ő James, és DJ, és fiatal meg blabla. Asszem nem is a csendháborítás bűne hajtotta őket hozzánk, hanem ha meglátják, hogy füveztek, a zsaruk szétkapják őket, és tuti nem éjszakáznak otthon.
A másik kettő meg csak állt mögötte a kitágult pupillájukkal, mint két ...
Hát ennyi volt a napi meccs, hogy ez a hatás holnapig kitart-e, nagy kérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése