2008. november 16., vasárnap

Paris

Párizs. És máris egy másik világ kapujába érzem magam, eltávolodva a valóságtól, fél lábbal a képzeletemben, fél lábbal a valóságban, és a kettő úgy összefonódik, hogy megállapítani már nem tudom, melyik melyik. Látom magam előtt a csinosan öltözött nők tipegését-topogását, a virágcsokorral kezükben utánuk futó férfiak epekedését, a divatos üzleteket, a parkokban egymásba olvadó szerelmespárokat, a biciklin tekerő egyetemistákat, és a gyalogosokat, akik a biciklisávban bámészkodva hirtelen és értetlenkedve ugranak szét, a friss bagettek illatára elkábuló járókelőket, a sajtok és borok színes kavalkádját, a romantikus hidakat, a pislákoló utcai lámpácskákat, a sárguló falevelek táncát, a szemeket vonzó épületeket, mintha nem is ebben a században lennénk.

És persze az utcán fekvő nincsteleneket, akik a kávézó üvegében megigazítják a hajukat, a vak koldusokat, a pénzért megvehető nőket, és akik megveszik őket, a szex shopokat, ahol semmi nem szégyen, és bármit megkaphatsz, a forradalomra készen álló ifjakat, akik soha nem lesznek elégedettek semmivel, és bármikor készen állnak egy-két autó felgyújtására, kifejezve ezzel nemtetszésüket, a sötét utcácskákat, ahová már csak jelszóval lehet belépni, de emberfia nem is kívánkozik oda, az olcsó hoteleket, ahol pereg a vakolat és penész virágzik a fürdőben, a zsebtolvajokat abban a tömegben, ahol mindenki zsebből árulja a cigit, vagy amit csak akarsz, aztán az ámulatból a lábad alatt végigfolyó csatornavíz hirtelen magadhoz térít.


Párizs minden, amit ember szeret, legyen az jó vagy rossz, benne van. A bűnös dolgok élvezete után a Notre Dame irgalmat nem ismerő ítélete sújt le kegyetlenül, térde hajt, és még azt is bánod, hogy megszülettél, és kegyelemért könyörögve a vaskos falak között újra tudod mi a helyes, gyújtod a gyertyákat a bűneidért, vagy halott szeretteid lelki üdvéért, meggyónva mindent ami volt, és ami lesz, és a teljes megtisztulás után kilépsz a térre, és a nagy kavalkádban újra arcodba fut az élet, és megint minden kezdődik elölről.


Egy olyan világ, ami teljesen lenyűgöz, amit elfelejteni nem tudsz, ahova visszavágysz, ahol csak érezni lehet, a szíved gyorsabban ver, az érzékeid kifinomultabbak, az összes csatornán jönnek az ingerek, csak szeretni lehet, élvezni az életet, de hogy mi van azután, azt már csak a franciák tudják.