2015. május 31., vasárnap

Nem fér be? Megoldjuk!

Előre eltervezett gyerekmentes nap: Irány az Ikea! És ha már arra járunk, kószálhatnánk egyet valahol Budapest nevezetességei között, csinálunk pár idillikus fotót, iszunk egy kávét a Starbucksban, majd szép békésen 4-5 óra körül hazatérünk, megszerezve azt, amiért mentünk: a konyhai munkapultomat!
Ilyen reményteli gondolatokkal terveztem a napot. Egészen addig, amíg az adott nap el nem jött!
  
Reggel 6.30-ra állítottam a telefonomon az ébresztőt. Mivel annyira jól aludtak a fiúk, hogy csak kb 6-szor kellett felkelnem, ebből egyetlen egyszer nem sikerült NEKEM visszaaludni, így 6.30-kor kinyomtam a telót, remélve, hogy 10 perc múlva újra jelez. 
Nos, természetesen amikor akarom, akkor nem így van, és nem jelzett. Az első éber pillanatom 7.10-kor volt. 
  
Kávé, készülődés, visító gyerekek szétválasztása, nagymamának egy vállveregetés, amiért kibírja a napot, és 8 után sikerült elindulni.

Cél: Megszerezni az ikeás konyhai munkapultot, mivel kategóriájában még benzinnel együtt is ez a legolcsóbb, és mert gyönyörűséges.

Ellenőrzés, minden megvan-e, kocsi hátuljából ülések eltávolítva, csomagtérben kötél, gumipók, és biztos, ami biztos, egy rozsdás nagy fogú fűrész.
 Nem, van nekünk szebb és jobb, és árammal működő, de a vészhelyzet azt jelenti, hogy nincs áram, tehát a rózsaszín rozsdás fűrész marad!!!

9 után Debrecenben voltunk. Igen, megtettünk 50km-t, és csak 9 km-rel jutottunk közelebb Budapesthez. Ugyanis Debrecenben várt minket az UNIVERZÁLIS tetőcsomagtartó!
Eredeti tervek alapján a munkalapot a tetőn hozzuk haza autópályán, hátha sikerül felszállnunk, és légvonalban megtenni az utat.
Egy kósza ötlettől vezérelve kipróbáltuk az univerzális csomagtartót ott helyben.

Egy óra küszködés után úgy döntöttünk, hogy valaki biztos tudja használni ezt a nagyszerű találmányt, de mi NEM!

Ismét eltelt egy óra a semmivel, és még nem indultunk el.

Lesz, ami lesz, 10 óra elmúlt, megyünk, és marad a C-verzió: "Majdcsakleszvalahogy!"

Az idegrendszerünk azon a ponton volt, hogy kb fél órán keresztül semmit se szóltunk egymáshoz.
Nekem lepergett a szemem előtt, hogy annyi a Margit-szigeti sétának, az Aréna Plázában a H&M-es szőnyeg és kismama rucik vásárlásának, a Starbucksban a kávémnak...mert semmire sem lesz idő, csak a hülye Ikeára, ami kb 50ezerért szállít házhoz.
Ekkor pattant ki az ember fejéből a következő terv!
Vegyük meg a munkalapot, és adjuk fel csomagként a legközelebbi postán.
Gyors keresés a neten, posta nem vesz fel ekkorát, viszont a HDT csomagszállítók 5500-ért elviszik vidékre....persze egy kicsit fűrészelni kell hozzá, de az mindegy.
Futár megrendelve életmentő barátnő munkahelyéről, de persze véletlenül, mert azt hittem lesz még egy katt a véglegesítés előtt.
Ezalatt Ákos mérte a kocsit belülről, és elhatározta, hogy be fog férni, bármi legyen is.


Aggódni nem volt nagyon időm, beértünk, megvettük, amit kell. Semmi vita, elég volt pár sóvárgó tekintet részemről, az ember már dobra is a kosárba azzal a mondattal, hogy "Megvesszük inkább most, 3 évig megint nem akarok idejönni!"
Egyedül a zuhanyfüggönyből nem maradt készlet, kassza, és irány az árukiadó a munkalapokért.

Ahogy sejtettük, nem fért be. Forgattuk erre-arra, élére, lapjára, de vagy egyáltalán nem lehetett bezárni a hátsó ajtót, vagy a sebváltó vált hozzáférhetetlenné.

Ekkor eljött a rózsaszín rozsdás fűrész ideje!
Még jó, hogy a bejárat mellett álltunk meg, így legalább mindenki végignézhette, ahogy két hülye méregeti a kilógó részt, majd elővesz a pasi egy múlt századbeli fűrészt, és nekikezdi lefűrészeli.
Nyilván mi tudtuk, hogy mennyinek kell majd egyben maradnia a konyhához, de pont ez nem volt a homlokunkra írva.
Így hát maradt az őrült fűrészelés, ami persze marha sokáig eltartott, mellettünk ketten is bepakoltak már, mire mi végeztünk. Még az Ikeás csomagszállító is furán nézett ránk, és megkérdezte, hogy állítva nem fér-e be. 
Azt hiszem, nem győztük meg, elfordult, és békésen folytatta a pakolást a kisbuszába. Amibe persze MINDEN kényelmesen belefért.

Mindegy, mi fűrészelünk tovább!



ÉÉÉÉÉÉÉS ... sikerült beázrni az ajtót munkalapokkal együtt.
Ülés hátul nincs ugyan, de attól még én is beférek Emmával valahogy, és persze a biztonság kedvéért az övet is bekapcsolom!


Bent vannak a cuccok, bent vagyok én is, következő kérdés...hol van a GPS???
Természetesen a kesztyűtartóban, pusztán 60 kilónyi munkalap támasztja!



Újabb átrendezés, még felvettünk pár lamellás szekrényajtót, MERT BEFÉRT, és megkezdődhetett a kényelmes hazaút. :)


Egy KFC-s vödör csirke azért még elfér valahol. ;)


A mai napon elgondolkozva....Nem lenne hülyeség az Ikea árukiadónál bérelni egy parkolóhelyet, és nyitni egy lapszabászati vállalkozást segítve a túlméretes dolgokat vásárolókat. 

Túl nagy? Nem fér be az autóba? Munkalap, asztal, kanapé....MEGOLDJUK!