10 milliószoros napok

Aggódva fogadtam a napi hírt:

"A tibetiek szerint csak 4 ilyen nap van az évben. Ezeken a napokon minden, amit teszünk, gondolunk, mondunk, 10 milliószorosan száll vissza ránk. Ezeken a napokon érdemes megtennünk mindent, amiről szeretnénk, ha elementáris erővel hatna."

Az aktuális 10 milliószoros nap február 22, azaz MA!!!

 

Gyorsan átgondoltam, mit is tettem ma. Még szerencse, hogy a nap folyamán értesültem erről, és nem akkor, amikor már minden mindegy:

Kezdjük a reggellel:

Azt hiszem hónapok óta először ébredtem úgy, hogy nem volt kedvem üvölteni a derékfájástól, sőt, nem is éreztem fájdalmat. Pedig Boti benti, és Ákóca kinti munkája nem sok alternatívát szokott adni. Tehát eddig oké, mert nem jajgattam, nyöszörögtem.

Ákóca 6.30-kor kelt, így én is. Még ezen se bosszankodtam, valahogy frissen keltem.

Ezzel meg is indultak az elementáris erők. Ákóca egész délelőtt csak inni volt hajlandó, és mivel a pelusok száradtak, eldobhatósat kapott, aminek az eredeti súlya pár gramm lehet.

Az erők a túlnyomástól kiszabadultak, de azon már nagyon rég túlvagyok, hogy egy pisis gatyón fennakadjak, gyors csere, és a pelus súlya olyan figyelemreméltónak tűnt, hogy rá is raktam a mérlegre, ami pontosan 1 kilót mért. Reméljük nem száll vissza 10 milliószorosan...

Ezután jött a telefon Ákostól a véreredményemről. Ezzel a magyarázatot is megkaptuk, hogy miért szuszogok, miért tudnék aludni egész nap, miért nem bírok felkelni, és nincs erőm semmihez, főleg nem az elementáris erőkhöz. Jó kis vérszegénység annak ellenére, hogy már 2 hónapja szedem a vasat. Na, örülhet a háziorvos, aki már eddig is vénásan akarta adni, végre kimondhatja, hogy na ugye, igazam volt!!!

Délben egész jól sikerült elaltatni, ebből lehetne rendszer, nem bánom.

Későbbiekben komódfirkálás színes ceruzával (a tollakat már eldugtam, a szemceruzát is, de az már későn történt meg), újabb liter almalevek eltüntetése, Bogyó és Babóca orrvérzésig, semmi extra, hacsak az nem, hogy megtanulta használni a dezodort. Igaz, kicsit nehezen megy még az ő kezecskéivel, de ha leteszi a kanapéra, és két kézzel, vállból erőt merítve lefelé nyomja, hihetetlen mennyiséget tud kifújni. Így történt, hogy háromszor hasbafújta magát Old Spice-szal, kétszer meg levegőillatosításként a másik irányba. Ekkor úgy döntöttem, hogy elég is lesz, de ő hangos visításban tört ki. Valamilyen összeköttetés lehet a tenyér, Old Spice és az agy visítóközpontja között. Megígértem neki, hogy holnap megint megkapja, és nagyon reménykedek, hogy elfelejti.

Későbbiekben próbáltam boldoggá tenni, nehogy valami olyan jusson eszébe, ami aztán kihat itt 10 milliószorosan.

Délutánra teljesen lemerült az elem, fogjuk nyugodtan a vérszegénységemre, kimentem egy kávéért, nem mintha attól fellendülnének a vörösvérsejtjeim, de valami mégis kell.

Kb 30 másodpercet lehettem a konyhában, ajtók nyitva, teljes rálátás a gyerekre, két cukor  a csészébe, és ekkor CSATTTTT.....megfordulok, Ákóca nyivákol, de csak épphogy, én meg rohanok be, hogy mi volt ez.

Az LCD-monitor a földön nekicsapódva a radiátornak, kölök ül mellette és az ijedtségtől próbál sírni, annyira azért mégse volt megijedve, de valamivel ki kell védenie a szidást, ha már semmi baja nem lett.

Ijedten nézegetem a monitort, egyben van, működik, na ha apjuk ezt megtudja, kapunk a fejünkre mindketten.

A holdállások és tibeti napoknak köszönhetően még ezen se sikerült felhúzni magam, de lehet ez is az alacsony hemoglobin miatt volt, szépen vissza a helyére, gyereknek egy látszólagos szidás, aki oly bűntudatot érzett a történtek miatt, hogy hanyattvágta magát az almalevével, és lezúzott még egy palackkal.

Innen már csak 2 órát kellett kibírnom az elementáris erőkkel egymagamban, utána másokon is eloszlott a jótékony energia.

A nap végén még egy kis videózás az energiagolyónak, aztán irány az ágy, és hamarosan elcsitultak az erők.
Nem tudom, mi az, ami a mai napból 10 milliószorosan fog visszajönni, lehet azt a bolygónk se élné túl, mindenesetre belecsempésztem 5 ft-ot anya pénztárcájába, hátha arra esik a világegyetem választása.