Az első csók

1,5 éves álmodozás után a realitások talajára érve bátran jelenthettem ki: ez a gyerek soha nem fog nekem puszit adni.

Hajlandóság nulla, a napi adagomat erőszakkal kell elvennem, hogy kibírjam másnapig, dehát még én vagyok az erősebb, amíg tudom, megszerzem, amit magától nem ad.

Szombat délelőtt hajat mostam, és a nagy hisztit a mindenféle dolgokért csak úgy tudtam félbeszakítani, hogy leültem a kanapé tövébe a turbános fejemmel, és hagytam, hogy Ákos kinevessen érte, majd együttes erővel szabaduljunk meg a fejemre tekert törölközőtől.

A vizes haj mégviccesebb volt, főleg hogy megrázva azt, az arcát csikolta meg. Aztán szépen elsimogatta a fejemen, hogy anya mégse úgy nézzen ki, mint egy bozontos kutya. Még a fésűvel is sikerült egy picit megigazítani, de mégiscsak a tenyér az igazi, nem kell ide semmi más.

Ahogy lapogatta a hajamat, azt vettem észre, hogy nem is igazgatás ez, hanem simogatás, és közben olyan kedvesen nézett rám, a kis ragyogó kék tekintetével, hogy le se tudtam venni róla a szememet.

Szépen elsimítgatta az arcomból a maradék tincseket is, közben talán pislogni is elfelejtett, úgy megigéztük egymást, és csak mosolygott rám.

Egyre közelebb kerültek a fátyolosan szerelmes szemecskéi az enyémekhez, két kezecske az arcomon, egyszercsak kicsücsörítette a száját, és lassan, finoman odanyomta az enyémhez, majd mosolygó tekintettel távolodott, és megsimogatta a hajamat.

Még így bűvöltük egymást pár pillanatig, meg se mertem mozdulni, mikor az apja elszaladt a fényképezőgépért, hogy ezt a transzban lévő arcocskát megörökítse.

Egy kattanás véget vetett a pillanatnak. Ákos elfordult tőlem, mintha ez a hang a hipnózis végét jelentette volna, és már indult is megszerelgetni a masinát.

Igen....ilyen az élet, rövid pillanatok, amik egy percen belül tovaszállnak, a férfiak már ketyeréket szerelnek, míg mi nők még mindig a kanapé tövében ülünk az első csók mámorába veszve.