tag:blogger.com,1999:blog-54417305314413778252024-03-05T11:21:46.351+01:00Valami......rólamZsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.comBlogger102125tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-90887666151350962452021-12-20T16:45:00.000+01:002021-12-20T16:45:00.929+01:00„Mert lett egy Fia!”<p> </p><p class="MsoNormal">Főiskolás éveim alatt a hitoktató szakon tanítottak sok
mindent, és tanultam sok mindent. De teljes mértékben azt, hogy mit is kezdünk
a megtanult tananyaggal, hogyan használjuk, hogyan formálódik a
gondolatmenetünk, hogyan formálódunk mi magunk, hogyan formál minket az Isten,
azt nem tudhattuk se akkor, se most.</p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Feltettünk ezer kérdést, volt ezer válasz. Néha könnyebbek,
néha nehezebbek. Volt, ami egyértelmű volt, aztán kiderült, hogy mégsem. Volt
aki gondolkozás nélkül „tudta” a válaszokat. Én mindig sokáig „rágtam” magamban
őket.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Azóta eltelt 20 év, a kérdések mégsem fogynak. Talán csak
mások.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Múlt tavasszal az akkor 10 éves fiam feltett nekem egyet.
Nem is egyet, napi 5ezret, de ha én nem tudtam, átirányítottam az apjához. Ha ő
sem, akkor még mindig ott volt a google, válasz letudva.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Szívesen olvasta a gyerekbiblia történeteit, és feltűnt
neki, hogy az Ószövetségben milyen sokszor előfordul a „szemet szemért” elv,
ezzel szemben az Újszövetség történetei mások. És egyszer megkérdezte:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">„Anya, miért volt olyan kegyetlen az Isten az Ószövetségben,
és miért más az Újszövetségben?”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Na ez olyan kérdés volt, amit nem akartam letudni egy szóval…se
egy mondattal. Olyan kérdés volt, ami sok gondolatot indított el bennem, és egy
hosszú beszélgetés kezdő felvetése is lehetett volna. Ránéztem a fiamra, és azt
mondtam neki, hogy adjon pár percet, mert nem szeretném elkapkodni a választ.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A pár perc vagy nagyon gyorsan letelt, vagy nem is adott pár
percet. Hirtelen felderült tekintettel újra megszólalt:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">„Én rájöttem! Szerintem azért, mert az Ószövetségben még nem
volt Fia!”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Döbbenten néztem rá, ő pedig folytatta, azt hitte nem értem:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">„ Lett egy fia!”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Igen…értem…s közben ezer gondolat futott végig az agyamon.
Hogy milyen szülőnek lenni, milyen egy gyermek az ember életében, mennyi
mindent megváltoztat bennünk, el is mosolyodtam, hogy mennyi csínytevés is
kapcsolódik hozzá, mennyi könny és mennyi mosoly, és mennyire túlcsorduló
Szeretet.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Egy gyermek…egy fiú…. aki megváltoztat mindent. Egy fiú, aki
a Szeretetet hozta a Földre.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A FIÚ.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Nem is akartam tovább boncolgatni a kérdést. Úgysem tudtam
volna neki jobb választ adni. Összefoglalta ő 10 évesen egy rövidke mondatban. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">„…mert lett egy fia.”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mert lett A Fiú!<o:p></o:p></p>Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-50505635271159704892018-08-06T00:51:00.000+02:002018-08-06T00:51:17.540+02:00"Egy" köszönöm<div style="text-align: justify;">
Néha rám tör a saját magam elszámoltatása. Miért vagyok, mit csinálok, csinálok-e valamit, van-e értelme az életemnek, stb, stb, nagyon jó kis önmarcangoló esti program, ha alszanak a gyerekek. Általában arra jutok, hogy remélhetőleg van valami minimális hasznom, de úgyse jövök rá soha, hogy mi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy ilyen remek önkínzó programomat rontotta el pár éve a férjem, aki emlékeztetett valamire, miután kijelentettem, hogy teljesen feleslegesen szívom a levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
14 évvel ezelőtt történt, és teljesen törlődött az én kis túlterhelt agyamból. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
14 éve 2 évet hitoktattam-kántorizáltam friss diplomával azon a helyen. Futkároztam gyalog az egymástól messzire eső iskolák, óvodák között. Kaptam ott hideget-meleget. Az időjárástól is, no meg lelkileg is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindítottam egy gyülekezeti újságot (hihetetlen így utólag), aminek nagy részét én raktam össze, néha pedig megkértünk 1-1 gyülekezeti tagot, hogy írjon valamit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik alkalommal egy idős párt szerettünk volna meggyőzni, de nem merték vállalni, mert állításuk szerint nem tudnak úgy fogalmazni. Ilyen pitiáner dolgokon nem akadunk fenn, semmi gond....elmentem hozzájuk, leültettek, örültek nekem, én meg csak hallgattam hosszan a történeteket, ide-oda cikáztak a gondolataik, jegyzeteltem, majd összeraktam, megírtam helyettük, azt, ami kikívánkozott belőlük. Hogy mennyire sikeresen raktam össze a lényeget, azt csak később tudtam meg, addig agyaltam, hogy vajon így szerették volna, vagy valami kimaradt. </div>
<div style="text-align: justify;">
2 év elteltével másfelé vezetett az utam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó közös istentiszteletről jöttünk ki, ahol sokan elköszöntek tőlem. Az ajtóban álltam, mikor ez az öreg bácsi a kerekesszékével nehézkesen kigurult. Az egyik lába amputálva volt, én soha nem láttam őt másképp, csak ülve. Nem is beszélgettünk mi sokat, csak amennyit egy huszonéves "zöldfülű" tud mondani, ráadásul a bácsi nem egy barátkozós fajta volt, kicsit tartottam is tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor észrevettem, hogy felém veszi az irányt. Szokta nyújtani a kezét egy kézfogásra, gondoltam el akar köszönni ő is, már ha most vagyok itt utoljára. De hiába vártam a kezét, mert egyáltalán nem felém nyújtotta, hanem valami furcsa erőlködésbe kezdett, én meg nem is tudtam hirtelen, hogy mit szeretne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hagyta a feleségének se, hogy segítsen, két kezével belekapaszkodott a kerekesszékbe, és minden erejével, feltolta magát. Én dermedten néztem, amikor azon az egy lábán, amit soha nem használt, megállt, imbolygott, de azt is láttam rajta, hogy most aztán nem szeretné, ha bárki segítene neki. A következő pillanatban a kezét felém nyújtotta, a szemembe nézett, és egy erős kézfogás mellett annyit mondott: Köszönöm!</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy mit mondott még, vagy a felesége mit tett hozzá, nem emlékszem, de hamar visszahuppant a székbe, én meg a döbbenettől csak néztem, ahogy tovább mennek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elköszöntünk, és gondolkozni nem is volt időm, mert közben a többiek haladtak kifelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még most is elgondolkozok, hogy mégis mit tudtam én adni neki 24 évesen, hogy ő fél lábával is, de felállva köszönje meg nekem.... </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel együtt magasra tette a mércét, mert ugyan milyen elismerésért tudok még küzdeni, ha a pályám elején megkaptam a legnagyobbat?</div>
<br />
<br />
<br />
<br />Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-15808979704419601712017-11-18T19:41:00.001+01:002017-11-18T19:41:34.723+01:00Igazi Ajándék<div style="text-align: justify;">
Egy 8 éves kislány.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehetséges. </div>
<div style="text-align: justify;">
Furulyázik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden nap gyakorol. Délután a suliban. Ha kell, ha nem, meg akarja mutatni, mit tud.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiáll az osztály elé ragyogó szemekkel, előveszi a két pici kezét, és a levegőben elkezdi játszani a dallamot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tökéletes ritmussal, és minden hangot jó helyen "fog le". De néma marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Némán furulyázik, mert nincs hangszere.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy miért, az igazi okot én nem tudhatom. Szegénység? Nemtörődömség? Nem az én tisztem megítélni. Én csak annyit tudok, hogy egy furulyás gyermek hangok nélkül játszik dallamot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár hete nézem, de nem bírom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Következetlenség, hogy én, mint tanító, vegyek egyet egyetlen gyereknek, a többi 24-nek meg semmit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mégis elhatározom magam. Mindegy, hogy milyen tanító leszek...ember vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Írok pár embernek....és pár órán belül jön a válasz:</div>
<div style="text-align: justify;">
3 furulya van...keressek még furulyázni vágyó szegény gyerekeket, mert itt bizony adni akarnak!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
És még csak azt se tudjuk, kiét adjuk, mert mindenki ADNI AKAR!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Lelkek gyógyulnak. A kislányé, aki megkapja azt, amiről álmodni sem mer. Az enyém, mert adhatok. És azoké, akik adni akarnak, mert nekik is szörnyű gyerekkoruk volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem egy nagy ajándék. Pár ezres tétel. Mit jelent egy gyermeknek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Én remélem, hogy a legtöbbet. Többet a pénznél, és bármilyen földi értéknél. Hogy továbblendíti majd őt a következő éveken, hogy érdemes tovább menni, hogy nem süllyed meg ott, ahol a jelenlegi helyzete tartja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez Ajándék. Igazi ajándék. Nem pénz, nem 10ezres játék. Ez olyan, ami talán a szívébe vésődik. Mi pedig imádkozunk, hogy a mag kikeljen, és gyümölcsöt teremjen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedves drága kislány! Az Isten küldte ezt az ajándékot ismeretlen anyák kezein keresztül. Használd, ahogy csak tudod!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi meg köszönjük, hogy rajtunk is segítettél!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-19938946915399471672016-02-14T22:41:00.000+01:002016-02-14T22:41:16.221+01:00"Szaranya" vagyok, vállalom!<div style="text-align: justify;">
Előre leszögezem, senkit nem akarok megbántani. Tiszteletben tartom mindenkinek a gyereknevelési módszereit. </div>
<div style="text-align: justify;">
De most vállalni szeretném a "szaranya" oldalt az " Az 5 legsúlyosabb gyermeknevelési hiba, amit egyre több szülő elkövet" nevezetű írás kapcsán. ( http://pozitivnap.hu/eletmod/az-5-legsulyosabb-gyermeknevelesi-hiba-amit-egyre-tobb-szulo-elkovet )</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy angol dada, gyereknevelési tanácsadó megmondja. Mindenkinek. Mit? Hogy hogyan kell nevelni az én gyerekeimet. És a tiédet...és mindenki másét. Mit tudunk róla? Semmit. Mit tud ő a mi gyerekeinkről? Semmit. De pár mondatban össze tudja foglalni, hogy mi a baj...mindenhol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a hölgy brit. Ha valaki volt már családnál Angliában gyerekekre vigyázni, megérti miről beszél a szerző. Nem tapasztaltam, csak messziről, az is elég volt. Nem lehet összehasonlítani őket a magyar gyerekekkel, és épp ezért nem vonatkoztathatunk általánosan a Föld összes gyerekére!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ja....hogy ez nem a mi gyerekeinkre vonatkozik, hanem másokéra? Hát...kérem....nézzen mindenki magába, és alkalmazza a "mindenki a saját háza táján seperjen" ősrégi elvét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem akkor jutottam el ezeknek az elméleteknek az átgondolásához, amikor nem aludt az elsőszülöttem. Nem alszik a gyereked? Van rá könyv! Csináld végig a módszert, amit ír. Meggyőzően. Olyan meggyőzően, hogy én is elhittem. 1 hét, nem több, és a gyerek aludni fog. Ha mégse válik be, a gyereknek neurotikus problémái vannak, kezeltesd!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Két hét sírás (gyerek és jómagam részéről) elég volt ahhoz, hogy átgondoljam: normális ez? Tényleg mások szerint kéne ezt csinálnom? Nem pedig az egyedi és megismételhetetlen gyerekemre figyelni, elfogadni őt?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy hét alatt kellett volna jönnie a változásnak. És két hétig csináltam, betartva minden betűt. Aztán....Feladtam. Igen, én, aki soha nem adja fel, akkor feladtam. Miért? A gyerekemért. És önmagamért. Rájöttem, hogy nem mindig úgy kell lennie, ahogy a nagy könyvben írják. Nem minden "tökéletes". Mindent kipróbáltam, és nem működött.</div>
<div style="text-align: justify;">
Feladtam. Feladtam a saját elméleteimet. És alárendeltem magam annak, hogy ez a gyerkőc nem alszik. Mai napig nem tudom, miért, de ez volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
És innentől kezdve könnyebb lett. Nem könnyű! Könnyebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most 5 éves. 3 éves kora óta alszik, mint a bunda.</div>
<div style="text-align: justify;">
Második gyermek? 12 hetes vizsgálat: vetessem el. Innentől kálvária, nem akarom részletezni. De nagyon sok mindenre megtanított. Hogy nem az számít, hogy tökéletes anya legyek, hogy tökéletes gyerekem legyen. A legnagyobb dolog, amire megtanított, hogy örüljünk, hogy élünk, és egyetlen dolgom van: szeretni őket! És még egy dologra: ne mások véleménye alapján döntsek, hanem a saját belátásom szerint.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harmadik gyerek: ekkora már egyetlen könyvem sem maradt. Olyan, amilyen. (természetesen tökéletes :D ). Fáradt vagyok? Marhára. Túléljük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És most én is pontokban reagálnék az elhibázott nevelésre, a "szaranyák" oldaláról:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1. A híres "bögre teszt". </div>
<div style="text-align: justify;">
Amiről egyébként senki nem hallott, csak egyetlen fb-os posztból. Tegyél egy bögrét a gyereked elé, és ha utána nyafog, mert nem a kékben akarta, hanem a rózsaszínben, akkor a "szaranya" elfehéredik, és kicseréli rémülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én még egy anyát se láttam elfehéredni, max elvörösödni a méregtől. Bár reggelente senkinek nem vagyok ott a konyhájában, tehát nem tudom ki mérte ezt fel, és mikor.</div>
<div style="text-align: justify;">
A másik dolog: én minden reggel ugyanabból a pohárból iszom meg a kávémat? Miért? Mert szeretem, megszoktam, az én bögrém, fogalmam sincs.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha bemegyek egy kávézóba, szép porcelán bögrében kapom a kávét. Jó látvány, jobban ízlik. Ha papír pohárba kapnám, egyáltalán nem lenne olyan "finom".</div>
<div style="text-align: justify;">
Most komolyan...csak azért szívassam a gyerekemet, hogy megtudja, ki a főnök? Hogy tekintélyt parancsoljak? Hát bevallom, én azok közé a "szaranyák" közé tartozom, akik megkérdezik, hogy melyik bögrét szeretné, illetve meg se kérdezem, mert tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vannak szabályok. Van amiből nem engedek. De hogy ilyen mindennapi dologban leckéztessem meg őket....hogy jó felnőttek legyenek majd.... Hogy egyetlen ilyen "teszt"-ből szűrjön le bármilyen következtetést valaki, hogy én hogy nevelem a gyerekeimet...nem tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2. Étteremben végigülni egy vacsorát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyáltalán hány évesekről beszélünk? Tisztában van vajon az életkori sajátosságokkal? Én egy nyugodt ember vagyok, de nekem hosszú végigülni a várakozási időt, mire a vacsorát kihozzák, néha egy óra. Vagy több. Ki akar egy gyereket arra kényszeríteni, hogy órákon keresztül üljön és fogja be a száját? Normális ez? Persze. Vannak gyerekek, akik kibírják. Örömet nem okoz nekik, az biztos, de anya meg apa legalább "megtanítja" a jó modorra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én is szeretném, ha jó modoruk lenne, de nem feltétlen érzem, hogy ha egy óvodás nem tud órákig csendben ülni egy remek vacsora kedvéért, azért rossz gyerek lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
A gyerek úgy van összerakva, hogy fut, játszik, nevet, beszél. Nem pedig úgy, hogy ül, és "jól" viselkedik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
3. Nem szól más rá a gyerekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha ott a szülő, nyilván nem. Ha nincs ott a szülő, szerintem most is rászólnak. Én pl voltam olyan vandál, hogy egy ugrálóvárnál egymást félretoló gyerekeket sorba állítottam, és rájuk szóltam. Nem tudtam megállni, hogy ne tegyem, ráadásul az enyémek ott álltak már 3 kimaradt kör óta, mert az én "rossz" gyerekeimnek megmondtam, hogy sorba kell állni. Még akkor is, ha pingvines bögréből isszák a kakaót! :D</div>
<div style="text-align: justify;">
De egy emlék is felidéződött a 25 évvel ezelőtti időkből: 8-9 éves lehettem, amikor Mikulás napján úgy döntöttünk a testvéremmel, hogy meglepjük a szüleinket. Az összes összespórolt pénzünkön (ami nem volt sok), édességet veszünk nekik, és teletömjük a csizmáikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmentünk a helyi ABC-be, és a kosárba tettünk csokikat, cukrokat és ropit.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pénztárnál derült ki, hogy elszámoltuk, és vissza kellett tennünk valamit, mert nem volt elég a pénzünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pénztáros hölgy ordított velünk mindenki előtt, mert mi voltunk a büdös kölykök, akik csak a hasukra gondolnak, és minden édességet összevásárolnak, és miattunk kell kinyitnia a kasszát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ott álltam gyerekként, és szégyelltem magam olyan dologért, amiért nem kellett volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazamentünk megalázva, és sírva beleraktam a maradék csokit a csizmákba, és a ropit. A ropira máig emlékszem, nem akartam, hogy csak csokit egyenek anyáék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Örömet okoztunk, de nem tudtam örülni. Pedig nekünk adták mindet, olyan boldogok voltak a szüleink. Csak azt éreztem, hogy rosszat tettem, és úgy néztem azokra az édességekre, mintha bűn tapadt volna hozzájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után kérdem: jogom van nekem megítélni egy gyerek cselekedetét úgy, hogy semmit nem tudok a körülményekről? Jogom van megszólni bárkit, ha csokit eszik, hogy na ez a kölök is csak édességet tud enni, holott talán egy hónapban egyszer teszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
4. Ha egy pelenkás megbotlik, magát kellene felsegítenie ahelyett, hogy nyújtja a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emberek! Ti szülők vagytok egyáltalán???</div>
<div style="text-align: justify;">
Én engedem a gyerekeimet, mászni, esni, puffanni...nyilván normális keretek között. Sokszor mondták már nekem, hogy ők ettől rosszul lennének, és nem engedik a gyereküknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Engedem. És a gyerekeim felállnak maguktól. Nem kértek pelenkásan segítséget. Nem segítettem. De ott voltam végig, figyeltem a szemem sarkából. És amikor kérték a segítséget, amikor szóltak, igenis odamentem, mert tudtam, hogy most kellek. Most nem eltaszítanom kell egy pelenkás gyereket, hanem segítenem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ettől lesz rossz felnőtt a gyerekem? Nem hinném. Ekkor tanul meg bízni, és tudja, hogy anyára számíthat. Megtanulja, hogy ha baj van, nem kell csakis önmagában fuldokolnia a mocsárban, mint a majom, aki saját hajánál fogva próbálta kihúzni magát a tanmesében. Lehet bízni, hinni valakiben. Lehet az másik ember, vagy Isten...nem szégyen, ha van kivel beszélni a nehéz időkben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
5. Állatkerten keresztülrohanó apuka, akinek vizet kér a gyereke, és azonnal vinni kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megmondom őszintén, én ilyet még nem láttam. Se olyan szülőt, aki 20-szor felkelne éjszaka vizet vinni a gyerekének, max odatesz egy pohár vizet. Még mindig ne felejtsük el kedves magyar szülők, hogy a cikk írója angol. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül az én meglátásom:</div>
<div style="text-align: justify;">
Ember vagyok. Próbálok jó anya lenni, de tény, hogy hibákat követek el ugyanúgy, mint bárki más. Nem szégyen bocsánatot kérni a gyerekemtől, mikor nem is miatta voltam ideges, mégis rákiabáltam. Elmondom, hogy nem így akartam, ideges voltam, kibékülünk, megöleljük egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fegyelemre és tiszteletre is szeretném nevelni őket. De semmiképp sem megfojtani, regulázni, cseszegetni, frusztrálni őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, tudom, hogy a 3 évesem egyedül is át tud öltözni az oviban, és sokszor engem ugráltat. Próbálkozom leszoktatni erről, de szép szóval, nem erőszakkal...az 5 évesemnél is bevált. Idő kell. Megbirkózunk. Hogy épp akkor nem tudom megmutatni, hogy én vagyok a Főnök? Nem a főnöke vagyok...az anyja!</div>
<div style="text-align: justify;">
Anya kompenzál. Én tudom, ha rémálmodik, ha nehéz időszaka van, ha a kistestvérrel többet foglalkozok, és szeretné, ha neki is segítenék öltözni az oviban, csak hogy ugyanúgy érezze, vele is annyit törődöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én ajándékba kaptam a gyerekeimet, és felelősségem a szépre jóra nevelni őket. Nem pedig a főnökük lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szabok határokat, de engedem, hogy feszegessék azt. Megpróbálom, hogy bennük alakuljon ki a képesség a jó és a rossz felismerésére, ne pedig én mondjam meg, mi a jó és mi a rossz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha megbántanak kimutatom az érzéseimet. Nem szégyen, ha megtudja, hogy annyira fáj a viselkedése, hogy sírtam. Egyszer meglátták, hogy sírok, maguktól jöttek bocsánatot kérni, és leültek szépen játszani, hogy ne okozzanak bánatot. Nem szégyen, hogy nem rendíthetetlen őrmester az anyjuk, hanem egy érző lény, aki irányít, de néha neki is fáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A gyereknevelés nem egyszerű. De hogy 5 legsúlyosabb hiba lenne???</div>
<div style="text-align: justify;">
Teljes mértékben meg vagyok győződve, hogy egy anya egyetlen súlyos hibát követhet el a gyereke ellen: ha nem szereti úgy, ahogy Isten neki adta.</div>
<div style="text-align: justify;">
És arról is meg vagyok győződve, hogy minden gyerek más. Minden gyerek más törődést igényel, és minden élethelyzetben ez változik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az anya kapta azt a képességet, hogy ismerje igazán saját gyermekét. És saját érzéseire, tapasztalataira támaszkodva tudja őt nevelni legjobb képessége szerint.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül egy bibliai Ige, amely útmutató lehet nem csak az anyák számára, és nem hiszem, hogy ezzel bárki "bakot lőne":</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" (I. Kor.16:14)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-30751829130428173042015-12-29T18:32:00.000+01:002015-12-29T18:32:56.332+01:00Molly - 10 érv és 1 ellenérv, amiért megéri (vadász)kutyát tartani<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy gondoltam, hogy jó ötlet lesz egy 50%-ban magyar vizsla, 50%-ban golden retriever keverék kutya a portánkon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Azóta is győzködöm magam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">A kutya jó fej...csak nem teljesen olyan a kép, mint amit az amerikai családi filmek kutyái mutatnak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Azért leszögezném, hogy Molly egy végtelenül kedves, jóságos kutya mókás pofával.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Gondolom ennek köszönheti, hogy még senki se csapta agyon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ha valaki hezitálna, hogy vadászkutyát akar tartani, hát NE tegye!!! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Íme 10 meggyőző érv, ami segít dönteni:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b>1. Emberbarát</b>.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Az.</span> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Imádja a gyereket, felnőttet, szinte állandó emberi jelenlétet követel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">És ha télen nem vagyunk kint eleget, a szomszéd építkezésen szerez barátokat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Meg munkás kesztyűket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Meg munkás uzsikat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">És flakonokat, sörös dobozokat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ezek mind a mi udvarunkban találnak otthont, a másfél literes palackok a kerítés tövében, mert a lyukon, amin ki-bebújt, megakad a flaska.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>2. Erősíti a gazda idegrendszerét.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"> 1-2 üldözéses jelenetben szagot veszt, és eltéved. Még csak 10 hónapos, szóval nem várhatjuk el egy vén társa tapasztalatát, de rohamosan fejlődik, mivel első eltűnése alatt 2 éjszakát volt távol, 12 km-rel arrébb egy forgalmas út mellett találták meg, és chip-beolvasás után hívtak minket, de másodjára már leleményes volt, mert egy kóborolt éjszaka után 10 km-nél megállt, berágta magát egy szimpatikus ember kerítésén, és addig feküdt ott, amíg nem hívták a gazdit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ilyenkor én nem alszok, és mintha nem lenne elég gondom, azon kínlódok, hogy hol van az a szerencsétlen kutya. Ezalatt százszor megígérem, hogy ha még egyszer hív valaki, hogy megtalálták, és igényt tartok rá, hát NEM-mel fogok válaszolni. (még nem sikerült.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>3. Gazda fizikai erőnlétének karbantartása.</b> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"> A kerítésjavítás napi rutinnak számít. Ezt a műveletet csak abbahagyni lehet, befejezni nem.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7YB0WMCamuZxRG8Z4eGYVTcA6rlJFOYVEKjWJujF38pjEfBUTcT3KW5osD95BvMV_RSXcr2Cpbr3Kp8vbiWl3-xEjq8XH3MI7otqx4ilkrz_ZyZUIp2MICE7sqiU-nis5tHKPhkTHbjhi/s1600/DSC_1540-001.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7YB0WMCamuZxRG8Z4eGYVTcA6rlJFOYVEKjWJujF38pjEfBUTcT3KW5osD95BvMV_RSXcr2Cpbr3Kp8vbiWl3-xEjq8XH3MI7otqx4ilkrz_ZyZUIp2MICE7sqiU-nis5tHKPhkTHbjhi/s320/DSC_1540-001.JPG" width="320" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Emellett munkára ösztönöz. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Új építésű, és még befejezetlen háznál pláne. Vagy befejezed a külső burkolást, vagy lebontja a házadat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>4. Fejleszti a gazda kreativitását.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"> Ki kell találni szűkös határidőn belül, hogy hogyan juttatjuk vissza a szomszéd papucsát a küszöbére anélkül, hogy észrevenné.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>5. Távol tartja a vendégeket.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"> Főleg esős időben. Kivéve azokat, akik szeretnek két mancsnyommal a mellkasukon, és a hátukon távozni tőlünk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Sőt, a szomszéd vendégei elé is kiront fogadni őket, biztos, ami biztos.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Körbevezeti a környéken a kutyát sétáltatókat, vagy csak a hazafelé igyekvőket, kirándulókat stb.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Tulajdonképpen ha az utcába betér valaki, Molly ott van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>6. Az etetése alacsony költségvetésből kijön.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSZjBWi57bJ1O4VW83o-5Mu1-PlN8_QQcBxgO41_7t-qKzmVo9WKBvHdDQBE5Gj45qC-SdCMH38yPmPCN8o6TjlwJiL-t_3cfOqKAy0MojEXRc-7vguAPio3SmO8qWQ60Ek-oCci3Tp74W/s1600/DSC_1508-001.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSZjBWi57bJ1O4VW83o-5Mu1-PlN8_QQcBxgO41_7t-qKzmVo9WKBvHdDQBE5Gj45qC-SdCMH38yPmPCN8o6TjlwJiL-t_3cfOqKAy0MojEXRc-7vguAPio3SmO8qWQ60Ek-oCci3Tp74W/s320/DSC_1508-001.JPG" width="320" /></a><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"> Ahogy szerzi a tapasztalatokat, egyre inkább önellátóvá válik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Lehet, hogy kissé zavaró egy mezei nyúl maradványa a küszöbünkön, vagy esetleg egy állkapocs ki tudja honnan, de valamit valamiért.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>7. Hírnevet ad az embernek.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Gyanítom, hogy annak ellenére, hogy csak 2 hónapja lakunk itt, már az egész falu ismeri Mollyt. Eddig akikkel találkoztunk, már mindenkinél járt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Abba bele se merek gondolni, hogy hányan jöhettek rá, hogy ő ide tartozik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>8. Megtanít spórolni.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Egy hónap alatt 3 nyakörv veszett el, egyet elszakított, és egy biléta is eltűnt. Ezek után kendőt kapott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimM0bHQ56H1S3TkOeHuIFL8eni3AzQp_Q03OYpwHqpjXLmB31tL3GUeiIaJffNSV72X7KPdeu_XCEMHOM6gM3NKXKTmZVT1JODqIXQJliHSid8_dvFhEd7sSoiHsxr2LONK_3M2b0x9oik/s1600/12376159_10205156909307608_5169006768106672510_n-002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimM0bHQ56H1S3TkOeHuIFL8eni3AzQp_Q03OYpwHqpjXLmB31tL3GUeiIaJffNSV72X7KPdeu_XCEMHOM6gM3NKXKTmZVT1JODqIXQJliHSid8_dvFhEd7sSoiHsxr2LONK_3M2b0x9oik/s320/12376159_10205156909307608_5169006768106672510_n-002.jpg" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #660000;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><i>Frissítés: a mai napon eltűnt a kendő is.</i></span></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>9. Újrahasznosí</b></span><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>t</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn0avgEsHR_ZL_nxIzhJuWFkVZ9Cwh7B00VpA2vKzisS8iY1V8uuVtxITpLw4iMV318m02KYNsWbA1ZZQCVhZfg8T9oW56wE_H2hcNt3S2MVfC9b_jfINBQ8mJEN7Vjmq8lvSadc182ZUe/s1600/DSC_1445-002.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="231" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn0avgEsHR_ZL_nxIzhJuWFkVZ9Cwh7B00VpA2vKzisS8iY1V8uuVtxITpLw4iMV318m02KYNsWbA1ZZQCVhZfg8T9oW56wE_H2hcNt3S2MVfC9b_jfINBQ8mJEN7Vjmq8lvSadc182ZUe/s320/DSC_1445-002.JPG" width="320" /></a><span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Bármilyen tárgy új külsőt nyer, ha a szájába kerül.<b> </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ha véletlenül kint maradt volna a babakocsi váza....</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><b>10. Nem vagy egyedül</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">ha magányosnak érzed magad, a nappaliból elég csak a terasz felé nyíló ablakba nézni, és egy kutyafej bámul rád. Már amikor itthon van éppen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Mindezek mellett csak <b>EGYETLEN negatívum</b>ot vagyok képes találni:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ha megkötöd, mert félted, hogy elveszlik, vagy petárdáznak, és nehogy megbolonduljon, vagy egyszerűen csak munkások dolgoznak az udvaron....akkor...jön a bosszú: AKNÁSÍTÁS! Mindössze 20 perc alatt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_qLitxlbM2rRir74GT53BvRpImbEGIsTpb8XWGrvi9umv0hNistjeJkF37luf5GFOolUgw0y_nJj2wY-4Ecyu6hfsW4d-Sq98ulyvdNGCjEig_BsRnWptpI2MgWRaQXWTAVqI2LpV-OBa/s1600/DSC_1541-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_qLitxlbM2rRir74GT53BvRpImbEGIsTpb8XWGrvi9umv0hNistjeJkF37luf5GFOolUgw0y_nJj2wY-4Ecyu6hfsW4d-Sq98ulyvdNGCjEig_BsRnWptpI2MgWRaQXWTAVqI2LpV-OBa/s400/DSC_1541-001.JPG" width="265" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<br />Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-16478986795470446372015-05-31T07:13:00.001+02:002015-05-31T07:13:53.780+02:00Nem fér be? Megoldjuk!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Előre eltervezett gyerekmentes nap: Irány az Ikea! És ha már arra járunk, kószálhatnánk egyet valahol Budapest nevezetességei között, csinálunk pár idillikus fotót, iszunk egy kávét a Starbucksban, majd szép békésen 4-5 óra körül hazatérünk, megszerezve azt, amiért mentünk: a konyhai munkapultomat!</span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ilyen reményteli gondolatokkal terveztem a napot. Egészen addig, amíg az adott nap el nem jött!</span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Reggel 6.30-ra állítottam a telefonomon az ébresztőt. Mivel annyira jól aludtak a fiúk, hogy csak kb 6-szor kellett felkelnem, ebből egyetlen egyszer nem sikerült NEKEM visszaaludni, így 6.30-kor kinyomtam a telót, remélve, hogy 10 perc múlva újra jelez. </span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Nos, természetesen amikor akarom, akkor nem így van, és nem jelzett. Az első éber pillanatom 7.10-kor volt. </span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjslRu1mgLRT0Tgk1l5Dh2GjKsCtB2XTuJOyu96QUkrQEVLvcTEHPlv6RX7JorUYVyKkA0tQdUXKRva8iQ1Voz8cvsNIg9aMazRG-k_IAlVSLb8VyYMunnHj0zm30ooN7qbT5vcoy34o3V_/s1600/K%25C3%25A9p0015.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjslRu1mgLRT0Tgk1l5Dh2GjKsCtB2XTuJOyu96QUkrQEVLvcTEHPlv6RX7JorUYVyKkA0tQdUXKRva8iQ1Voz8cvsNIg9aMazRG-k_IAlVSLb8VyYMunnHj0zm30ooN7qbT5vcoy34o3V_/s320/K%25C3%25A9p0015.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Kávé,
készülődés, visító gyerekek szétválasztása, nagymamának egy
vállveregetés, amiért kibírja a napot, és 8 után sikerült elindulni.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Cél: Megszerezni az ikeás konyhai munkapultot, mivel kategóriájában még benzinnel együtt is ez a legolcsóbb, és mert gyönyörűséges. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ellenőrzés, minden megvan-e, kocsi hátuljából ülések eltávolítva, csomagtérben kötél, gumipók, és biztos, ami biztos, egy rozsdás nagy fogú fűrész.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"> Nem, van nekünk szebb és jobb, és árammal működő, de a vészhelyzet azt jelenti, hogy nincs áram, tehát a rózsaszín rozsdás fűrész marad!!!</span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">9 után Debrecenben voltunk. Igen, megtettünk 50km-t, és csak 9 km-rel jutottunk közelebb Budapesthez. Ugyanis Debrecenben várt minket az UNIVERZÁLIS tetőcsomagtartó!</span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Eredeti tervek alapján a munkalapot a tetőn hozzuk haza autópályán, hátha sikerül felszállnunk, és légvonalban megtenni az utat.</span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Egy kósza ötlettől vezérelve kipróbáltuk az univerzális csomagtartót ott helyben.</span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Egy óra küszködés után úgy döntöttünk, hogy valaki biztos tudja használni ezt a nagyszerű találmányt, de mi NEM!</span><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ismét eltelt egy óra a semmivel, és még nem indultunk el. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Lesz, ami lesz, 10 óra elmúlt, megyünk, és marad a C-verzió: "Majdcsakleszvalahogy!"</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Az idegrendszerünk azon a ponton volt, hogy kb fél órán keresztül semmit se szóltunk egymáshoz.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Nekem lepergett a szemem előtt, hogy annyi a Margit-szigeti sétának, az Aréna Plázában a H&M-es szőnyeg és kismama rucik vásárlásának, a Starbucksban a kávémnak...mert semmire sem lesz idő, csak a hülye Ikeára, ami kb 50ezerért szállít házhoz.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ekkor pattant ki az ember fejéből a következő terv!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Vegyük meg a munkalapot, és adjuk fel csomagként a legközelebbi postán.</span><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmA7Pc7bsSo1UPGKqV09AwZNdBOCxLN-8FBdOUa0SdeKsEGns7qA4Few61HFgWkalz1lt992jhDUcYZWI62rm0dTgJWST-Jxpm0aIhXJIViIIWbVrqRIiT0RUkAX1cx7ch9NIwWCYrZcjA/s1600/Csomag-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmA7Pc7bsSo1UPGKqV09AwZNdBOCxLN-8FBdOUa0SdeKsEGns7qA4Few61HFgWkalz1lt992jhDUcYZWI62rm0dTgJWST-Jxpm0aIhXJIViIIWbVrqRIiT0RUkAX1cx7ch9NIwWCYrZcjA/s320/Csomag-1.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Gyors keresés a neten, posta nem vesz fel ekkorát, viszont a HDT csomagszállítók 5500-ért elviszik vidékre....persze egy kicsit fűrészelni kell hozzá, de az mindegy.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Futár megrendelve életmentő barátnő munkahelyéről, de persze véletlenül, mert azt hittem lesz még egy katt a véglegesítés előtt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ezalatt Ákos mérte a kocsit belülről, és elhatározta, hogy be fog férni, bármi legyen is.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz_6jbMnsuHUAJWFKw8VH7Y0D6-857OuBjv8crZGEHyuZphz9EBdFggbSdSB4_v0OoIEaFonUZzIbzJRB3Az-fpxG-u2ADykU6Zs8JyskT_DH3YT2HHTeH4akQCZKOMzq8PTOQjoahU4c7/s1600/1280px-Ikea_logo.svg.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="71" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz_6jbMnsuHUAJWFKw8VH7Y0D6-857OuBjv8crZGEHyuZphz9EBdFggbSdSB4_v0OoIEaFonUZzIbzJRB3Az-fpxG-u2ADykU6Zs8JyskT_DH3YT2HHTeH4akQCZKOMzq8PTOQjoahU4c7/s200/1280px-Ikea_logo.svg.png" width="200" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Aggódni nem volt nagyon időm, beértünk, megvettük, amit kell. Semmi vita, elég volt pár sóvárgó tekintet részemről, az ember már dobra is a kosárba azzal a mondattal, hogy "Megvesszük inkább most, 3 évig megint nem akarok idejönni!"</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Egyedül a zuhanyfüggönyből nem maradt készlet, kassza, és irány az árukiadó a munkalapokért.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ahogy sejtettük, nem fért be. Forgattuk erre-arra, élére, lapjára, de vagy egyáltalán nem lehetett bezárni a hátsó ajtót, vagy a sebváltó vált hozzáférhetetlenné.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ekkor eljött a rózsaszín rozsdás fűrész ideje!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Még jó, hogy a bejárat mellett álltunk meg, így legalább mindenki végignézhette, ahogy két hülye méregeti a kilógó részt, majd elővesz a pasi egy múlt századbeli fűrészt, és nekikezdi lefűrészeli.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Nyilván mi tudtuk, hogy mennyinek kell majd egyben maradnia a konyhához, de pont ez nem volt a homlokunkra írva.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Így hát maradt az őrült fűrészelés, ami persze marha sokáig eltartott, mellettünk ketten is bepakoltak már, mire mi végeztünk. Még az Ikeás csomagszállító is furán nézett ránk, és megkérdezte, hogy állítva nem fér-e be. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Azt hiszem, nem győztük meg, elfordult, és békésen folytatta a pakolást a kisbuszába. Amibe persze MINDEN kényelmesen belefért.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Mindegy, mi fűrészelünk tovább! </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjysFrbfBdDQIs4lP1FoklmvjcfaJtdn6ZxAUXXWEQ3yp96bCm9rx3MHU08mGwAFQEH5EwzO0tWGG4rb5NuHvO1TT-F_1nIryhutg93iNWIkrNXXdIPll3zSdl5OoRbfsO5y5REjJzPpyu5/s1600/DSC_0188.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjysFrbfBdDQIs4lP1FoklmvjcfaJtdn6ZxAUXXWEQ3yp96bCm9rx3MHU08mGwAFQEH5EwzO0tWGG4rb5NuHvO1TT-F_1nIryhutg93iNWIkrNXXdIPll3zSdl5OoRbfsO5y5REjJzPpyu5/s640/DSC_0188.JPG" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHaR2_Skiqcj4mYfGowO1EGxQrZaiDmBm6QKOkKNvqbqqFOQ01hDvRTXX60znU-taIBbVCiKQHt2f7Bwdz3vp8K7J0B4cvH4Qx3g79cqcTw0gh-VKJtf550y5b2W35Qpd1qDCJPqaCKQjW/s1600/DSC_0189.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHaR2_Skiqcj4mYfGowO1EGxQrZaiDmBm6QKOkKNvqbqqFOQ01hDvRTXX60znU-taIBbVCiKQHt2f7Bwdz3vp8K7J0B4cvH4Qx3g79cqcTw0gh-VKJtf550y5b2W35Qpd1qDCJPqaCKQjW/s640/DSC_0189.JPG" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">ÉÉÉÉÉÉÉS ... sikerült beázrni az ajtót munkalapokkal együtt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ülés hátul nincs ugyan, de attól még én is beférek Emmával valahogy, és persze a biztonság kedvéért az övet is bekapcsolom!</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFh2oxDRF5v782BasY11nIViRJhU7ufx6kDfq1GESDRv-U-2sMt6zwCg5VDVQX7tVeaFl8HADMILII7hO7bbL7aDMyZhhxjhJydNnsoGUQwFHbT-f8GqpYWuH6St3ZrdZhxZuqhYttm2QQ/s1600/DSC_0191.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFh2oxDRF5v782BasY11nIViRJhU7ufx6kDfq1GESDRv-U-2sMt6zwCg5VDVQX7tVeaFl8HADMILII7hO7bbL7aDMyZhhxjhJydNnsoGUQwFHbT-f8GqpYWuH6St3ZrdZhxZuqhYttm2QQ/s640/DSC_0191.JPG" width="640" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Bent vannak a cuccok, bent vagyok én is, következő kérdés...hol van a GPS???</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Természetesen a kesztyűtartóban, pusztán 60 kilónyi munkalap támasztja! </span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJLPVjjQ5xiKbi8msmH1ynG0TtCNAnLZk_mvxuOU1X9gDAAC2EZmD71NewIUXocbg6ugdw1ugp-VlicMvV4GsC1zHXjBtLSws7PIoNe0Ahbewkuu68ptE0rHfFM1QGJuiC0PnHVlNiFq27/s1600/DSC_0197.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJLPVjjQ5xiKbi8msmH1ynG0TtCNAnLZk_mvxuOU1X9gDAAC2EZmD71NewIUXocbg6ugdw1ugp-VlicMvV4GsC1zHXjBtLSws7PIoNe0Ahbewkuu68ptE0rHfFM1QGJuiC0PnHVlNiFq27/s640/DSC_0197.JPG" width="428" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Újabb átrendezés, még felvettünk pár lamellás szekrényajtót, MERT BEFÉRT, és megkezdődhetett a kényelmes hazaút. :)</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLYKkJbpB6ls6WWXoCr0eL7pv2I9X8Zh03MV8PzsdZzdwbLiVz9C6-OEq3SsGEAYbreJrIwrgGHG8NC9sFrXlHqlwMr3HrOCOQHXSWW7gG59fP6BTFg74kOrHCTsjf_qPWS47jlFJ2aoeM/s1600/DSC_0199.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLYKkJbpB6ls6WWXoCr0eL7pv2I9X8Zh03MV8PzsdZzdwbLiVz9C6-OEq3SsGEAYbreJrIwrgGHG8NC9sFrXlHqlwMr3HrOCOQHXSWW7gG59fP6BTFg74kOrHCTsjf_qPWS47jlFJ2aoeM/s640/DSC_0199.JPG" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Egy KFC-s vödör csirke azért még elfér valahol. ;)</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Eh0NUoT8wZfozYDdI4eWksZOb5dBxOVVo6TmYvgiR8ym_P2LWiwPPJfoFbama3L06aJbGe8BkHRZvtFnMntxYrDzUhHYafwWWyUeDFJUSXDb5BGIMs0iz5pUGyWTcLnK2ccgD1F68SOF/s1600/DSC_0202.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Eh0NUoT8wZfozYDdI4eWksZOb5dBxOVVo6TmYvgiR8ym_P2LWiwPPJfoFbama3L06aJbGe8BkHRZvtFnMntxYrDzUhHYafwWWyUeDFJUSXDb5BGIMs0iz5pUGyWTcLnK2ccgD1F68SOF/s640/DSC_0202.JPG" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A mai napon elgondolkozva....Nem lenne hülyeség az Ikea árukiadónál bérelni egy parkolóhelyet, és nyitni egy lapszabászati vállalkozást segítve a túlméretes dolgokat vásárolókat. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Túl nagy? Nem fér be az autóba? Munkalap, asztal, kanapé....MEGOLDJUK!</span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-40640906900781846712014-05-17T15:13:00.000+02:002014-05-17T15:13:49.804+02:00Amikor az ember kevesebb pénzt kap, és ennek örül<div style="text-align: justify;">
Szétázott levél a postaládában a Magyar Államkincstártól.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emlékeztetés, hogy hamarosan lejár a második gyermekünk után járó emelt családi pótlék.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX7Xc-askIK-dJQ9fji0UaJspUMVl33-CVxZl7j_DkJg8jPYivOFjM2NYPu2lDXSFVg_YWCFwESkZQFmC2Bu1ctdZDjf0H_CyV39s1-2oMIJvW-wN9sClGYLb_kMRtbuIWR7E6bYmIJQ0l/s1600/DSC_1198.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX7Xc-askIK-dJQ9fji0UaJspUMVl33-CVxZl7j_DkJg8jPYivOFjM2NYPu2lDXSFVg_YWCFwESkZQFmC2Bu1ctdZDjf0H_CyV39s1-2oMIJvW-wN9sClGYLb_kMRtbuIWR7E6bYmIJQ0l/s1600/DSC_1198.JPG" height="320" width="220" /></a>Mellékeltek 2 lapot orvosi igazoláshoz, hogy ha továbbra is fennáll a tartós betegség, töltsük ki, küldjük vissza. Egyéb esetben automatikusan a sima családi pótlék jár.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szívem szerint most minden egyes hivatalnokhoz elmennék, akik kétkedő arccal néztek rám, mikor közöltem, hogy ez eddig fog tartani és nem tovább, és megmondanám, hogy igazam volt. Nem azért, mert én olyan marha okos vagyok, hanem azért, mert azokra az orvosokra hallgattam, akiktől itt mifelénk mindenki okosabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmennék a nőgyógyászhoz, aki fél órán keresztül ecsetelte, hogy felejtsem el a hasamban rugdalózó gyereket, és csináljak inkább egy egészségeset, mert az életünket kórházban fogjuk tölteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Letenném elé a papírokat, és megmutatnám neki a gyerekemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
És megmondanám, hogy kapja be.</div>
<div style="text-align: justify;">
Értelme nem sok lenne, mert ezeket az embereket nem érdekli a dolog. Vállat rántanának, és úgyis én lennék a hülye. Mit számítana nekik, hogy egy gyerekkel több vagy kevesebb?<br />
Valószínűleg semmit.<br />
És mit számítana nekem a véleményük?<br />
Valószínűleg semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még szerencse, hogy vannak olyan orvosok, akik szintén arra biztattak, hogy csináljunk egy egészséges gyereket.</div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-47938767443698551132014-04-18T19:54:00.001+02:002014-05-17T20:17:49.243+02:00Csókolom, befőző fólia van???<div style="text-align: justify;">
Lehet velem van a baj, és azok közé a vevők közé tartozok, akik a lehetetlent szeretnék megkapni egy boltban, mondjuk kék színű almát, vagy eper illatú körtét. Ezen tényleg el fogok gondolkozni, nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy velem van a baj.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bementem egy neves üzletlánc egyik Inter-boltjába. A bementem nem is jó szó....csak beugrottam. Tudjátok, beszaladok, kiszaladok, ennyi. Délután van, nincs vásárló, elintézem öt perc alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gondoltam én.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn5wXu844pEmBiWwfToQuxjkqooNNHJ62tNEuaHYzBJDzYPrQnbvNG1ZcJxK045_478XnWpw_TfS0613joLlnLfoeGp96ypf96iZiUI363oPKKoG-29a0AEsVvR50_jueImQA8bw4mxIpk/s1600/Befozo-folia.preview.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn5wXu844pEmBiWwfToQuxjkqooNNHJ62tNEuaHYzBJDzYPrQnbvNG1ZcJxK045_478XnWpw_TfS0613joLlnLfoeGp96ypf96iZiUI363oPKKoG-29a0AEsVvR50_jueImQA8bw4mxIpk/s1600/Befozo-folia.preview.jpg" height="200" width="146" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanis kb 5 perc bolyongás után rájöttem, hogy fogalmam sincs, hol van, amit keresek: befőző fólia. Minek nekem befőző fólia áprilisban? Mert új meló, új élet, tanítgatunk már pár napja, és interaktív táblánk nincs, projektoros kivetítőnk se, a táblán csak egy fél rész van a magyarnak, elvárás viszont annál több, mert gyakorló iskola, mindemellé dukál egy jó kis írásvetítő. Írásvetítő fólia drága, előtörnek a jó öreg főiskolás emlékek, befőző fólia!</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát a fólia vadászatot kezdtem a befőtteknél, majd a sütési kellékeknél folytattam, végül a konzerveknél feladtam, és hirtelen elkaptam egy "segíthetek"-et. Nagyon aranyos volt...kedves...és azt hittem, ezzel meg is van oldva a dolog. "Ott van, két sorral arrébb".</div>
<div style="text-align: justify;">
Én marha még az ujjammal mutattam is, hogy "ott???", éreztem én, hogy biztosra kell menni. A lány bőszen bólogatott, úgyhogy elindultam bátran a kijelölt irányba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Félúton már hitemet vesztettem, hogy tényleg ide mutattam-e, ugyanis elérkeztem a vegyszerekhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem háromszor fordultam vissza, végül úgy döntöttem, hogy ezt mondta, hát végignézem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb 5 perc, nem találtam semmi hasonlót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy sorral arrébb mentem, ahol megkérdeztem egy másik hölgyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő is nagyon segítőkész volt. Felragyogott az arca, és mondta, hogy a szemeteszsákoknál van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira megörültem, és bíztam magamban, hogy én marha nem kérdeztem meg, hogy és azt hol találom??? Ezzel megint elment 5 perc, és kezdtem teljesen hülyének érezni magamat, hogy a logikám totális csődöt mondott. Ezen a ponton kezdtem nagyon nekikeseredni, és megkérdeztem a harmadik személyt, immáron azután érdeklődtem, hogy hol vannak a szemetes zsákok.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pelenkák mellett!</div>
<div style="text-align: justify;">
Oké, képben vagyok, tudom, hol vannak a pelenkák, de mire megtaláltam "mellettük" a zsákokat, megint eltelt 5 perc.</div>
<div style="text-align: justify;">
A "mellettük" résznél volt mindenféle fólia. Csak befőző fólia nem. Itt kb két kört is tettem, újabb 5 perc, mert már nagyon hülyének éreztem magam, hogy nem találom azt a "+!"%/"!%"* fóliát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor már egyetlen egy "segítheteket" se találtam, és már 25 perce voltam a "csak beugrok" boltban, kezdtem elveszíteni a türelmemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekiindultam a sorok között, amíg nem találtam valakit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sincs, hogy beszéltem-e már vele, vagy sem, de ez a hölgy azt mondta, hogy ha a szemetes zsákoknál nincs, akkor nézzem meg a 7-es és 8-as sort, ha van, ott kell lennie.</div>
<div style="text-align: justify;">
A 7-es és 8-as soron szűrők, fakanalak, tálak, és minden egyéb volt, csak fólia nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így már az esélytelenek nyugalmával indultam neki az útvesztőnek, amíg újra bele nem botlottam valakibe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Előre elnézést kértem tőle, ha már kérdeztem volna, de hol vannak a befőző fóliák?????</div>
<div style="text-align: justify;">
-Befőző fólia? Azt mi nem tartunk, csak nyáron.</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt csendben és némán, de számomra eget rengetően szétdurrant belül a fejem. Mély lélegzetet vettem, és kinyögtem egy köszönömöt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hidegvéremet megőrizve, magamba temetve a robbanás okozta károkat kisétáltam az inter-hiperboltból, és a város széli kis boltban, ahol nem lehet kék almát kapni, Mancika néni, vagy a jó ég tudja, kicsoda, kihozta nekem a raktárból...</div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-16741815176592354452013-12-31T13:48:00.001+01:002013-12-31T14:04:25.986+01:00Óév - Újév<div style="text-align: justify;">
Soha életemben nem éreztem a különbséget két esztendő között. Hogy valami más kezdődne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miért is? Minden nap csak a másiknak a folytatása. Ezért nem jelentett vízválasztót a Szilveszter vagy az Újév.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egészen tavalyig. Tavaly ilyenkor rettegtem. Rettegtem a 2013-as évtől. Mert tudtam, hogy mi vár ránk. A végét nem, de a kezdetét igen. Rettegtem, hogy, ez az év megváltoztatja az életünket, és nem a jó irányba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy itt vége lesz mindennek. Szörnyű érzés volt ilyen rémületben élni, tudván, hogy semmit, de semmit nem tehetek az ellen, ami jönni fog. Márpedig jönni fog. És én ott állok, felkészületlenül, mert felkészülni nem lehet, és várni, hogy most belepusztulunk, vagy megmaradunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteget álmodtam özönvízzel, jött a hullám, és vártam a halált. Elsodort, de mindig felszínre kerültem. Talán jel volt, talán a hitem maradványa pislákolt álmomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Véget ért ez az év is. És ugyan jött az ár, de mi itt vagyunk. Jött, aminek jönnie kellett. És el is ment.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megkegyelmezett az Ég. Mert ez semmi más nem volt, csak kegyelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
És mentünk tovább, olyan sok minden történt ebben az évben. Maradtak romok az ár után. Mert semmi másra nem tudtunk koncentrálni, csak erre az egyre. Most is vannak hullámok, most is vannak gondok, amik nyomasztanak, de hol vannak ezek az előzőhöz képest?</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzA6vv4-cQQLSP_hCo5ncsZ6wLNvVYb1AkW7GjnCd73PrDS93G6sPgncrd8hVMTJDWKpU2yZ61mGMUrrso2D81X-e9qXJG_wcH7kayzu7RfJsgRjnbLiAiHh7pndFs03GX3-EeBOcav3W8/s1600/il_340x270.534803304_af7h.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzA6vv4-cQQLSP_hCo5ncsZ6wLNvVYb1AkW7GjnCd73PrDS93G6sPgncrd8hVMTJDWKpU2yZ61mGMUrrso2D81X-e9qXJG_wcH7kayzu7RfJsgRjnbLiAiHh7pndFs03GX3-EeBOcav3W8/s200/il_340x270.534803304_af7h.jpg" width="200" /></a>Most, hogy ezt az évet lezárjuk, lezárok vele minden aggódást, és mindent, ami felőrölt. Összetakarítom a romokat szépen, és új világot teremtünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A családomra fogok koncentrálni, minden más gondot, ami nyomaszt, most félreteszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Új év következik, és tudom, hogy remek év lesz. Ez is.</div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-15811953102259099602013-12-22T15:32:00.000+01:002013-12-22T16:57:38.556+01:00Karácsonyi történet<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-T2BAJFnawDhwfV_SNYdWdxDzPIPe50KCNPwwMF4vv4zpzQC7j42tNG77ZULwONifl6jqQYXr-ctP7FpixvCkdvyZG2j0BH48_y0YXBe8wb_3Gb959ehPxHMdVfW7a0u5toTZ3GGvqelK/s1600/DSC_0533-002.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-T2BAJFnawDhwfV_SNYdWdxDzPIPe50KCNPwwMF4vv4zpzQC7j42tNG77ZULwONifl6jqQYXr-ctP7FpixvCkdvyZG2j0BH48_y0YXBe8wb_3Gb959ehPxHMdVfW7a0u5toTZ3GGvqelK/s320/DSC_0533-002.JPG" width="320" /></a>Hiába keresem a helyi újságban, hiába keresem az internetes oldalakon, nincsenek sehol.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="text-align: justify;">Talán nem véletlenül. Talán azért, hogy én írhassam meg. És ne 2 sorban, hanem azt, ami valójában történt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg óvoda műsoráról, felújításáról számolnak be a hírek. Mosolygó gyerekek, hiper-szuper ovik, gyönyörű ruhák, masnik, szebbnél szebb versek, díszek, dekorációk, igazi ünnep.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mégsem teljes. Nekem legalábbis nem. Űrt érzek. Keresem a karácsony csodáját. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
És eljön az ideje az itteni ovis karácsonynak is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az óvoda szép és tiszta. Egyszerű berendezéssel, egyszerű játékokkal és egyszerű gyerekekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pici településen, ahol nincs pláza, nincs játékbolt, de még orvosi rendelő sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
14 apróság jár az oviba. 1 csoport egyenlő az egész óvodával. Nincsenek különórák, nem tanulnak angolul.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem versenyeznek, hogy kinek van márkás cucca, kinek van a legjobb játéka. Én hiszem, hogy innen is vezet út az egyetemre, a "sikeres életre". Csak egy családiasabb, a világ zajától messzebb levő környezetből. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht5jpKIXz8bYcQhCrg28LPz3PPge7RPLGoMOmWT8CXAeWojzCPejGBGPwwjIgPbm5nh2adkT4BgR7o5qptuM7LrX5ey1jrVi0MEXhAi254Hy3dePQK-bm3DOJLSMYAKMcu0TNgmVuUj6X6/s1600/S1080011-001.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht5jpKIXz8bYcQhCrg28LPz3PPge7RPLGoMOmWT8CXAeWojzCPejGBGPwwjIgPbm5nh2adkT4BgR7o5qptuM7LrX5ey1jrVi0MEXhAi254Hy3dePQK-bm3DOJLSMYAKMcu0TNgmVuUj6X6/s320/S1080011-001.JPG" width="221" /></a>Baromi ciki ide íratni a gyereket, ugye? Egy "tanyasi óvodába". Inkább vigyük minden nap a városba, 10-12 km-rel arrébb, mert azok "jó" óvodák. Ott lehet fizetni a sok különórát, ott lehet fizetni a csoportpénzt, ott lehet fizetni külön fotózásokért, ott megtanulják a gyerekek, hogy csak a "verdás" autó a jó autó, vagy nekem eredeti barbie-m van, nem pedig másolat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt gondolom, hogy mindkét óvodának megvannak az előnyei és a hátrányai, de egyik se több vagy kevesebb a másiknál.</div>
<div style="text-align: justify;">
És majdnem nyugtáznám is ezt a mondatomat, de be kell vallanom, őszintén magamnak is, hogy talán a hétköznapokban a városi többet adhat (törődésben semmiképpen sem), de most, az ovis karácsonyok idején...ez most más. Mert valami itt most történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Gondoljunk csak vissza a legelső karácsonyra. Hol született meg a Megváltó Jézus? Aki hatalmasabb bárkinél ? Nem palotában, se nem templomban, nem is a városi fényekben, és nem is az urak vendégszobáiban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy aprócska városkában, egy eldugott istállóban, a hidegben, a kegyetlenségben, kitaszítva szalma és állatok között.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ilyen rideg körülmények között gyúlt fény, olyan fény, ami beterítette az egész világot, és ilyen körülmények között kaptuk a legnagyobb ajándékot.</div>
<div style="text-align: justify;">
A legszebb díszektől sem melegszik fel a szívünk, de egy apró gyertya lángjától igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem ezektől a gyerekektől felmelegedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az elhagyatott iskolába mentek át műsort tartani, hogy legyen elég hely a vendégeknek. Tele lett a terem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Zengő énekszóval jöttek be bátortalanul a kopott falak közé, aztán felcsillantak az arcok, mikor meglátták a sorok között anyukájukat, szeretteiket, és boldogan integettek nekik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nehezen tudtam figyelni, mert az enyém elszaladgált közben, én meg videózni-fotózni próbáltam, mégis valami maradandót kaptam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A gyerekek gyönyörűek voltak, és egytől-egyig a karácsony csodája ragyogott vissza az arcukról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ártatlan mosolyuk, a kedves kis hangjuk, szépen felöltözve, karácsonyi dalokkal-versekkel, jelmezbe öltözve, szerényen a kis Jézus bölcsőjénél.</div>
<div style="text-align: justify;">
És tényleg ott álltak. Jézusnál. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy ők nem tudnak úszásra járni, lehet, hogy nekik nincsenek különórájuk, lehet, hogy őket sokan lenézik azért, mert nem városi óvodába járnak, de tanulnak, énekelnek, fejlődnek, és szeretetet kapnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
De nem is az a legfontosabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hanem az, hogy én ott és akkor elhittem, hogy abban a pici bölcsőben, kis apróságokkal körülvéve, tényleg a Megváltó született meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a karácsony csodája, amit senki nem vehet el tőlük, és amit nem lehet kiérdemelni, csak ajándékba kapni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm, hogy láthattam ezeket a ragyogó gyermekarcokat, és én is részese lehettem a csodának.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenkinek hasonló, meghitt, igazi karácsonyi ünneplést kívánok odahaza azzal a szerény kis fénnyel, ami minden emberhez eljut, megállíthatatlanul...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1ymslsFx3OtAtN7sOQXvLLQYlP5erdVrx1cQp0rqJabaCOIcldPOfZAjGeUtThbq4n55wm7fQfBV_Ez5sAkzVSBV5LYS9lfjiATek0y0qcTz4w8FM0eQr3SlhqWm-FvN4qfGIEtNzb71B/s1600/S1080021.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1ymslsFx3OtAtN7sOQXvLLQYlP5erdVrx1cQp0rqJabaCOIcldPOfZAjGeUtThbq4n55wm7fQfBV_Ez5sAkzVSBV5LYS9lfjiATek0y0qcTz4w8FM0eQr3SlhqWm-FvN4qfGIEtNzb71B/s320/S1080021.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-71077036323483341072013-10-11T22:17:00.000+02:002013-10-12T11:37:42.523+02:00A fülgyulladás jótékony hatásai<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaIGQoHO4FtODTNMZDuh5c8yg4gi8rLyIACWSnHA539jeNMDqYV45LYHEALnSnN_lXHkMyjCIqQe3h2hzbwA17xOas8Lu9gwm_1mKoOWLGQUeDr0aiPMfy7AZue-7TRG43S9hNokyGQMBP/s1600/index.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaIGQoHO4FtODTNMZDuh5c8yg4gi8rLyIACWSnHA539jeNMDqYV45LYHEALnSnN_lXHkMyjCIqQe3h2hzbwA17xOas8Lu9gwm_1mKoOWLGQUeDr0aiPMfy7AZue-7TRG43S9hNokyGQMBP/s200/index.jpg" width="200" /></a>Mert azok is vannak ám neki!<br />
Nem gondolnánk, ugye? Főleg akkor nem, amikor üvölteni tudnánk az éles fájdalomtól, pláne, ha mindkét fülben jelentkezik. Amikor kiátkoznánk a gyógyszer alkotóját, hogy csak 4 vagy 6 óránként lehet bevenni a következőt, és azon gondolkozunk, hogy inkább pukkanjon szét a májunk gyógyszertúladagolástól, csak ez a fájdalom múlna már el.<br />
És amikor már azt hisszük, nem lehet rosszabb, jön egy nyilallás...és még egy, mi pedig bénultan állunk, roskadunk, befelé üvöltünk, miközben már azt se tudjuk, hogy a fülünk, a szemünk, az állkapcsunk, vagy az egész fejünk fog szétdurranni.<br />
Nos, fő a pozitívum, keressünk a rosszban a jót, lássuk a fülgyulladás pozitívumait!<br />
<br />
<u><i>Idegrendszer: </i></u><br />
Mivel a füled be van dugulva, vagy gyógyszeres géz van benne, legjobb esetben mindkét füleden párakötés, így fele annyit se hallasz meg a körülötted levő dolgokból.<br />
Eleinte ez nagyon idegesíteni fog, de 1-2 nap múlva (amikor enyhül a fájdalom) rájössz, hogy ez egy áldás. Mire már mindenki a plafonon van, te értetlenül, és kiegyensúlyozott nyugodtsággal nézed őket, mivel fogalmad sincs, hogy miről van szó.<br />
Vagy este a gyerekek üvöltéséből csak a felét hallod, ami teljesen elég, de mégsem húzod már fel magad, hisz eddig 50-szer hallgattad meg, hogy milyen csokit vegyél MOST, de bedugult füllel ezt csak kb 20-szor kell meghallgatnod, és mivel rutinos vagy, ez már meg se kottyan.<br />
Az idegrendszered egyensúlya pár napon belül tökéletesre áll be, nem kell a MagneB, se nyugitea, és a hatás garantált mindaddig, amíg a hallásodat tökéletesen vissza nem nyered. (Ez jó esetben hetekig elhúzódik)<br />
<br />
<u><i>Látás:</i></u><br />
Látásod erősen fejlődik ezalatt a pár nap alatt. Főleg ha muszáj autóba ülnöd. Mivel nekem 12km-re van a kórház, ahova be kell járnom, és 2 üvöltő kölök vár, nincs más megoldás, autóba kell ülni.<br />
Vezetni süketen....hát...nem túl jó. Ilyen mértékben még sosem használtam a tükröket, és csupán 3-szor fulladtam le egy hét alatt, mert annyira meg voltam szokva, hogy a fülemre hagyatkozok sebesség váltáskor. Egy idő után megpróbálsz mindent a látásoddal helyettesíteni.<br />
Hamar kifejleszted a szájról olvasás képességét is. Tehát új képességeket szerzel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<u><i>Társas kapcsolatok javulása:</i></u><br />
Az első napokban lehet, hogy romlás áll be, mert totál haszontalan vagy, és mindenki kipurcan melletted.<br />
De amint emberi formát öltesz, a kapcsolataid javulni fognak.<br />
Nem szólsz be a veled együtt élőknek, mert:</div>
<ul style="text-align: justify;">
<li> eleinte a fájdalom elviselésére koncentrálsz csak</li>
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li> később pedig úgy sugárzik a fájdalom a füledből, hogy az egész állkapcsod megbénul, a szádat nem bírod kinyitni. (Végre úgy vezethet a férj, ahogy akar, nincs duma az anyósülésről.)</li>
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li> végül pedig: egyszerűen nem hallod a sok fárasztó dolgot, és csak bólogatsz. Jó hallgatóság leszel, azt pedig mindenki szereti</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
Itt azért hátulütők is vannak, mert lehet tuskónak néznek egy boltban, mert nem válaszolsz, vagy félreértések adódnak, és te nyugodtan ülsz, amíg más idegrohamot kap tőled, de akikkel együtt élsz, azok mindenképp örülni fognak egy kis csendnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><i>Segít a belső értékekre koncentrálni:</i></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Párakötéssel a fejeden remekül mutatsz. És ilyen kinézettel elvileg haza kell menned a kórházból. A hajad pár nap után olyan lesz tőle, mintha az életben nem mostad volna meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy idő után nem érdekel, mert már mindegy.<br />
<u><i></i></u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><i>Fogyás:</i></u><br />
Hatékonysága attól függ, mennyire van begyulladva a füled.<br />
Minél jobban, annál többet fogysz.<br />
Azon egyszerű oknál, hogy kb 3 mm erejéig tudod kinyitni a szádat, a rágás pedig maga a pokol.<br />
Talán épp egy kanál befér, de ha azon még van vmi, az már az arcodon landol.<br />
Eleinte persze próbálkozol, aztán kialakul a pavlovi reflex, és ha kaját mutatnak fel, már a sírás kerülget.<br />
<br />
Végül egy nem mindenkit érintő probléma: <i><u>a körömrágás.</u></i><br />
Mire pár nap után magadhoz térsz a fájdalomtól, és a szádat már elfelejtetted használni bármire is, azt is döbbenten veszed észre, hogy újra vannak körmeid.<br />
Az öröm hatása eltart egy ideig, hogy ne térj vissza a rossz szokásodhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
(Extraként: ha van kéznél épp egy 3 évesed, akkor megnézhetitek együtt 50-szer a Bogyó és Babóca Fülgyulladás c. részét.)<br />
<br />
<i><u>Összegezve:</u></i><br />
<br />
A fülgyulladás jótékony hatással van az idegrendszerre, javítja a látást, és a többi érzékszerv működését, új képességekre teszel szert, segít rendbe hozni a társas kapcsolataidat, a belső értékeidet emeli ki, de meg is szabadít 1-2 kilótól, és leszoktat a körömrágásról. (...és nézheted Babócáékat)<br />
Cserébe csupán pár napig fetrengsz a földön a fájdalomtól.<br />
<br />
Hát nem megéri?<br />
<br />
</div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-82497059194375111092013-08-15T16:14:00.002+02:002013-08-15T16:14:36.530+02:00Csillaghullás<div style="text-align: justify;">
Minden évben valami eszméletlen meteorraj száguldozik errefelé, és azt mondják, ilyen nem lesz 33 évig, vagy soha többé, aztán következő évben mégiscsak lesz, csak azt máshogy fogják hívni, és 1-2 meteorral több vagy kevesebb jár erre.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio3QSvwwQ_L9ZZanlkLJh0GP5HdKuNgS3m-4p_6yS7G0d9v8AvVoPpZlqUlRtOHpCZaSrRrs04OJS6in-bIAoBQbi1-NkHDNcj2mG_rBFR56w2PHioEeTm75NDxEX4AwINrJUafnBrJ5mo/s1600/10550.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio3QSvwwQ_L9ZZanlkLJh0GP5HdKuNgS3m-4p_6yS7G0d9v8AvVoPpZlqUlRtOHpCZaSrRrs04OJS6in-bIAoBQbi1-NkHDNcj2mG_rBFR56w2PHioEeTm75NDxEX4AwINrJUafnBrJ5mo/s320/10550.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel eddig még csak 1 ilyen őrületes csillaghulláson vettem részt, azon se sok sikerrel, hát most megint felébredt a vágy, hogy megnézzem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A tetőzése hajnal 2 és 3 között....remek, másnap 6-kor kel kelni, több, mint 500 km-t leautózni, 3 éve nem aludtunk....tehát csillaghullás vagy életben maradás a tét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy gondoltam, hogy talán belefér mindkettő...kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megmondom őszintén, teljesen önző céllal akartam hullócsillagot látni, és kívánni egyet...kettőt...sokat!</div>
<div style="text-align: justify;">
Pasik ágyban, kiütve, én meg még "gyorsan kiszaladok" csillagászni, hátha látok így éjfél előtt is párat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az udvar közepén, nem számítva arra, hogy eddig döglődtünk a melegtől nappali 40 fokban, most meg a fagyhalál kerülget a 18 foktól, hősiesen álltam, és kitekeredett fejjel bámultam az eget.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a pozícióban az a jó, hogy egy idő után képtelen voltam mozdítani a nyakamat, beállt a tökéletes szögre. Persze egy idő után fájt is, de akkor már késő, nem mozdul.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legalább 5-10 percig állhattam így, bámulva a lassan mozgó műholdakat, a kicsit gyorsabban haladó repülőket, a cikázó éjjeli lepkéket, és már azt se bántam volna, ha egy műhold zuhan le, csak valami történjen már, nem mondom el senkinek, hogy az nem "csillag" volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
És ekkor....anyám, életemben nem láttam akkora meteort, csak ámulva néztem, ahogy áthasítja az eget.</div>
<div style="text-align: justify;">
A döbbenetből feleszmélve azon gondolkodtam, hogy tavaly a hullócsillagnak vélt valami mégis csak valami párzó bogár lehetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
További hosszú percek után még egy! És ekkor jutott eszembe, hogy az elsőnél nem kívántam semmit. És most se.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen úgy felbosszantottam magam, hogy közben elszalasztottam a harmadik kívánságot is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez így nem mehetett tovább. Összeszedtem magam, és erősen koncentráltam...de olyan sok kívánság jutott eszembe, hogy nem tudtam dönteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel nem akartam elszalasztani a negyediket is, így gyorsan kiválasztottam egyet, gondolván, hogy lesz még bőven alkalmam kívánni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így sikeresen letudtam további 2 csillagot, de egyet még feltétlenül akartam, úgyhogy álltam hősiesen, közben a két kezemmel megigazítottam kicsit a fejemet, szerintem ezalatt tuti elsuhant pár, és csak vártam, vártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éveknek tűnt az a kb 5 perc, de meglett.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemem csukódott le a fáradtságtól, a nyakam megmeredve, a testem vacogva, az agyam pedig tele még kb 150 kívánsággal, na és mi lesz még a barátokkal???</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyors átgondolás után arra jutottam, hogy ne legyek telhetetlen, örüljek, hogy hármat is kívánhattam, és volt köztük olyan is, amivel később biztos ki tudom engesztelni az összes barátot-rokont....és jövendőbeli haszonleső ismerőseimet ;)</div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-70878856569871206492013-07-14T16:40:00.001+02:002013-07-14T17:03:52.087+02:00Szárnyak<div style="text-align: justify;">
"A doktor feje mögött madár szállt el az ablak előtt. Azt képzeltem, hallom a madár szárnyainak súlyos csapkodását.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlCoyYmo-vkeKl6Xr77_LFCS0il0AJenFMbBhgytsMqTiR3vvTaFD70A4N6GfU2UW-9rXS5DPlIGwCc_0htNJPC2CPx4YHwsWIIjQe0Haqq-sJ2gfSjl1M4ttiT9qpucEHjtlubVWYaFh9/s1600/siraly.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="141" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlCoyYmo-vkeKl6Xr77_LFCS0il0AJenFMbBhgytsMqTiR3vvTaFD70A4N6GfU2UW-9rXS5DPlIGwCc_0htNJPC2CPx4YHwsWIIjQe0Haqq-sJ2gfSjl1M4ttiT9qpucEHjtlubVWYaFh9/s200/siraly.jpg" width="200" /></a>Nem hiszem, hogy tényleg hallottam volna - nagyon vastag az üveg - , de képzeletemben ott volt a fáradt szárnyak nehézkes csatt-csattja. Akár hallottam, akár képzeltem, a hang megnevettetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Min nevetsz? - kérdezte a doktor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Madár repült el az ablak előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szürke tavaszi fény tömbje bukott be az ablakon, árnyjátékot csinált a doktor fejéből és arcából. Láttam a szeme csillogását, néha egy-egy fogát, de a hangja a mozgó árnyékok hangja volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ez mulattat téged? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehezek voltak a szárnyai - magyaráztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ez miért mulatságos?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nem tudta, hogy nehezek a szárnyai.<br />
- Nem tudta?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze hogy nem tudta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Repült. Azt mondtad: " Madár repült el."</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, igen. Repült.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy tudott repülni, ha túl nehezek voltak a szárnyai?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó...én azt nem mondtam, hogy túl nehezek, doktor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, tényleg nem. Ne haragudj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak azt mondtam, hogy nehezek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De miért nevettél? A madarak mindig repülnek, ebben nincs semmi különlegesebben mulatságos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de csak azért, mert nem tudják, mi van a szárnyukkal - mondtam - Ha tudnák, milyen nehéz a szárnyuk, meg se próbálnának felszállni, nemhogy repülni."</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
(Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben)</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Több, mint 10 éve olvastam ezt, de mindig eszembe jut...vagy így, vagy úgy. Pontosan sose.</div>
<div style="text-align: justify;">
Főleg akkor, amikor a szárnyaimat eltörték mások. Amikor belül szárnyalok, de a valóságban összetöröm magam. És végül elhiszem, mert elhitetik velem mások, hogy nincsenek is szárnyaim.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most megint sebzett szárnyakkal, de visszaigazgatom a tollakat, és nem törődök azzal, hogy az én szárnyaim milyen nehezek.</div>
<div style="text-align: justify;">
...repülni fogok...</div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-26968519890330004712013-05-11T16:34:00.002+02:002013-05-11T16:34:38.355+02:00Botinak<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
Kedves Botond!</div>
<div style="text-align: justify;">
Másfél éve annak, hogy azt mondták nekem, felejtselek el Téged.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
De te ütöttél-vágtál, tomboltál, és minden mozdulatoddal azt mondtad, hogy jól vagy, </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mintha csak most történt volna, pedig nagyon hosszú volt ez az idő.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Vártunk...és féltünk....őrlődtünk és veszekedtünk...de nagyon vártunk.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A józan ész és az érzelmek váltották egymást. Néha a kétségbeeséstől sírtunk, máskor a nyugalom szállt meg minket.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszú volt a várakozás.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
És eljött az este. Épp egy évvel ezelőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ilyenkor
már fájt. Nagyon. Meg voltam győződve arról, hogy neked semmi bajod nem
lesz. 120-szal száguldottunk hajnal 1-kor Debrecenbe, ahol vártak
Téged. Megállított a rendőr is egy faluban, de megkönyörült rajtunk, és
elengedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy minden rendben veled, és csak azon siránkoztam, hogy adjanak epidurálisat, mert anélkül nem tudlak világra hozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiába
könyörögtem, Te jöttél, nem vártál. A magad 4400 grammjával. Nem
tököltél, hipp-hopp kint voltál, és kiabáltál mindenkivel. ...Kicsi
méregzsák.</div>
<div style="text-align: justify;">
Eltelt egy év. Nem volt könnyű. Te mit sem tudtál a
dolgokról, boldog voltál és jól érezted magad, azokkal a gondokkal
küzdöttél, mint a többi csecsemő. Hasfájás, fogacskák...</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden rendben volt, csak vagy apa vagy anya sírt titokban.</div>
<div style="text-align: justify;">
És eljött az az idő is, amikor el kellett engednünk a
kezedet, és idegenekre bízni. Amikor mosolyogva feküdtél és becsukták az
ajtót előttünk, ahová már nem mehettünk veled.</div>
<div style="text-align: justify;">
Te mosolyogtál, mi zokogtunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Zokogtunk, mert a halálba küldtek Téged, hogy élhess.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsi Boti. Veled akartunk lenni, de nem tehettük.</div>
<div style="text-align: justify;">
De tudtuk, hogy jó kezekben vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nincsenek véletlenek. Nem a véletlen vezetett el azokhoz az orvosokhoz, akik bíztak Benned.</div>
<div style="text-align: justify;">
akik biztattak minket is, és nem a véletlen vezetett el minket a legjobb szakemberekhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt protekciónk, mégis azoknak az orvosok kezébe kerültél, akikért mások küzdenek, harcolnak. És Neked egyenes utad volt hozzájuk, akik azért gyógyítottak, hogy élj, nem pedig pénzért.</div>
<div style="text-align: justify;">
De azt is tudom, hogy még a legjobbak is tehetetlenek lettek volna, ha nem vigyáznak Rád Odafentről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsi Boti. Egy hónapja még attól rettegtem, hogynem tudunk ma ünnepelni. Rettegtem, hogy ha megállítják a szíved...és mi lesz ha...és én belebolondulok, ha nem hoznak Téged vissza nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a napok, várni, hogy az idő teljen, és várni, hogy ne csörrenjen a telefon, várni, hogy mikor láthatunk végre. Minden nap várni valamit, legalább egy kis eredményt, egy biztató szót, amíg haza nem vihettelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
És
eljött a ma. És itt vagy, túl mindenen. Olyan huncutul és zsiványul,
erősen és akaratosan, izmosan és pihe-puha husikákkal, harapsz, nevetsz,
ütsz,és simogatsz. Zavarba hozol és megnevettetsz idegeneket, és olyan de olyan szép vagy azzal a rongy kis
természeteddel együtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma egy éve, hogy először hallattad a hangodat a világgal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kimondhatatlan hálával tartozok Istennek, hogy Te megérkeztél közénk, és hogy így vigyázott Rád eddig is. Nincsenek véletlenek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2u1HFJbLzRDuF3yCDTe2B2Z-RzSxFo_4NflXgLw2aZtXaCixms_uDvE3DmWrdI4F8FhJ4gecG6G_-O5aampsgMY0xAdhhTMLG-uKE_juzFiwjeCmlTABAeP_J4kp_3XZQeRhgiQyA17gf/s1600/DSC_0333.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2u1HFJbLzRDuF3yCDTe2B2Z-RzSxFo_4NflXgLw2aZtXaCixms_uDvE3DmWrdI4F8FhJ4gecG6G_-O5aampsgMY0xAdhhTMLG-uKE_juzFiwjeCmlTABAeP_J4kp_3XZQeRhgiQyA17gf/s320/DSC_0333.JPG" width="320" /></a>Botond. Kicsi Botond. Lehet, hogy sokan voltak a születésed ellen, mégis itt vagy köztünk. Volt aki azt mondta, hogy szörnyű sorsod lesz, mégse volt semmi bajod, és fejlettebb és erősebb vagy a korosztályodnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy év eltelt, és rengeteget tanultál... de mi annál többet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miért is sírok most, mikor itt alszol csendesen, hogy reggel őrült erőket megmozgatva forgassátok fel bátyáddal az egész házat?</div>
<div style="text-align: justify;">
Édes kicsi Botond. Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon örülünk Neked!</div>
<div style="text-align: justify;">
Legyél mindig ilyen kis zsivány, és tudd, a földi léted nem véletlen!</div>
<div style="text-align: justify;">
Boldog születésnapot Kismókus!!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon szeretünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-22457450264592313762013-03-21T14:28:00.000+01:002013-03-21T14:28:13.984+01:00E-off<div style="text-align: justify;">
Csütörtök délután Debrecenből hazafelé a zuhogó esőben egyszer csak fehérré változtak a fák. A jég hirtelen bevonta az ágakat, és szinte egyik percről a másikra az eső már jégcsapként lógott a Stop tábláról, a gallyak töredeztek a súly alatt, de az eső továbbra se adta fel.<br />A szélvédőt törölni szinte lehetetlen volt, a fűtés maximumon ment, hogy egy kicsit olvadjon, és kiláthassunk.<br />A szél olyan erővel fújt, hogy kiszálláskor sikerült halántékon ütni magamat a visszacsapódó ajtó sarkával.<br />Az áram pislákolni kezdett, majd az elektromos szolgáltató OFF üzemmódra váltott.<br />Még épp maradt meleg víz, hogy megfürödhessünk gyertyafénynél.<br />Gáztűzhely mikró helyett, vízforralás a babának, és intenzív tüzelés a kazánba, ugyanis a gázfűtés nem működik az elektromos keringtető leállása miatt.<br />A szoba így se tudott felmelegedni, mert a pillanatok alatt megfagyott redőny résein keresztül csak úgy süvöltött be a szél.<br />Lefektettük a gyerekeket, de úgy verte a vihar az ablakokat, hogy aludni nem nagyon tudtunk, pláne, hogy Ákost orvoshoz akartuk vinni, mert lázas volt.<br />Reggelre elállt a szél. Maradt a lefagyott redőny, és az áram nélküli lét.<br />Az utcában több oszlop kidőlt, de nem teljesen, hanem olyan szépen az út felé borulva, hogy csak a drót tartotta őket.<br />Alattuk átmenni életveszélyes volt, mert csak a drót maga képes agyoncsapni a súlyával egy embert, nemhogy az oszlop.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-n73KnBAwYvYVaQuGftGBFv5QfPZQUx9y8BibcJjuScj1ew9qCm-gyKEyIz_1pUeiN25gXJPSWtevlqXzT2hUK7lw7M0-EFJmkBb1RRL8ALfMQOnM5eDmJAkyAUAuoPA_8s6ahRQlc1fE/s1600/DSC_1004.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-n73KnBAwYvYVaQuGftGBFv5QfPZQUx9y8BibcJjuScj1ew9qCm-gyKEyIz_1pUeiN25gXJPSWtevlqXzT2hUK7lw7M0-EFJmkBb1RRL8ALfMQOnM5eDmJAkyAUAuoPA_8s6ahRQlc1fE/s320/DSC_1004.JPG" width="320" /></a>Az E-offtól nem jött senki. Az emberek telefonálgattak, de a válasz csak annyi volt, hogy legyünk türelemmel, illetve néha olyan is, hogy innen még nem is érkezett bejelentés, mert nincs is regisztrálva ez a hiba a rendszerükben.<br />Egész pénteken nem történt semmi, senki nem mérte fel a kárt.<br />Estére kiért a rendőrség. Állt egy darabig az úton, majd lezárta. Van kerülőút állítólag, ami jó pár kilométeres, földút dagonyával, kóbor kutyákkal, közvilágítás nélkül, és olyan emberekkel, akik állítólag nem léteznek ma Magyarországon. Azt hiszem kb. 22 éve lakok itt, de még egyszer se jártam arra.<br />Tehát vagy nekivágsz ennek a kis felüdítő kerülőnek, vagy saját felelősségre átmehetsz az oszlopok alatt.<br />Pénteki nap ezzel ennyi.<br />Szombaton jött egy mentő. Megállt. Nem tudott átmenni, út lezárva. Várt. Vesedialízisre vitt volna egy embert, de az oszlop még mindig ott lógott. A beteg családja úgy döntött, autóval átjönnek.<br />Az E-off még mindig nem jött, mert vannak fontosabb dolgok. Ezt tudták kárfelmérés nélkül is.<br />Közben hasznos tanácsokat kaptunk.<br />1. Az olvadó fagyó tartalmát tegyük ki az udvarra.<br />Igen, kint a plusz pár fokban remekül lehet a felolvadó hússal csalogatni a kóbor állatokat.<br />2. A megromlott húst vigyük el az innen X km-re levő dögtelepre, az E-off kifizeti.<br />A húst? Vagy a benzinköltséget?<br />3. Telefont lehet tölteni a kocsiban.<br />Töltő hozzá? Kocsi hozzá? Benzin hozzá?<br />4. Tűzifát ingyen adnak...egy gond van, hogy késve szállítják. Késve = ???<br />Be lehet menni érte. (12km)<br />Végül az emberek összefogtak, és közösen benzinpénzt dobtak össze az ingyenes tűzifára.<br />Több jó tanács nem is jut eszembe.<br />Mivel senki nem volt hajlandó törődni velünk, az részönkormányzati képviselő a személyes telefonján hívta a katasztrófavédelem vezetőjét. Ő volt az egyetlen ember, aki nem türelemre intett, hanem annyit mondott: intézkedem.<br />És 1 órán belül megindult a nyüzsgés.<br />Jöttek az E-offos kocsik, vakarták a fejüket, felmérték a kárt, és azon szenvedtek, hogy mit lehet csinálni, de persze semmire se jutottak, és véget ért a nap.<br />Estére nekikezdtük forralni a vizet, mert a tartályban már nem maradt, fazekakkal hordtuk a fürdőbe, hogy mindenki meg tudjon mosakodni. A gyertyák kezdtek csonkig égni, egész éjszaka tüzelni kellett, hogy ne fagyjunk meg. Alvás este 7-kor, mert a kölykökkel a sötétben már semmit se lehetett kezdeni, ébresztő meg hajnal 5-kor, mert addigra tökéletesen kipihenték magukat.<br />Vasárnap reggelre kivonultak megint.<br />Délelőtt jött már egy tűzoltó autó is, aki nem tudott csinálni semmit, mert addigra eltűntek az E-offosok, és nem vágták le a drótot. A tűzoltók vártak egy ideig, keresték őket, aztán nem tudtak mit tenni, elmentek.<br />Délre előkerültek a szolgáltató emberei is. Nekifogtak, de délre kiolvadt a föld, süllyedtek a gépek.<br />Már nem lehetett mit csinálni, hát ennyi volt megint. Majd este visszajönnek.<br />5-kor már megint szürkülni kezdett. Mesekönyvet már nem tudtunk olvasni, játékokat már nem láttuk rendesen, 6-kor gyertyát gyújtottunk, és kezdődött a nyűglődés megint.<br />Már teljesen sötét volt, mikor megjelent 2 darus kocsi. Dolgoztak. Reménykedtünk. Elmentek.<br />A telefonom lemerült.<br />Újabb éjszaka.<br />Hétfő reggel: Van áram!!!<br />Net ugyan nem volt, na de nem is lehet minden egyszerre.<br />Sikerült átkötni az áramellátásunkat egy másik településre. Még ugyan lesz ma áramszünet, amíg levágják a drótokat, de végre nem délután 5-kor ér véget a napunk, végre meg tudunk fürödni, hajat tudunk mosni, meg szárítani, ki tudjuk mosni a ruhákat, ki is vasalhatjuk akár.<br />Nem, nem panaszkodni akartam. (egy kicsit azért mégis)</div>
<div style="text-align: justify;">
Máskor is volt vihar, máskor is volt áramszünet.<br />De...mi van velünk? Tőlünk kisebb településen mellettünk helyreállították 1 nap alatt az áramot. Mert az állítólag más jellegű probléma volt. Mégis honnan tudják, mikor ide senki se jött felmérni a helyzetet? Ha a bejelentésekre nem reagáltak? Mi a fontosabb? Az áramellátás, vagy az életveszélyes helyzet megszüntetése? Senkit nem érdekelt, hogy itt emberek vannak elzárva a külvilágtól, vagy hogy életüket kockáztatva jönnek át napokig a kidőlt oszlopok alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg az E-off nem jön ki, még a tűzoltó sem nyúlhat az oszlopokhoz. A szolgáltatónak ehhez joga van. Az itt lakóknak mihez van joguk? </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy hete volt a vihar. És valahol még mindig nincs áram. </div>
<div style="text-align: justify;">
Állítólag holnap jön a következő havazás...</div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-55424591833567389312012-12-18T23:12:00.000+01:002012-12-18T23:12:01.380+01:00Nekem nem kell beteg gyerek!<div style="text-align: justify;">
Gégegyulladással kórházba kerültünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan hirtelen történt minden, hogy amikor vérvételnél kizavartak, és Bobó arra ébredt, hogy két idegen megszúrja, és elkezdett sírni, hát én is zokogtam az ajtó előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
4 napot töltöttünk bent. A körülményekről, a luykas padlóról, felkopott PVC-ről, törött csempéről és a vaságyról, amin fájdalom volt feküdni, nem is beszélnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán inkább egy "gondos" anyukáról, akinek a "fajtáját" isteníti a mai társadalom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán egy fél évvel ezelőtt láttam egy babás műsort a tv-ben, ahol arról volt szó, hogy minden vizsgálatot meg kell csinálni várandósan, mert ki kell szűrni a betegséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még egy "gondos" anyát is mutattak prezentációként, aki elmesélte, hogy ő minden szűrésre elmegy, még arra is, ami nem kötelező, mert neki NAGYON FONTOS a babája EGÉSZSÉGE.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen...milyen figyelmes és törődő. Jobb anyát el se lehetne képzelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanis elvégeztet minden vizsgálatot. Ahol kiszűrnek mindent. És ha találnak valamit...bármit...akkor ez a "gondos" anya, a gyereke egészsége érdekében megteszi, amit meg kell tennie. Mert neki fontos a gyereke egészsége. Hát megöli.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, ez a minta. Menj el szűrővizsgálatra. Ha beteg, öld meg. Felejtsd el. Csinálj másikat. Egy egészségeset. És így te vagy a jó anya.</div>
<div style="text-align: justify;">
(Félreértés ne essék, nem az élettel összeegyeztethetetlen betegségekről beszélek. Sőt, még azokról sem, amikkel élni lehet, de gyógyítani már nem. Ez más téma.) </div>
<div style="text-align: justify;">
Hát találkoztam most egy ilyen anyával. A mellette levő nő nevelt gyereke down-os volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
És ez az anya második nap megjegyezte mindkettőnknek: "Csodálom, hogy vállaltátok így, mert én csecsemőotthonban dolgoztam 20 évig. Sok beteg gyereket láttam, hogy mennyit szenvednek. És én MINDEN vizsgálatot megcsináltattam. Mert nekem nem kell beteg gyerek!"</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kellett volna semmit mondanom, mert az ilyen úgyse érti. Nekem se beteg gyerek kell. De a gyerekem kell betegen is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyan minek magyarázzam, ha nem érti, ha nem érzi, hogy akitől kerekedik a pocak, és akinek a mozgását érzi, attól képtelen vagyok megválni. Vagy aki minden vizsgálaton átesik, mégis betegen születik a gyereke, képtelen őt magára hagyni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs mit magyarázni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azon se volt, hogy 17 hetesen, amikor Bobó már egyértelműen szét akarta rúgni a seggemet, a doki fél órán keresztül mondta az arcomba, hogy felejtsem őt el, csináljak egy egészségeset, és sajnálja, hogy nem ő volt jelen, amikor 12 hetesen 5.6-os tarkóredőt mértek. Semmibe vette azt, hogy én előző nap Pesten jártam, és magzati szív ultrahangon azt mondták, hogy műtéttel gyógyítható Boti betegsége.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy a nővérke, aki csak nézett rám, hogy miért nem vetettem el...illetve hát szültem meg hamarabb a halálra. A biztos halálra. Pedig műtéttel jó esélyei vannak egy teljesen átlagos életre. Csak hát a macera....</div>
<div style="text-align: justify;">
És amikor a kórházban ültem szemben ezzel a nővel, legszívesebben megkérdeztem volna:</div>
<div style="text-align: justify;">
Az én gyerekem fulladt meg majdnem? Az én gyerekemnek volt kék a feje? Az enyém volt élet-halál között? Vagy a te egészséges gyereked?</div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig az én gyerekemnek kéne, hogy kéküljön, hogy fulladjon. De az enyém szépen fejlődik és rengeteget nevet. Senki nem mondaná, hogy "beteg".</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak annyit kérdeztem ettől a nőtől, hogy úgy néz ki szerinte Boti, mint aki szenved? Vagy úgy néz ki, mint aki "beteg"?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem válaszolt. Még egyszer megkérdeztem, és azt mondta, nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy nem győztem meg, nem is akartam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Senkit sem akarok meggyőzni. Mi egy olyan betegséget kaptunk, amiből van kiút. Nagyon nehéz kiút, de VAN!</div>
<div style="text-align: justify;">
Összetör? Igen. Sírok? Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig semmi tünete nincs, semmit nem tud az egészről, csak én rettegek a szívműtéttől.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, és nem akarom elképzelni azt, amikor valakinek olyan betegséget kell hordoznia, amiből nincs kifelé. Nekem csak ez a remény maradt, hogy ő meggyógyulhat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én nem akarok senkit meggyőzni. Semmiről. Nincsenek "elveim", hogy mi a helyes döntés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel Botinak jó esélyei vannak, nem értem, miért kellett volna elvennem tőle ezt az esélyt? Hogy én ne sírjak, izguljak miatta? </div>
<div style="text-align: justify;">
És azt sem értem, hogy a mai magyar társadalomban miért az az "anya" a követendő példa, akinek a gyereke csak akkor a gyereke, ha annak semmi baja sincs?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha pedig találnak valamit...akár legkisebb apróságot is, ami helyrehozható, hát....azt a babát a doktorok és a saját anyja KISZŰRI!</div>
<br />Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-13375126689107917992012-10-31T20:47:00.002+01:002012-10-31T20:47:46.259+01:00Party<div style="text-align: justify;">
Nem vagyok egy gyakorlott rádió hallgató, így aztán nehezebben értesülök az újdonsült tehetségekről, mint mások.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, néha úgy érzem jó lenne egy kis frissítés, de a kocsiba CD-t rakok, otthon meg gyerekordítást hallgatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azért adódik néha lehetőség, hogy meghalljam az új slágereket, így sikerült felfedeznem ezt a számot is. Ami persze lehet, hogy már 5 éves, de amint mondtam, az nekem már újnak számít minden, ami az elmúlt 15 évben megjelent.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hitelességemet rontja az a tény, hogy épp szoliba mentem. Lehet ezt nem is kellett volna írnom, gyors magyarázkodásként annyit, hogy unom a "Jól vagy??? Nem kéne leülnöd? Olyan sápadt vagy!" kérdéseket, és egészséges emberi színért küzdök.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát küzdelmeim közepedte hallottam a rádiót. Igen, hallottam, nem hallgattam. Néha a géptől nem, de ha "jobb" szám ment, a pultos csaj felhangosította.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így történt ez ennél a számnál is, aminek logikáját követve, szerintem az a címe, hogy Party.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha nem ez lenne, én tényleg nagyot csalódnék a világban.</div>
<div style="text-align: justify;">
A zene...illetve amit néhányan annak hívnak, egy kedves lágy ritmussal kezdődik valahogy így: tucc, tucc, tucc. Oké, lehet tévedek, és így kezdődik: tucc, tucc, tucctucctucc.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már tényleg nem emlékszek, annyira a szövegre koncentráltam, amikor egy kedves női hang elkezd...nem, nem énekelni, csak bemondani valamit a mikrofonba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az első szavakról lemaradtam, mert ekkor az agyam még erősen tiltakozott, de mivel fentebb ment a hangerő, kénytelen voltam hallani.</div>
<div style="text-align: justify;">
Innen már érdeklődve figyeltem, és ha valaki nem ismerné ezt a számot, szeretném megosztani ezt a pár sort vele, az általam készített műfordításban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hm...remélem nem okozok csalódást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát ha szakszerűen próbálom fordítani, valahogy így hangzott:</div>
<div style="text-align: justify;">
"Hétfő. Party. Kedd. Party. Szerda. Party. Csütörtök. Party. Péntek. Party. Hétvége. Hétvége. Hétvége. Party." Ez a rész többször is elhangzott, nem tudom, hogy a refrén volt-e, vagy nem, de pár tuccal később még hallottam valami ilyesmit: "én csak partizni akarok". A többit nem hallottam, mert megint lentebb vették a hangot, de azt hiszem, nem is volt olyan, hogy "többi".</div>
<div style="text-align: justify;">
Elgondolkoztam pár pillanatra, hogy vajon hogy születhetett ez a szám. Kell hozzá egy ember, aki biztosan gyűlöli a zenét, de van valamilyen ritmusgeneráló eszköze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Keres egy csajt, aki ezeket rámondja, és közben azt érzi, hogy mekkora jó dolgot alkottak. Aztán elviszik ezt kiadni, hogy gazdagítsák a világunkat, mert lehet valaki nem tud még arról, hogy minden nap lehetne party. És végül, valaki kiadja. És aztán valaki megveszi. És aztán mi ezt hallgatjuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
És ebből ők pénzt keresnek. És ez így tök jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fűztem volna tovább az eszmefuttatásomat, amikor újabb tehetség bukkant fel immáron magyarul, és komolyan mondom, a dal, ami arról szólt, hogy szakítsunk, és legyünk túl az egészen, már szinte megváltásként jutott el a füleimig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma is gazdagodtunk valamivel.</div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-70495464213226518462012-10-29T13:17:00.002+01:002012-10-29T13:35:19.782+01:00"Felvágták a nyelvét"...és tényleg<div style="text-align: justify;">
Lassan tényleg kórházi sorozat lesz, de mit
csináljak, valami mindig adódik.</div>
Ma a szájsebészet került sorra, és az eddigi
tapasztalatok után végre kellemesen csalódtunk.<br />
<div style="text-align: justify;">
Na persze nem volt zökkenő mentes, de az már
túl szép lett volna.</div>
A történet ott kezdődött, hogy Botinak le volt
tapadva a nyelvféke, illetve túlságosan elöl volt.<br />
<div style="text-align: justify;">
Ez szemmel látható volt a mai napig, mert
amikor kidugta a nyelvét, mintha középen egy cérna húzta volna vissza, és nem
hegyesen, hanem picit kétfelé állt. Gyanítom, hogy ezért nem tudott ő rendesen
szopizni, és a cumis üveget is inkább rágja, a kanállal való evésnél meg nagyon
furán nyalábolja be a hamit. Sajnos eddig nem került sor a beavatkozásra, de
most 5 hónaposan újra feltűnt a háziorvosnak, ahol Boti üvöltött a kis letapadt
nyelvével, így megkaptuk a beutalónkat a szájsebészetre.</div>
<div style="text-align: justify;">
A "nyelv felvágása" nem vészes dolog, csak egy
nyisszantás és kész. Ennyi amit tudtunk róla, és persze egy eset se egyforma, de
kis sírás, kis vérzés, és vége.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs min aggódni. Mondhatják nekem, mivel én
az előző napokban szinte lassított felvételként éltem át, hogy Bobó elkezd
üvölteni attól, hogy lefogják, és majd jól kifeszítik a száját, és szerencsétlen
gyereknek "felvágják" a nyelvét, és majd ömlik a vér, és napokig sírni fog, és
engem kizavarnak, hogy anyuka ne legyen itt, és mindenki üvölt, mindenki retteg,
és a szíve miatt nehogy rohamot kapjon, és jajjj.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel a lelkülettel eldöntöttem, hogy inkább az
apja vigye be, és ha bármi furát észlel, pl durvák stb, akkor jöjjön ki, ne
engedje a nyiszálást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát ez volt a nagy terv.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindultunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kis ablaknál már nyújtottam is a
beutalót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Időpontjuk van?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hm....természetesen nincs, mert a háziorvos azt
mondta, hogy ide nem kell időpontot kérni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor menjenek át a kórház másik végébe, és
ott kérjenek időpontot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel csak a hordozóban vittük Botit, és majd'
leszakadt a kezünk, fújt a szél, és kb 3 fok volt, így nem nagyon kaptam az
ötleten, és kértem egy telefonszámot, közben megemlítettem, hogy csecsemővel nem
fogok futkározni. Nem örültek nekem kimondottan, de azért kaptam egy
mellékszámot. Telefonszámot nem (minek az), de mint rutinos kórház hívogató, már
beírtam magamnak a kiskönyvbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fel is vették hamar, és miután magamban már
kidühöngtem minden energiámat, elmondtam, mi a szitu, és hogy 12 km-ről jöttünk
be, csecsemőről van szó, nem szeretnék órákat itt ülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fél 11-re adott időpontot, ekkor pont fél 9
volt. Ebben a pillanatban némán durrant egyet az agyam, de aztán a hölgy hozzátette, hogy az
asszisztensnek szóljak, biztos be fognak hívni. Végre valami bíztató.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan a folyosó végére vágtattunk, és pont
nyílt is az ajtó.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hölgynek elhadartam, hogy csak fél 11-re van
időpontunk, stb. stb.</div>
Rendes volt, azt mondta, megcsinálják.<br />
<div style="text-align: justify;">
Kb 2 percet várhattunk, amikor már szólítottak
is, és mi meg mentünk. Mindhárman.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyit arról, hogy én nem megyek be.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmondtuk, hogy miért jöttünk, és említettem a
betegségét is, biztos ami biztos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bent mindenki olyan nyugodt volt, hogy én is
teljesen megnyugodtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
De azért, hogy érezzük a hely hangulatát, a
mellettünk levő székben ülő csajnak épp egy bazinagy véres gézt szedtek ki a
szájából, hál' Istennek nem ordított, csak némán tűrte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Közben a doki csajt figyeltem, aki odament a
másik beteggel foglalkozó orvoshoz, és megkérdezte, hogy mi hogy legyen Boti
gyógyszere és betegsége miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg őket figyeltem, már apjukat leültették a
"fogorvosi" székbe, Botit az ölébe fogta, és 3 középkorú hölgy nagyon kedvesen
gügyögött Bobónak, hogy eltereljék a figyelmét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán megjelent a doki, a nővérkék a gügyögés
közben lefogták Boti kezecskéit, fertőtlenítés, aztán előkerült egy olló,
megkezdődött a szájba turka, ezzel együtt a sírás, olló szájba, nyissz-nyassz,
anya elfordul, meghal, szenved, rosszul van, és kész.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kb 10 másodperc volt az egész, felvettem
gyorsan Botit megnyugtatni, de nem volt az a vérfagyasztó sírás, lehet még annyi
se, mint egy oltásnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nyállal együtt jött vér is a szájából, na nem
sok, de persze hogy összekente magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ölemben azért visszanézett a
mosolygó nővérkékre, nem sírt, csak legörbülő szájjal ennyit mondott nekik:
"hábűűűűűű", és ezzel végeztünk is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kint megvártuk, amíg teljesen elállt a vérzés,
és ezzel a nyűgösség is, fél óra múlva már semmi nyoma nem volt, hogy bármi is
történt volna ma.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak anya és apa fáradt el....de nagyon.</div>
Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-76491953205626045372012-08-06T13:08:00.003+02:002012-08-06T13:12:39.963+02:00Vívódás...és egyben a vége is<div style="text-align: justify;">
Egy kicsit eltűntem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi gondolat merült fel bennem, hogy nem tudtam velük mit kezdeni, de aztán arra jutottam, hogy mégiscsak kiírom magamból.</div>
<div style="text-align: justify;">
A legutóbbi bejegyzésemhez kaptam egy kommentet természetesen név nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem idézném az egészet, mert mindenki elolvashatja, nem töröltem, de talán a végét bemásolom:</div>
<div style="text-align: justify;">
"Én azt gondolom,hogy önnek ha ilyen sok ideje van írogatni,akkor írjon inkább könyvet, és ne egy kórházat járasson le, vagy menjen dolgozni,mint azt más sok ember teszi."</div>
<div style="text-align: justify;">
Elgondolkodtató, hogy elkezdetem írni egy személyes blogot. Ez nem mások lejáratására találtam ki, ez egy személyes blog. Ebben azt írom le, ami velem történik. Ha ezzel igazságot kell kimondanom, és valakinek ez fáj, nagyon sajnálom. Nem arról írok, hogy valakinek székrekedési problémái vannak, és odateszem a nevét is, hagy röhögjenek rajta, vagy írhatnák egy kifigurázó bejegyzést erről a hölgyről, meg a "más sok ember teszi" megfogalmazásáról. De ez a blog nem erről szól.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos a kommentált történet a mi történetünk, és nem fogom visszatartani azt az információt, hogy Botiért mennyit kellett küzdenünk, mert a helyben csak annyi segítséget kaptunk, hogy vetessük el, és ezt félórán keresztül magyarázták az arcomba, holott ezt a szívrendellenességet már 30 éve jó eredményekkel tudják gyógyítani. Ha valakit bánt az, hogy én őt megtartottam, és most egy nagyon erős, gyönyörű szép, mosolygós és élni akaró babám van, hát nem tudom szavakba önteni, egyszerűen azoknak az embereknek a véleménye NEM ÉRDEKEL.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem érzem úgy, hogy pont nekem kéne hallgatnom, aki a gyerekéért küzd, csak azért, mert a nővérkék kávézgatnak ahelyett, hogy felvennék a telefont, és azt sem érzem hibának, hogy egy másik városba viszem, ahol sokkal nagyon odafigyelést kap.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ez a blog nem csak erről szól. Mindenől, amit nem tudok vagy nem akarok magamban tartani. Főleg vicces dolgokat írtam le, de úgy látszik, amint komolyra fordul a dolog, az valakinek rögtön nem tetszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az én fényképem ott található jobb oldalt. Talán a kommentáló hölgy tudja, hogy ki vagyok. Én nem tudom, hogy ő ki. Vegyem le a fotómat? Nem fogom levenni. Nem fogok az internet adta lehetőségek mögé elbújni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fogok pofonokat kapni ismeretlenektől, akiknek egyáltalán nem szól ez a blog? Hát akkor fogok. Ha úgy érzik, hogy van joguk beleszólni más ember életébe, és ezt meg szeretnék tenni, tegyék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ítélkezhet felettem, mert megírtam, hogy miket éltünk át. Ha ítélkezni akar, hát tegye.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgyhogy marad a blog, marad a fotó, és maradnak a véleményeim.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha ezért bántanak, tegyék, nem zárom be magamat falak közé.</div>
<div style="text-align: justify;">
És hogy ugyanúgy le fogom írni a legbensőbb érzéseimet, amivel kiszolgáltatottá válok? Azt hiszem azt már ezek az emberek úgyse olvassák végig, mert nem Róluk szól!</div>Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-77906108821261658582012-05-23T18:04:00.000+02:002012-05-23T18:04:03.874+02:00A helyi gyermek-kardiológia csodálatos világa<div style="text-align: justify;">
Sokszor elbizonytalanodok, és megkérdőjelezem saját döntéseimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán túlságosan különc vagyok, ha nem a körzetes gyerekorvoshoz járunk, nem a körzetes kórházban szülök, hanem 50km-rel arrébb, és ha gond van, megint csak 50km-t utazok a betegellátásért.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs ez így rendjén. Lehet, hogy Botit az első genetikai ultrahang óta meg akarják szüntetni létezni, és nulla előkészülettel várták itt, talán megbocsájtható, ha Debrecenbe mentem őt világra hozni az éjszaka közepén 120-szal, miközben természetesen villogó rendőrautó állított meg minket, és azóta is emberek értetlenkednek a döntésemen.</div>
<div style="text-align: justify;">
De indok lenne ez arra, hogy a továbbiakban is oda járjunk kontrollra? Nem lehet, hogy egy csöppnyi előítélettel állok hozzá a nyiregyházi kórházhoz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Elgondolkoztam rajta, és mikor a gyerekorvos megkért, hogy a "békesség kedvéért" azért menjünk el a nyiregyi gyermek-kardiológiára is, hiába van diagnózisunk Debrecenből, azt mondtam rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kaptam egy beutalót, és az utasítást, hogy hívjam fel őket, kérjek időpontot.</div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonszámot a netről néztem meg, tárcsáztam. Nem vette fel senki. Megint tárcsáztam, és megint és megint és megint. Semmi. Akkor úgy döntöttem, nem a megadott melléket hívom, hanem várok a "kezelő jelentkezésére", hátha megváltozott valami. Egy férfi vette fel, és még be se fejeztem a mondatomat, már kapcsolt is. Egy pillanat alatt a mikrobiológiai laborban találtam magam. Újra hívtam a fő számot, ekkor egy nő vette fel, aki szintén nem várta meg, hogy befejezzem a mondatomat, és már kapcsolt is. Hogy jó helyre-e, sose tudjuk meg, mert nem vették fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után még olyan 10-15-ször próbálkoztam hívni az adott melléket, eredmény nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
3 nap telefonálgatás után meguntam a dolgot, és beküldtem Ákost, hogy kérjen időpontot személyesen, mert így az életben nem jutunk be.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bement. Első körben jól letolták, hogy mit képzel, rendelési időben odamenni időpontért, amikor azt amúgy is telefonon kell. Ott a telefonszám az ajtón, azt kell hívni. Ákos közölte, hogy 3 napja hívom, de nem veszi fel senki, ami szerintük lehetetlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát nem baj. Kiment a folyosóra, és felhívta őket. Félelmetes, de felvették bent a telefont. Eredmény: megint csak letolták, hogy nem ilyenkor kell telefonálni, hanem délután 2 és 3 között. Halkan jegyzem meg, ezt sehol nem közölték, és az ajtóra sincs kiírva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Délután 2-kor végre kaptunk időpontot. Hurrá.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hátam közepére se hiányzott ez az egész, de elmentünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kórház kívülről nagyon mutatós, és belül is nagyon szépen fel van újítva. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hát a gyermek részleg nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felgyalogoltunk a szűk lépcsőn a mégszűkebb, ingerszegény folyosóra, és lekucorodtunk arra az 1-2 székre, amire lehetett. Pár percen belül tele is lett a váró, mármint ha várónak lehet nevezni a helyiséget. </div>
<div style="text-align: justify;">
8-kor már ott vártunk, de 8.20-ig semmi nem történt, csak a hóhér arckifejezésével járkáló nővérkék hozták egymásnak a kávét. Gondolom ezért nem tudja felvenni senki a telefont, hogy is várhatnánk el tőlük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán 8.20-kor végre sikerült beadni a beutalónkat, és egyben elmondani, hogy 8.20-ra van az időpontunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én már előre eldöntöttem, hogy ha 9-ig nem kerülünk sorra, én egy újszülöttel nem fogok ott ülni, de ekkor hirtelen nyílt az ajtó, és az előbbi nővérke félelmetesen vérfagyasztó mosollyal közölte, hogy menjünk át az intenzívre egy oxigén szaturációs vizsgálatra, már odaszólt telefonon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A mosoly annyira rémisztő volt az arcán, hogy egy horror filmbe simán beillett volna, és ha este lettünk volna ott, a folyosón sétáló betegek szellemein se lepődtem volna meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát átcaplattunk az intenzívre. Az ajtó egy múltszázadi elmegyógyintézet ajtajára hasonlított. A fehér festék pattogzott róla, és felirat figyelmeztetett, hogy csengetés után türelmesen várakozzunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csengőt meg is találtam 5 perc után egy másik ajtó mögött. </div>
<div style="text-align: justify;">
A hangja nem okozott csalódást. Az a jó éles iskolacsengő, csak hogy a hangulat fokozódjon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még jó, hogy átszóltak, hogy jövünk, várjanak minket, így csak álltunk és vártunk türelmesen a feliratnak megfelelően, hogy jöjjön valaki. </div>
<div style="text-align: justify;">
A várakozás alatt olyan hangok szűrődtek ki, mintha egy vajúdó nő és egy bőgő tehén üvöltését ötvözték volna. Ez kb 1 percenként ismétlődött, és hatására felidéződött bennem az az emlék, amikor 9 évesen valahol itt feküdtem kivizsgáláson, és egy 17 éves 100 kilós cigánylány nyögött mellettem, aki azért került be, mert egy ültő helyében megevett egy fazék töltöttkáposztát. Ő is valahogy így nyögött, közben a fél melle kilógott a hálóingéből, és a pontot az i-re azzal tette fel, mikor másnap már képes volt felállni, megkapaszkodott az ő és az én ágyam vasrácsában, és odapisilt a földre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszatérve a jelenbe, a nyögések és a kopár falak látványától pánikbetegség kialakulását kezdtem magamon felfedezni, mikor Ákos türelme elérte azt az alacsony szintet, hogy újra megnyomta a csengőt jó hosszan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor már jött valaki, és barátságosan beinvitált minket, meglepetésemre mindkettőnket beengedtek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mondtam, hogy az oxigén szaturációs vizsgálatra jöttünk, a hölgy akkor kezdte el nézegetni a ránézésre 30 éves gépet, és közölte, hogy azt hiszi, az nem működik.</div>
<div style="text-align: justify;">
5 perc próbálkozás után segítséget kért egy kolleginától, aki nagy küzdelmek árán beüzemelte. Közben megjegyzem, ez az intenzív. Még mindig.</div>
<div style="text-align: justify;">
A 30 éves gépecske a hűtő tetején pihent. Boti a hordozójában a kezelőasztalon. A gépnek nem volt elég hosszú a zsinórja, így apukát megkérték, hogy hordozóval együtt vigye közelebb a gyereket, emelje és tartsa mellkas magasságában, hogy rá tudják kötni, amíg mér.</div>
<div style="text-align: justify;">
Apuka tartotta a hűtő mellett Botit, közben hallgattuk a földöntúli nyögéseket, és vártuk a végét.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szaturációs vizsgálat kb 20 másodpercig tartott. Nem tudom, mit lehet megfigyelni ennyi idő alatt, szerintem semmit, de az eredmény 96% lett, aminek nagyon örültünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután az első hölgy elővett egy papírfecnit, megkérdezte Boti nevét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felírta, alá pedig az értéket, és ezt mi megkaptuk, hogy vigyük a kardiológiára.</div>
<div style="text-align: justify;">
A döbbenettől kábán szédelegtünk ki az ajtón, Ákos kezében a gyerekkel, én meg a fecnire írt adatokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kardiológián egy nagyon kedves vastag festett szemöldökű nővérkének a kezébe nyomtam a papírt, aki reggel a kávét hozta két kezében. Mit mondjak, nem volt lelkes.</div>
<div style="text-align: justify;">
De pár perc múlva már hívtak is, és apuka is jöhetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
A vizsgálóba alig fértünk be, volt még 2 hallgató is. Leöltöztettem Botit, és mellette maradtam az ultrahang idejére, hogy megnyugodjon. Az ultrahanghoz tartozó monitor olyan pici volt, hogy mindenkinek közelebb kellett hajolnia hozzá, de olyan vastag hátul, hogy széle-hossza egy volt. Szintén az elmúlt rendszerből származhatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Újat nem tudtunk meg, de mivel jelen voltam, mikor Debrecenben egy 6-szor ekkora monitoron nézték, nem is nagyon érdekeltek ezek az információk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szívverés gyorsaságát nem tudták megmérni, mert ezen a gépen az nem működik, így át kellett menni egy másik vizsgálóba, hogy lemérjék. Azon a gépen meg egy másik dolog nem működött, ezért kellett a másikon kezdeni. Javíttatni nem lehet, mert ezeket az alkatrészeket már nem cserélik ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
A doktornő egyébként nagyon kedves volt, és szimpatikus is, de egyszerűen nem érdekelt, amit mondott, mert csak általánosságban beszélt, nem pedig Boti esetéről, amit nem is csodálok, mert az egyik áramlást csak saccra tudták megnézni, mert az se működött a gépen.</div>
<div style="text-align: justify;">
A vizsgálat végén megírta a diagnózist, amit még most se olvastam el, jövő héten megyünk Debrecenbe, arra a véleményre várok, és eljött az időpont adásának kérdése.</div>
<div style="text-align: justify;">
Előhuzakodtam a békesség érdekében, hogy hát eddig Debrecenbe jártunk, mert oda küldtek, és az ottani kardiológus szeretné nyomon követni, és hát ha nem bánná, oda mennénk vissza egyelőre. Muszáj volt az ottani kardiológusra kenni, pedig az igazság az, hogy ahhoz a pasihoz mi ragaszkodunk kézzel-lábbal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére nem sértődött meg, és azt hiszem értette is a miértet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy oda mehetünk, ha bármi gond lenne, és ezzel végeztünk is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az élmény hatása alatt hagytuk el a szűk, zsúfolt omladozó folyosót a kedves nővérekkel magunk mögött, és döntésemet, hogy nem ide fogunk járni, véglegesen nyugtáztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ha nagyon elvarázsolna ez a dolog, csak arra kell gondolnom, hogy az alagsorban még nem is jártunk, ahol apró pinceablakokkal várják a kedves gyerekeket a kórtermek, mert fent nincs elég hely...</div>
<br />Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-8764106429876122752012-04-26T19:32:00.000+02:002012-04-26T19:34:01.000+02:00Teszvesz-es blogger verseny eredményeNem nyertem! :)<br />
