A bőröndök a falnak támasztva, útlevelek a kézitáskában a repjegy mellett. Csak ülünk és várjuk, hogy teljen az idő. A szívünk ver, a tenyerünk izzad, már a hasam is megfájdult, és nem tudom, hogy sírni lenne kedvem, vagy nevetni. Holnap Karácsony, és úgy érzem, ilyen csoda még nem történt velem. Mintha csak arra várnánk, hogy a Menyország kapuja megnyiljon nekünk. Nem tudom leírni, és elmondani sem, hogy mi vár minket Otthon, de valami olyasmi lesz, amiért csak köszönettel tartozom az Istennek, és amiért nem lehet elégszer hálát adni. Hazamegyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése