10 milliószoros napok

Aggódva fogadtam a napi hírt:

"A tibetiek szerint csak 4 ilyen nap van az évben. Ezeken a napokon minden, amit teszünk, gondolunk, mondunk, 10 milliószorosan száll vissza ránk. Ezeken a napokon érdemes megtennünk mindent, amiről szeretnénk, ha elementáris erővel hatna."

Az aktuális 10 milliószoros nap február 22, azaz MA!!!

 

Gyorsan átgondoltam, mit is tettem ma. Még szerencse, hogy a nap folyamán értesültem erről, és nem akkor, amikor már minden mindegy:

Kezdjük a reggellel:

Azt hiszem hónapok óta először ébredtem úgy, hogy nem volt kedvem üvölteni a derékfájástól, sőt, nem is éreztem fájdalmat. Pedig Boti benti, és Ákóca kinti munkája nem sok alternatívát szokott adni. Tehát eddig oké, mert nem jajgattam, nyöszörögtem.

Ákóca 6.30-kor kelt, így én is. Még ezen se bosszankodtam, valahogy frissen keltem.

Ezzel meg is indultak az elementáris erők. Ákóca egész délelőtt csak inni volt hajlandó, és mivel a pelusok száradtak, eldobhatósat kapott, aminek az eredeti súlya pár gramm lehet.

Az erők a túlnyomástól kiszabadultak, de azon már nagyon rég túlvagyok, hogy egy pisis gatyón fennakadjak, gyors csere, és a pelus súlya olyan figyelemreméltónak tűnt, hogy rá is raktam a mérlegre, ami pontosan 1 kilót mért. Reméljük nem száll vissza 10 milliószorosan...

Ezután jött a telefon Ákostól a véreredményemről. Ezzel a magyarázatot is megkaptuk, hogy miért szuszogok, miért tudnék aludni egész nap, miért nem bírok felkelni, és nincs erőm semmihez, főleg nem az elementáris erőkhöz. Jó kis vérszegénység annak ellenére, hogy már 2 hónapja szedem a vasat. Na, örülhet a háziorvos, aki már eddig is vénásan akarta adni, végre kimondhatja, hogy na ugye, igazam volt!!!

Délben egész jól sikerült elaltatni, ebből lehetne rendszer, nem bánom.

Későbbiekben komódfirkálás színes ceruzával (a tollakat már eldugtam, a szemceruzát is, de az már későn történt meg), újabb liter almalevek eltüntetése, Bogyó és Babóca orrvérzésig, semmi extra, hacsak az nem, hogy megtanulta használni a dezodort. Igaz, kicsit nehezen megy még az ő kezecskéivel, de ha leteszi a kanapéra, és két kézzel, vállból erőt merítve lefelé nyomja, hihetetlen mennyiséget tud kifújni. Így történt, hogy háromszor hasbafújta magát Old Spice-szal, kétszer meg levegőillatosításként a másik irányba. Ekkor úgy döntöttem, hogy elég is lesz, de ő hangos visításban tört ki. Valamilyen összeköttetés lehet a tenyér, Old Spice és az agy visítóközpontja között. Megígértem neki, hogy holnap megint megkapja, és nagyon reménykedek, hogy elfelejti.

Későbbiekben próbáltam boldoggá tenni, nehogy valami olyan jusson eszébe, ami aztán kihat itt 10 milliószorosan.

Délutánra teljesen lemerült az elem, fogjuk nyugodtan a vérszegénységemre, kimentem egy kávéért, nem mintha attól fellendülnének a vörösvérsejtjeim, de valami mégis kell.

Kb 30 másodpercet lehettem a konyhában, ajtók nyitva, teljes rálátás a gyerekre, két cukor  a csészébe, és ekkor CSATTTTT.....megfordulok, Ákóca nyivákol, de csak épphogy, én meg rohanok be, hogy mi volt ez.

Az LCD-monitor a földön nekicsapódva a radiátornak, kölök ül mellette és az ijedtségtől próbál sírni, annyira azért mégse volt megijedve, de valamivel ki kell védenie a szidást, ha már semmi baja nem lett.

Ijedten nézegetem a monitort, egyben van, működik, na ha apjuk ezt megtudja, kapunk a fejünkre mindketten.

A holdállások és tibeti napoknak köszönhetően még ezen se sikerült felhúzni magam, de lehet ez is az alacsony hemoglobin miatt volt, szépen vissza a helyére, gyereknek egy látszólagos szidás, aki oly bűntudatot érzett a történtek miatt, hogy hanyattvágta magát az almalevével, és lezúzott még egy palackkal.

Innen már csak 2 órát kellett kibírnom az elementáris erőkkel egymagamban, utána másokon is eloszlott a jótékony energia.

A nap végén még egy kis videózás az energiagolyónak, aztán irány az ágy, és hamarosan elcsitultak az erők.
Nem tudom, mi az, ami a mai napból 10 milliószorosan fog visszajönni, lehet azt a bolygónk se élné túl, mindenesetre belecsempésztem 5 ft-ot anya pénztárcájába, hátha arra esik a világegyetem választása.

Vigyázz, kész, rajt...jön a gólya!!!!

Amikor hevesen dobogó szívvel, izzadó tenyérrel, lélegzetvisszafojtva, kővé dermedve nézzük a fehér mezőt a terhességi teszten - Úristen, két csík! Szülők leszünk! Kisbabánk lesz! - még nem is gondoljuk, hogy a 9 hónap végére akár a teljes káoszig is el tudunk jutni.

Az idő közeledtével egyre inkább szembesülünk a ténnyel, hogy akár milyen pici egy ilyen baba, és akármennyire is akartuk, fogalmunk sincs, mit is kéne venni, mi az, ami szükséges, mi felesleges, és egyáltlán mire való az, amit ajánlottak, és miért is kerül mindez ennyibe?

Jön a sok jótanács az környezetünkből, mindenki mást momd, és ha betévedünk egy bababoltba, na ott végképp mindent meg kell venni.

Hamarosan magunkbaroskadtan ülünk a szoba közepén, és rájövünk, hogy egy fillérünk se fog maradni, helyette lesz egy halom babaholmink, és azt se fogjuk tudni mi mire való, az agyunk lüktet, és meghozzuk a végső döntést: ELEGÜNK VAN!

Még mielőtt az őrület ezen fokára eljutnánk, gondoljuk át, a születés után mire is van szüksége egy ilyen csöppségnek. Ágyra, pelenkára, ruhácskára?

Nem. Csupán egyetlen dologra: az Édesanyjára.

Ezen kívül ő semmi másról nem fog tudomást venni. Nem kell más, csak a testünk melege, és természetesen a táplálék. Az, hogy mibe van begöngyölve, hogy mit fog összekakilni, őt nem érdekli.

Csak ezután jönnek azok a dolgok, amik a mi kényelmünket szolgálják. De semmi pánik, szép sorban mindent.

Először is, jöjjön a tervezés.

Írjunk listát

Előttünk a papír, a ceruza...hogyan tovább? Nem is olyan egyszerű, igaz? 

A kezdeti időszakban szükséges dolgok összeállításához nagyon hasznos a védőnő, illetve az adott kórház babakelengye-listája. Ne féljünk kérdezni, nem fognak semmi haszontalan dolgot ajánlani, nekik nem céljuk, hogy megbolonduljunk.

Hogy ne legyen kusza egyveleg, kezdjük témakörök szerint.

Én 8 kategóriát írtam anno, és mindegyikhez részletesen felsoroltam mindent, amit csak be lehet szerezni, aztán pedig kihúztam azokat, amik szerintem nem kellenek.
A legjobb, ha ezt egyedül, csendes magányunkban csináljuk, a leendő apukák idegzete nem erre lett kitalálva. Ha mégis, akkor ne felejtsük el, hogy mi leszünk otthon a picikkel, nem az apuka.

 Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy kell-e az adott dolog vagy sem, írjuk ki a termék adatait, azt, hogy hol és mennyiért lehet kapni, és őrizzük meg a listával. Ha mégis úgy döntünk a baba születése után, hogy szükségünk van rá, apa megkapja a cetlit az adatokkal, és már indulhat is megvenni, nem fog kétségbeesni, hogy hol-merre-mennyiért-melyiket.

Az általam kijelölt fő kategóriák a következők voltak:
babaszoba, utazás, ruházat, etetés/szoptatás, biztonság, fürdés/pelenkázás, játékok.
A webáruházakból kiválogathatjuk a babaholmikat, amik a kategóriákhoz  írhatunk fel.

A termékek konkretizálása
Jöhet a böngészés, melyiket, hol, mennyiért, amit a listán szereplő dolgok mellé írhatunk, így egy átfogó képet kapunk arról, mennyit költünk.
Gondoljuk át azt is, mit mennyi ideig fogunk használni. Ha nem tervezünk kistesót 1-2 éven belül, megéri beruházni olyan kiságyra, amit 4-5 éves korig használhat a csemeténk.
A babakocsinál én a travel system-et választottam, igaz, hogy drágábbnak tűnik, de ha mindent külön-külön veszek meg, majdnem ugyanott vagyok, így pedig egyben megvan a mózes, a babakocsi, az autósülés, ami babahordozóként is funkcionál, és mind kompatibilis egymással, tehát ha a kocsiban elszunnyad a babókánk, autósüléssel együtt egy kattintással rögzíthetjük a babakocsi vázához, nem kell őt kibontogatni, háborgatni, hagy aludjon az alvó oroszlán :)
Másik nagy spórolási ötlet, a mosható pelus. Nem mindenki van oda az ötletért, pedig féléven belül behozza az árát, a babák szeretik, és ma már igencsak leegyszerűsödött megoldások vannak, csak felpatentolja az ember és kész is. (bővebben itt)
Sajnos minden egyes darabot itt nem tudok felsorolni, mert az témakörönként egy-egy blogbejegyzést is kitenne. Ha kezdünk elveszni a hatalmas választékban, tegyük félre kicsit a listát, vegyünk mély lélegzetet, és gondoljunk arra, hogy mi is felnőttünk valahogy, amikor még csak egy fajta cumi volt.

Beszerzés

Ha megvan a kész listánk, jöhet a vásárlás.

A kölcsön kapott dolgok

Először gondoljuk át, mi az, amit kölcsön tudunk kérni. A kölcsön dolgokra ugyan jobban kell vigyázni, de nem kerülnek semmibe, és menet közben rájöhetünk, hogy erre nincs is szükségünk, felesleges lett volna megvenni.

Ha nincs kitől kölcsönkérni, jöhet a vásárlás.

Új vagy használt

Ne gondoljuk, hogy ha valami nem új, akkor gagyi is. Nézzünk szét, mielőtt döntenénk, lehet, hogy tökéletes állapotban jutunk hozzá egy már használt bútordarabhoz, és az ár különbözetén sok más apróságot meg tudunk venni.

Hol?
Boltban:
A terhesség során már figyeljük az akciókat, mert sajnos, ha betévedünk egy bababoltba, és ott mindent megveszünk, akár a dupláját is kifizethetjük annak, amit terveztünk.

Internet, aukciós portálok:
Kényelmesebb az otthon melegében válogatni, a teszveszen akár új holmit is beszerezhetünk jóval olcsóbban.

Akik bátrabbak, nézzenek szét külföldi oldalakon is, mert angol oldalakon új, neves boltok kínálatában az itthoni ár akár feléért is rendelhetünk termékeket(légzésfigyelő, cumisüvegek, mellszívók), amit 1-2 ezer forintért házhoz is szállítanak Magyarországra is.(pl itt)
Mennyiért?
Nem biztos, hogy a drágább mindig jobb. Néha csak a márkát fizetjük meg. Érdeklődjünk ismerősöktől, internetes fórumokon, és bízzunk a saját döntésünkben.

Utolsó lépés: megszabadulni a felesleges dolgoktól

Nincs olyan szülő, aki ne venne meg felesleges dolgokat. Nem azért, mert nem gondolja át, egyszerűen csak a baba dönt úgy, hogy neki az nem jó, vagy éppen mi, hogy nekünk se jó!

Ilyenkor nem kell bosszankodni, nem vagyunk jövendőmondók, nem tudunk mindent kipróbálni, hogy beválik-e.
Ha valami nem válik be nekünk, másnak még nagyon hasznos lehet.
Ajándékozzuk el, vagy töltsük fel a teszveszre, és az árából akár újat is vehetünk, nem marad bennünk az az érzés, hogy megint begyűjtöttünk valami haszontalant.

Tény, hogy nincs egyszerű dolgunk. Nekem már abba is belefájdult a fejem, hogy megint elkezdtem gondolkozni a témán, mennyi minden kell. De ha tematikusan, ésszerűen nekikezdünk a listának, és lépésről lépésre haladunk, akkor nem fogjuk túllépni az anyagi kereteinket, és nem érezzük azt az utolsó hetekben, hogy semmi sincs a helyén.
Nem történik tragédia, ha valamit elfeljtettünk megvenni, hiszen nem ezekkel az apró tárgyakkal lesz teljes az életünk, hanem azzal a kis várva várt jövevénnyel, akinek egyetlen dologra van szüksége:

Szeretetre. Minden mennyiségben.


Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny
Jelentkezz Te is!

Magad uram, ha szolgád nincsen - lakberendezés okosan

Nincs olyan lakberendezési bolt, ahol ne tudnék milliókat elkölteni. Egyetlen akadálya van: a pénztárca vastagsága. A választék olyan gazdag, hogy a szerencsétlen emberfia csak kapkodja a fejét jobbra-balra, nézegeti az árakat, és nagyokat sóhajt. Valamelyik nap elgondolkoztam egy áruház "nappalijában", hogy mi lenne a vége annak, ha bármit megvehetnék: valószínűleg egy ugyanilyen szoba. Ízlésesen berendezve, kényelmes, gyönyörű, irigylésreméltó. És akkor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a szomszédomnak is lenne elég pénze. Valószínűleg neki is ugyanolyan nappalija lenne, mint az enyém. Ha nem teljesen egyforma, akkor a katalógusban csak egy oldalt kéne lapozni, és onnan köszönne vissza ránk a hasonlóság.

Egy dolog nagyon jó a vékony pénztárcában: ezerszeresen növeli a kreativitást. Így lehetséges az, hogy mindenkinek más, és csak nagyon kevés embernek "katalógusszagú" az otthona.

Veszélye viszont, hogy mindig a legolcsóbbat választjuk, holott egy kis gondolkodással valóban egyedi és bájos otthont teremthetünk.

De hogyan is lehetséges ez? Könnyű azt mondani, hogy légy kreatív, amikor az embernek egyetlen ötlete sincs, és beletörődve szűkös anyagi helyzetébe, szomorúan bámulja a kopár szobáját.

Ne tegyük! Kezdjünk hozzá a csinosítgatáshoz lépésről-lépésre.

1. Régi darabok felújítása

Ez a megoldás a legegyszerűbben kivitelezhető, és a legolcsóbb.

Először is: nézzünk szét magunk körül. Mi az a dolog, ami a legjobban irritál, rontja az összképet, és amit szinte azonnal kidobnánk? Igen, ő lesz az első áldozat. Most azon töprengjünk el, hogy ha nincs pénzünk újra, mit lehetne tenni, hogy együtt tudjunk élni vele, sőt, talán még a lakás dísze is lehetne.

Jópár évvel ezelőtt egy nagyon régi téglaépítésű lakást béreltünk. Nem volt vele semmi gond, frissen volt festve, de valahogy mindig nyomasztott valami. Egy nap rájöttem, mi az: a konvektor. Mindenki el tudja képzelni, nem egy esztétikum. Az a furcsa, barnás szín, ráadásul a rácsai már rozsdásodtak, szörnyű hangulatot adott a szobának, hiába rendeztük be fiatalosan. Lecserélésről szó sem lehetett, hiszen ez csak egy albérlet volt. Míg végül megkérdeztük a tulajt, lefesthetjük-e. Miután beleegyezett, nekiestünk. Régi festék, rozsda le, új festék fel. A rácsok gyönyörű krémszínűek lettek, az oldalai narancssárgák, a teteje pedig csokibarna. Volt rajta egy rozsdás párologtató is, amin hamarosan egy vidám napocska mosolygott. Ha jött hozzánk valaki, senki sem tudta figyelmen kívül hagyni.

Radiátorokra készíthetünk fából rácsos dobozt is, ami eltakarja a szem elől, mégis átengedi a meleget.

A kezdeti sikereken felbuzdulva jöttek sorban a helyiségek. A fürdőszoba öreg, ki tudja hányszor lefestett csöveire tengerkék madzagból hálót fontam, a nehezéket kavicsutánzatok adták, amit só-liszt gyurmából készítettem el.

Tovább nézegettem, mi az, amit nem lehet elviselni. A wc mellett volt egy ajtó, ami az átalakítások során örökre bezáródott, ugyanis a másik oldalának a konyhaszekrény támaszkodott. Ez az ajtó csak úgy állt ott a maga rondaságában. Mindaddig, amíg nem kapott egy kis tengerkék festéket, amit vajszínnel dobtam fel mégpedig úgy, hogy az ecsetet minimális festékkel függőlegesen végighúztam rajta, mintha kicsit kopott lenne. Végül pedig egy kedves mintát festettem rá. Ekkor készült róla a fotó, de valami hiányzott. Egy hét múlva ugrott be a következő ötlet: bepolcoztuk! Ezután apró mécseseknek, üvegcséknek, színes fürdősónak adott helyett. Igazán hangulatos volt.

A régi fehér csempékre matricafestékből készültek halacskák, telis-tele buborékokkal, amit elfedték a csempe hibáit.

Ezután következett a konyha, ahol hatalmas fehér fal nyomasztotta az embert. Ide került egy kiürült kávészacskókból készült dekoráció, a háttere egy fiók alján talált lenvászon, amire kávészemeket, és feliratot hímeztem. Mellé pedig egy kis polc került dísztárgyakkal.

Alatta volt a konyhaasztal, ami még mindig nagyon kopárnak tűnt. Emögé a falra vettünk egy parafa-tekercset, amit felragasztottunk, a tetejét pedig hullámosan vagdostuk meg. Ez nemcsak melegséget adott a helyiségnek, de színes gombostűket szurkáltunk bele, amik recepteket, illetve számunkra kedves fotókat rögzítettek. Ez a parafa olyan ragasztóval volr rögzítve, ami magas hő hatására elengedi a falat, tehát aki le akarja szedni, annak nincs más dolga, csupán átvasalni egyszer.

A fal díszítését ügyesen megoldhatjuk matricákkal, igen bő választékban kereshetjük ki a hozzánk illőt.

A pincéből felhozott ócska asztalra pedig már csak egy nagy terítő hiányzott.

Az ötlettár kifogyhatatlan, és ha más nem jut eszünkbe, a rondának tűnő, egyébként jó állapotban levő tárgyaink lehet csak új ruhára várnak, amihez nem kell hatalmas kreativitás, csak egy doboz festék, és egy ecset.

2. Barkácsolás

Ha több energiát, és egy picivel több pénzt is hajlandóak vagyunk feláldozni a cél érdekében, már kezdhetünk is barkácsolni. Na nem kell nagy dolgokra gondolni, egyszerű, könnyen elkészíthető tárgyakkal sokat spórolhatunk, és egyedivé tehetjük lakásunkat.

raklap-ágy fotó: http://loridanelle.com/diy/diy-toddler-pallet-bed/
kerítés fotó: http://otthonkommando.blog.hu/

Ha nagyon bizonytalanok vagyunk, kezdhetjük egy gyerekbútorral. A gyerekek minden otthon készült dolognak örülnek, és ha pici hiba is csúszik bele, ők nem törekednek a tökéletesre. Már attól tökéletes, hogy apa állította össze.  Ilyen például egy egyszerű fapolc a játékoknak. Nem kell hozzá más, csak pár léc, amit akár méretre is vágnak a barkácsboltban, szeg és kalapács. Aztán jöhet anya a festékkel, és a bolti ár töredékéért meg is van az új szerzemény.

Ha belejöttünk, és tanultunk a hibákból, nehezíthetjük a feladatot, jöhetnek a nagyobb darabok.

Nem kell megijedni, a nagy dolgok nem jelentik, hogy nehezebb őket elkészíteni. Ilyen lehet például egy deszkákból készült előszobafal. Választhatunk öreg, kopott deszkákat, vagy vehetünk újakat attól függően, milyen hangulatot akarunk teremteni. A férjem maradék deszkákból készítette a szüleimnek ezt az akasztós részt, csak fémfogasokra és lakkra kellett költenünk.

Hasonló előszobafalat el tudnék képzelni egy régi ajtóból is, de ugye mindenki azzal dolgozik, ami kéznél van.

Így lett például halászháló a gyerekszoba ajtaján régi dohányzsinegből, tetején parafadugókkal. Ha az ajtófélfát fekete-fehérre festenénk, lehetne fociháló is, és még ki tudja mi minden más.

Egyik nagy kedvencem, a raklapból készíthető bútorok: kiságy, kerítés kiskertbe, tv-állvány, dohányzóasztal, előszobafal, a lista kimeríthetetlen.

A rusztikus stílus kedvelői akár saját konyhabútorukat is megépíthetik bontott téglából. A konyhabútor falait kőművessel felépíthetjük, ha mi nem értünk hozzá, barkácsboltban vehetünk munkalapot, amit ott méretre vágatunk, ezután nem marad más, mint a bepolcozás, ajtókat deszkákból készíteni, amelyekre egységes kovácsoltvas keresztpántokat tudunk venni.

3. Vásárlás

Ha a felújítás nem jöhet szóba, újat pedig nem tudunk csinálni, akkor nem marad más, mint vásárolni.

Használt vagy új bútorokat, kiegészítőket a bolti árnál olcsóbban találhatunk internetes aukciókon. Jobb esetben akár az általunk megunt darabokat el is cserélhetjük, nem beszélve arról, hogy mi is árulhatunk, így talán semmi extra pénzbe nem kerül a lakáscsinosítgatás.

Dekoráció

Ne feledkezzünk meg az apró lakásdekorációs elemekről, amelyek élettel töltik meg a házat. Ezek apróságok csupán, és szinte semmibe se kerülnek. Mint például ezek a kis mécsestartók, amiket üvegfestékkel tettem érdekesebbé, de függönyre csiptethetünk virágosnál kapható pillangókat, virágfüzéreket.



Tehát kedves lakásszépítők, nincs más hátra, mint inspirációt gyűjteni, akár az interneten, akár újságokból, vagy a TeszVeszről, és átgondolni, mivel tehetnénk szebbé lakásunkat. Mégpedig úgy, hogy azt a pénztárcánk a lehető legkönnyebben viselje.Nem kell más hozzá, mint a saját meglévő dolgaink, és a fantáziánk.
Hogy nem lesznek olyanok, mint amiket a katalógusban láttunk? Természetesen nem. Mert ezek a tárgyak egyediek lesznek, és csakis a mieink!


(Ha tetszet a bejegyzést, ITT szavazhatsz rám!!!!)

 
Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul:
www.teszvesz.hu/bloggerverseny
Jelentkezz Te is!

Az első csók

1,5 éves álmodozás után a realitások talajára érve bátran jelenthettem ki: ez a gyerek soha nem fog nekem puszit adni.

Hajlandóság nulla, a napi adagomat erőszakkal kell elvennem, hogy kibírjam másnapig, dehát még én vagyok az erősebb, amíg tudom, megszerzem, amit magától nem ad.

Szombat délelőtt hajat mostam, és a nagy hisztit a mindenféle dolgokért csak úgy tudtam félbeszakítani, hogy leültem a kanapé tövébe a turbános fejemmel, és hagytam, hogy Ákos kinevessen érte, majd együttes erővel szabaduljunk meg a fejemre tekert törölközőtől.

A vizes haj mégviccesebb volt, főleg hogy megrázva azt, az arcát csikolta meg. Aztán szépen elsimogatta a fejemen, hogy anya mégse úgy nézzen ki, mint egy bozontos kutya. Még a fésűvel is sikerült egy picit megigazítani, de mégiscsak a tenyér az igazi, nem kell ide semmi más.

Ahogy lapogatta a hajamat, azt vettem észre, hogy nem is igazgatás ez, hanem simogatás, és közben olyan kedvesen nézett rám, a kis ragyogó kék tekintetével, hogy le se tudtam venni róla a szememet.

Szépen elsimítgatta az arcomból a maradék tincseket is, közben talán pislogni is elfelejtett, úgy megigéztük egymást, és csak mosolygott rám.

Egyre közelebb kerültek a fátyolosan szerelmes szemecskéi az enyémekhez, két kezecske az arcomon, egyszercsak kicsücsörítette a száját, és lassan, finoman odanyomta az enyémhez, majd mosolygó tekintettel távolodott, és megsimogatta a hajamat.

Még így bűvöltük egymást pár pillanatig, meg se mertem mozdulni, mikor az apja elszaladt a fényképezőgépért, hogy ezt a transzban lévő arcocskát megörökítse.

Egy kattanás véget vetett a pillanatnak. Ákos elfordult tőlem, mintha ez a hang a hipnózis végét jelentette volna, és már indult is megszerelgetni a masinát.

Igen....ilyen az élet, rövid pillanatok, amik egy percen belül tovaszállnak, a férfiak már ketyeréket szerelnek, míg mi nők még mindig a kanapé tövében ülünk az első csók mámorába veszve.