<br />
Legalábbis díjat nem.<br />
A babázós bejegyzésemmel (lsd <a href="http://www.valamirolam.blogspot.com/2012/02/vigyazz-kesz-rajtjon-golya.html" target="_blank">itt</a>) a kategóriában első lettem, amit köszönök minden kedves szavazómnak, nagyon sokat segítettetek, és nagyon jó érzés!!!! :)<br />
A lakberendezős bejegyzéssel aztán semmit (lsd <a href="http://www.valamirolam.blogspot.com/2012/02/magad-uram-ha-szolgad-nincsen.html" target="_blank">itt</a>), ez viszont tetszett a zsűrinek, így végül küldtek nekem egy kis teszvesz-ajándékcsomagot.<br />
A csomag tartalma:<br />
1db 2 GB-os pendrive, 1 teszvesze-es egér (döglött), egy nyakbaakasztós izé, egy notesz, egy toll és egy kis jegyzettömböcske.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy2yWM15pnDx3hAnM2I-GS5cYNBkkAN33l_-NgEdRTKeRr-bnQf8qZx1CT9V_Fua_22Yb3dvT657HxFM3SDcBe5x5rqTGF8tx7034gX-N5EGGGGphcVhc0azxwOvaHQa_uWfnkxSDq4B-m/s1600/teszvesz.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" oda="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy2yWM15pnDx3hAnM2I-GS5cYNBkkAN33l_-NgEdRTKeRr-bnQf8qZx1CT9V_Fua_22Yb3dvT657HxFM3SDcBe5x5rqTGF8tx7034gX-N5EGGGGphcVhc0azxwOvaHQa_uWfnkxSDq4B-m/s320/teszvesz.JPG" width="320" /></a></div>
Arra gondoltam, hogy hálából a szavazóimnak felajánlom a jegyzettömb egy-egy lapját, amelynek minden sarkában van egy teszvesz. Alá is dedikálom annak, aki kéri.<br />
Személyes átvétel lehetséges, sajnos a postaköltséget nem áll módomban állni.<br />
Mégegyszer köszönöm a támogatást, mindenki vendégem egy egérnyomkodásra!Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-81067365553947787782012-03-26T17:06:00.003+02:002012-03-26T17:55:57.607+02:00Ákos (1,5) fotózni tanul<div style="text-align: justify;">
Én soha nem állok a gyerek útjába, ha valamit tanulni akar, hadd fejlődjön.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így történt az is, hogy néha megkapja a Nikon-omat, nagy intések között, hogy ezzel óvatosan, szépen játszunk, csak a szőnyegen, vagy az ágyon. Jó, bevallom az is motivál, ha az arcomba üvölt egy ideig, és egy kis csendet szeretnék. Szerencsére érzi a dolog súlyát, pláne, hogy alig bírja el, és tényleg szépen játszik vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minap átnéztem a képeket, és 1-2 ismeretlent is találtam köztük. Végignézegetve már látszott is a fejlődés, amit a gyerek produkált.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fejlődés 1 hónap alatt ment végbe, ha az életkorban nagyon pontosak akarunk lenni, akkor 19 és 20 hónapos kora között, ha pedig érthetőek akarunk lenni, akkor 1,5 éves és 1,5 éves kora között.</div>
<div style="text-align: justify;">
Íme az első fotó. Ismerkedés a gépezettel, kicsit céltalan még a képszerkesztés:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP419Z4hOW5J2UtSLUid2PHMZRq39lHBKwBguQyv1DEFGAuxVdhRkLPNlVoVA7pq5HFzAvURRj1ox6Bo6QEnhKtK2WUMsBsuDycOqX6a-eAVhgCuoX4ABqS3p8cPV7GM-w8pHgSMbcrXRV/s1600/DSC_0768.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img aea="true" border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP419Z4hOW5J2UtSLUid2PHMZRq39lHBKwBguQyv1DEFGAuxVdhRkLPNlVoVA7pq5HFzAvURRj1ox6Bo6QEnhKtK2WUMsBsuDycOqX6a-eAVhgCuoX4ABqS3p8cPV7GM-w8pHgSMbcrXRV/s400/DSC_0768.JPG" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A második fotónak már tárgya is van: a mosható pelusok, és a babaruhákból álló kupac, amely egyben dokumentációként szolgál ahhoz a tényhez, hogy anya nem pakolja el rögtön a mosott cuccot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOfc4um4cf4qBY3hO72FIOedSKABXqY27xbIaFulgAVQEHJl5GhKLAzCIVvPZWFglLZGMHRscXOm-r2VLXB9yBBuEj4aunxklA_BvNz9e7iyAlBdXCNHDBsIEYAYqYhgvpvUQNN9cik92i/s1600/DSC_0780.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img aea="true" border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOfc4um4cf4qBY3hO72FIOedSKABXqY27xbIaFulgAVQEHJl5GhKLAzCIVvPZWFglLZGMHRscXOm-r2VLXB9yBBuEj4aunxklA_BvNz9e7iyAlBdXCNHDBsIEYAYqYhgvpvUQNN9cik92i/s400/DSC_0780.JPG" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A következőnél már arra gyűjtött bizonyítékot, hogy nem mindig figyel ám anya, és netezget kicsit napközben, aztán meg azt mondja apának este, hogy nem volt egy perc nyugta se.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKJQfQhVk8Q4WfvLoY1dDMgVqGLX7y6t8Qm21Ul3w75rhYQMHomUWdORzex5NDngNjafzmc7JDSi4hKc77yf6goxIl_6NRHTiJWRaPj1-VZLYZoN8Zg7VayWVQXwK0vQq01kFnNI-OQv9d/s1600/DSC_0786.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img aea="true" border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKJQfQhVk8Q4WfvLoY1dDMgVqGLX7y6t8Qm21Ul3w75rhYQMHomUWdORzex5NDngNjafzmc7JDSi4hKc77yf6goxIl_6NRHTiJWRaPj1-VZLYZoN8Zg7VayWVQXwK0vQq01kFnNI-OQv9d/s400/DSC_0786.JPG" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bizonyíték gyüjtés után a napi elfoglaltságait örkíti meg: fetrengés az új matracon, ami azért volt a földön, mert az ikeában jól összecsavarták, Bal sarokban megy a tv, a játékpolcon fura mód rend van, és az a homályos pamacs balra, ami belóg a képbe, na az a mamuszka, amit minden nap fel kell venni a hideg időkben. A mellette levő fotó pedig csak azért készülhetett, mert az előzőről lemaradt a lényeg, a cumisüveg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivMWpJQbs1paCh3hfFGyltljH2zrlmw89LRqayH-z3h1PyIAX6MeYiEb1xZ1VBsgQy8p3ZQb0ieDK4qmL0Qtxzdp8x1D029qCyQ0FJJkmAuwTXwmrY_w9hi4oumwdu0nPtUXgjkUTjyFc8/s1600/%C3%A1kocafoto.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img aea="true" border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivMWpJQbs1paCh3hfFGyltljH2zrlmw89LRqayH-z3h1PyIAX6MeYiEb1xZ1VBsgQy8p3ZQb0ieDK4qmL0Qtxzdp8x1D029qCyQ0FJJkmAuwTXwmrY_w9hi4oumwdu0nPtUXgjkUTjyFc8/s640/%C3%A1kocafoto.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: justify;">
Az utazás pillanatai is fontosak, főleg azok a ritka kivételek, amikor nagymama ül mellette, és anya végre elöl is ücsöröghet kicsit.</div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6D-m6eydbJFLGRw-JRflVOVvZQAZmQBGQKHEJ6tH8EEWFsZu6tCjCwrCnWv8bvDlUxJQeirn8CGMuvxwb0pafLQOS6jNHx8VGqvqU9L6r83YCYbaB7fDleGuq4m0KfhstYldPpYNqvdjn/s1600/%C3%A1kocafoto-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img aea="true" border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6D-m6eydbJFLGRw-JRflVOVvZQAZmQBGQKHEJ6tH8EEWFsZu6tCjCwrCnWv8bvDlUxJQeirn8CGMuvxwb0pafLQOS6jNHx8VGqvqU9L6r83YCYbaB7fDleGuq4m0KfhstYldPpYNqvdjn/s640/%C3%A1kocafoto-1.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: justify;">
Végezetül a művészet kiteljesedése az élénk színekben, éles fókusszal a lényeges dolgokon, és egy absztrakt beállítással befejezve.</div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrd18-OeZDcUjLvoDFfbklnHsyku8CRaSQGwTvEaGaUY8fZ4pVWvyM5-Ht4q-VV0MBQAyszH77VyYJ5dqwCE-a-HoNNbbfb4c3yyMGW2GWPG1gzeR94Q-pZ6kC2szfLf5_7UcBXloLSO4x/s1600/%C3%A1kocafoto-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img aea="true" border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrd18-OeZDcUjLvoDFfbklnHsyku8CRaSQGwTvEaGaUY8fZ4pVWvyM5-Ht4q-VV0MBQAyszH77VyYJ5dqwCE-a-HoNNbbfb4c3yyMGW2GWPG1gzeR94Q-pZ6kC2szfLf5_7UcBXloLSO4x/s640/%C3%A1kocafoto-2.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;">
<br /></div>Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-56301009679250028952012-03-25T13:59:00.000+02:002012-03-25T14:04:22.860+02:00H&M Nyíregyházán<div style="text-align: justify;">
Teljesen meg voltam arról győződve, hogy az egyik kedvenc üzletem, a H&M és az egyetlen gyorsétterem amit szeretek, a KFC csak akkor ér Nyíregyházára, mikor mi már nem itt fogunk lakni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tévedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legalábbis 50 %-ban, ugyanis hamarosan nyit a H&M, amit már izgatottan várok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy mennyire lesz felszerelt ez az üzlet, vagy mennyire leszek vele én megelégedve, hát nagyon mélyen nem mennék bele a dolgokba, talán csak annyira, hogy nem várok sokat, de már nekem annyi is elég lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
A felkészültségről kezdetben csak a nyitási óriásplakát fényképét szeretném közölni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy67KXeyqOxzB28BSWJxWMFpZn-IQ6rJmxXub94ghEH_6Ep-y0g29nBCwTFKPTjk4zEvLQmHt1Ok1PMwawOyc0FgL72rwXFcOENPe8U5OKo0czBi83H1MLISSu2RMrtDQmOvtyb9gbVMxL/s1600/H&M.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img aea="true" border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy67KXeyqOxzB28BSWJxWMFpZn-IQ6rJmxXub94ghEH_6Ep-y0g29nBCwTFKPTjk4zEvLQmHt1Ok1PMwawOyc0FgL72rwXFcOENPe8U5OKo0czBi83H1MLISSu2RMrtDQmOvtyb9gbVMxL/s400/H&M.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagyításhoz katt a képre</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Következőkben pedig azon fogok gondolkozni, hogy hogy érek oda 29. hó 3-án 11.15-re....vagy 15.11-re?</div>Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-72597751611127123182012-03-11T13:37:00.000+01:002012-03-11T13:43:27.944+01:00Egy cseppnyi Anglia<div style="text-align: justify;">
Párnavarrási kényszer tört rám, ezért kénytelen voltam körbefutni a várost, főleg, hogy végre nem volt foglalt a kocsi, úgyhogy reggel csak bepattantam, és uzsgyi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdtem a piaccal, ahova olyan gyakran járok, hogy ott kiderült, már 2 éve nincs egy méterárus se. Ákos szerint én minden évben egyszer elmegyek a piacra, és úgy jövök vissza, hogy nincs ott sz*r se.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére csipkét azért sikerült szereznem, tehát nem volt felesleges a villámlátogatás. Aztán jött a többi helyszín, méterárubolt, 100as, Jysk, mindenhol sikerült venni valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végére hagytam a nap fénypontját: az angol turit!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szoktam turiba járni, mert nincs hozzá idegrendszerem, hogy órákig keresgéljek. Megpróbáltam már életemben kétszer, de semmit se találtam, így feladtam. Most viszont ideális célnak tűnt, hiszen mindegy volt a fazon, a méret, hogy nadrág vagy szoknya, csak egyet kellett figyelnem: az anyagot, amit majd kispárnává dolgozok be. Ráadásul ma csak 200ft volt kilója, a méteráru boltban kb 1000ft métere, tehát a sok futkározástól lihegve-szuszogva, de még be kellett ide néznem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy beléptem, rögtön egy vagon könyvbe botlottam. Itt le is ragadtam, és szépen egyesével átlapoztam őket. Az égegyvilágon senki se tolongott ott, mert mind angolul volt, csak néha kérdezett meg egy hajléktalannak tűnő nő, hogy jó-e a kabát rajta. A kabát szerintem jó volt, és én mindenre rá is beszéltem, amit felpróbált, csak hogy tovább tudjak olvasgatni. Kedvemre való ugyan nem volt, de szinte szívtam magamba az angolok által szétgyűrt és összemocskolt könyvek illatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Árat nem láttam egyiken se, úgyhogy megkérdeztem, mennyibe kerülnek. 700ft kilója! Azta....ezek tényleg nem viccelnek, akkor érdemes a silányabb és vékonykötésűeket nézni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWpQzMTKCXPARYKVMy0Jcmbmf6sZO7izB0IABii-yPBA958-YdJL8ig0Ha256U4p4obKykqJXPPiBt8aJKuKCHq5zKtVtsHYVAuWc8g3XhZHw-h1rzA8NJuZI29P1PQNItY5XakXKs8F8Z/s1600/hawes-and-curtis.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWpQzMTKCXPARYKVMy0Jcmbmf6sZO7izB0IABii-yPBA958-YdJL8ig0Ha256U4p4obKykqJXPPiBt8aJKuKCHq5zKtVtsHYVAuWc8g3XhZHw-h1rzA8NJuZI29P1PQNItY5XakXKs8F8Z/s1600/hawes-and-curtis.jpg" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMny_WIhQaMfjUQLu1F0j9i4vpuA8CV4vmE1amxzlsgOj0WxiX5ef50p2gGeESV5Hj0iF89mK-WNnJhkjNsMLsob3ZF0iL90LMBcVvQjEEzze27IFq4EbLJtCb7PtxglYY-GrcGuuoWawu/s1600/hawes-and-curtis.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a>Miután egyenként végigtapogattam mindet, a mellettük levő nyakkendőkre vetődött a tekintetem. Egy egész helyeset kihúztam,belül a cimkéjére tollal ez volt írva: ANDREW.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óh....<a href="http://valamirolam.blogspot.com/2007/12/ma-egy-50-60-v-kztti-ltnys-n-csak_17.html" target="_blank"><span style="color: #e06666;">Andrew</span></a>....rögtön eszembe jutott. Még az is lehet, hogy az övé volt. :) Viszont azon is elgondolkodtam, hogy minek írja bele valaki a nevét a nyakkendőjébe? A munkahelyén hagyja rendszeresen, utána meg nem ismeri meg? Nem is érdekelt, majdnem megvettem csak azért, mert bekábultam a többnyire Londonban kiadott ponyváktól, de sikerült úrrá lenni az érzelmeken, és visszatettem őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindultam végül böngészni. Körülbelül 2 perc telhetett el, mikor arra lettem figyelmes, hogy már nem bírom el a sok inget, gatyát, úgy tele van a kezem. Fogalmam se volt, melyik milyen ruhadarab, de az anyagok olyan tökéletesek voltak, tiszták, semmi folt, szinte új állapotúak, hogy nem tudtam választani. Később megnéztem a szabást is, hát...megértettem, hogy miért is váltak meg tőlük. Összeszedtem majdnem 3 kilót, közben lemérettem, hogy a kontroll még meglegyen. 700 ft.</div>
<div style="text-align: justify;">
Irány az emelet, ahol a drágább kategória van. És mégtöbb könyv.</div>
<div style="text-align: justify;">
A könyveket átlapoztam, elméláztam, láttam magam előtt, ahogy egy dagadt angol nő Starbucks kávét szürcsölve a metrón épp lecsöpögteti, de még így se győzött meg egyik se. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán felkaptam még néhány dolgot, és fizetés után úgy vonszoltam ki a zsákot a kocsiig, mintha egy feldarabolt holtest lenne benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg410HSJUXC8nmLn7BjkDU8ya0PNfrg1Uv-Dezt6zmDTEXMTLxzW8MXihPwCfMfsPIo4_P4UAnTDXXaiK1rw6-mIqdqxcwmvC0in7q4lIlUUEPFeU9hK2z1tAD0PTrLrKu_D7A_8KhFVF1s/s1600/DSC_0801.JPG.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="123" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg410HSJUXC8nmLn7BjkDU8ya0PNfrg1Uv-Dezt6zmDTEXMTLxzW8MXihPwCfMfsPIo4_P4UAnTDXXaiK1rw6-mIqdqxcwmvC0in7q4lIlUUEPFeU9hK2z1tAD0PTrLrKu_D7A_8KhFVF1s/s200/DSC_0801.JPG.jpg" width="200" /></a>Itthon pedig a cimkéket nézegetve nosztalgiáztam. Ez tényleg angol turi. Az ismerős márkák mind ott figyeltek, és még azok is, aminek az üzletébe soha nem mertem bemenni. Most pedig a 100 angol fontért árult ing ott volt a kezemben 80ft-ért, és készülődött kispárnává válni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én csak egy kis varrogatásra vágytam, és kaptam egy adag Angliát, minden szépségével és szánalmával, mélyen magambaszívva minden emlékét és kávéfoltját, és velük együtt kaptam a felismerést, hogy a kis varrogatáshoz vásárolt anyagokból akár nagykereskedelmi párnaboltot is nyithatok.</div>Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5441730531441377825.post-39164707382557049392012-03-09T14:49:00.000+01:002012-03-09T17:02:49.822+01:00A házikó 2.2007.dec.13-án kezdtem a blogomat azzal a <a href="http://www.valamirolam.blogspot.com/2007/12/hzik.html" target="_blank"><em><span style="color: #ea9999;">bejegyzéssel</span></em></a><em><span style="color: #ea9999;">,</span></em> hogy az álmom egy házikó, és hogy érte küzdünk épp Angliában.<br />
Azóta több, mint 4 év telt el. Ezalatt a 4 év alatt sok mindenen keresztül mentünk, sírtunk, nevettünk, álmok teljesedtek be.<br />
Nos, szomszédok biztos lesznek, egyelőre nincsenek. :)<br />
Ákoskák és Zsuzsikák: 1 Ákócával rendelkezünk, de ő többet is kitesz, Boti hamarosan érkezik, és még Emmát várjuk a jövőben, hacsak nem lesz neki is valami ellentmondó tényező a lába között. (Ez nem jelentené, hogy nem várjuk, csak a nevében lenne egy kis változás:))<br />
A limonádét pedig már kevergetem a tornácos üldögéléshez! :D<br />
És a házikó? A tervei elkészültek, a megvalósítás előtt állunk.<br />
Reméljük már sokkal kevesebb van hátra, mint amit idáig megtettünk, de a lelkesedés nem fogy!<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwRBaI7XuuwNcTcOO2ucPizleEhNg_y4Idcp_cLzmYL4FIENGfsafCBzKtVp3ZQ-t-hjnwmrCl3PwYHNnPQTQ67oPSJWaAlahnKBbGi2NRFdEubVKcyEVmxbEQ6LJILuNX5_uqCbuInxYP/s1600/3D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwRBaI7XuuwNcTcOO2ucPizleEhNg_y4Idcp_cLzmYL4FIENGfsafCBzKtVp3ZQ-t-hjnwmrCl3PwYHNnPQTQ67oPSJWaAlahnKBbGi2NRFdEubVKcyEVmxbEQ6LJILuNX5_uqCbuInxYP/s320/3D.jpg" width="320" yda="true" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagyításhoz katt a képre! :)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>Zsuhttp://www.blogger.com/profile/05120091468269628862noreply@blogger.com0