Mit lehet megtudni a modern technológiáról 10 hónap alatt?

Nem sokat -mondaná Ákóca, ha tudna már beszélni .

Nincsenek könyvek, illetve vannak, de ki tudja mire valók, ha a lapokat nem lehet összegyűrni.

Másokra nem lehet számítani, mert az általános válasz mindenre: nem szabad.

Ennél érthetetlenebb magyarázat nincs is, így nem marad más, csak a tapasztalás útja. Kemény, rögös út ez, de megbízható.

Legkönnyebben, és már a kezdetektől elérhető a bébimonitor.

Egy rándítással bent van a kiságyban, és mindennapos lerántások után már ott is marad. Látszólag jelentéktelen kis valami, és mindösszesen 3 gomb van rajta. Ezeket nyomkodva hangot ad ki, néha még apa is beszél belőle. Érdekes megfigyelés, hogy ha ébredés után két kézzel megfogjuk, és közelről üvöltünk bele, valaki biztos nagyon hamar bejön.

A távirányító megszerzése se jelent különösebb gondot. Ez már egy továbbfejlesztett verzió, mert rengeteg gomb van rajta. Ezek benyomhatóak, és néha még a Tv-n is történik valami: hirtelen ordításban törnek ki az emberek, vagy épp elhallgatnak, előfordul, hogy teljesen más kép jelenik meg, vagy éppen eltűnik minden, csak feketeség marad. De emellett még ledobhatóak, összeüthetőek egymással.

Egy fokkal jobb a mobiltelefon. Hátránya, hogy nehezebben lehet hozzáférni, mint a távirányítóhoz, de még így is könnyű préda. Ezen is gombok vannak, nyomkodhatóak, de itt már világítást is van. A világításhoz érdekes képek, feliratok társulnak, néha még valaki beszél is belőle. Egyetlen gond van vele, sosincs elég idő a teljes felfedezéshez, ezért résen kell lenni, és gyorsan cselekedni. Egyébként ennek is nagyon jó az esése, és más tárgyakkal összekoccanva is remek hangot ad ki.

De hagyjuk is ezeket a gyerekes játékokat. Nézzük inkább a következő nehézségi fokon levőket, melyeknek megszerzéséhez már szükséges a mászás képessége.

Ilyen a hifi, és a CD-s magnó. A hifi világított egy darabig, de már nem világít. A CD-s magnó ugyan sose világított, de a lenyíló kazettarész, a felnyíló CD tető ellensúlyozza ezt a hibáját. Ezeket már nem lehet összeütni, de ha két kézzel megpróbáljuk elmozdítani, akkor beérhetjük a falhoz koccantásukkal.

És az első helyezetet a számítógép és a laptop holtversenyben vezeti. Mindkettőt nagyon nehéz elérni, de ha mégis sikerül, az kárpótol mindenért. A laptop elég egyszerű szerkezet, és kezelése nem igényel szaktudást. Pillanatok alatt el lehet forgatni a megjelenő képet 90 fokkal. De valamiért senki sem akarja úgy nézni, mintha könyvet olvasna. Nem sok időt lehet itt eltölteni, mert könnyen mozgathatósága révén hamar más kezekbe kerül.

De ott a számítógép. Mozdítani nem lehet, koccantani sem, elég nehéz felmászni rá, de előnyeként említhetjük, hogy az alul levő nagy gomb, ami kéken világít, ki-be nyomkodható, egymás után akár 5-ször is, ami kicsit fura hanggal jár, és a fények kihunynak-újra világítanak.

Ha fentebb is sikerült eljutni, remek lehetőség a billentyűk csapkodása, üzenetek begépelése, pontosan tükrözve a jelenlegi szókincset, hangkészletet.

Az egér egy fura szerzet. Szép a piros fény az alján, és ütlegelésre sem tűnik el. A monitort még nem sikerült elérni, ami késik, nem múlik.

Könnyebben átnézhető viszont a mosógép dobja belülről, vagy a mikró üvegtálcája.

Mindezen felfedezések áttekintéseként büszkén állíthatjuk, hogy Ákóca remek tanulmányokat tett, és semmitől sem riad vissza a tudomány megértésének érdekében.

Hihetetlen bátorságot tanusított ma délelőtt is, amikor megtámadta a porszívót.

Hatalmas gombok várták a nyomkodó ujjakat, és nagyon érdekes volt, ahogy visszacsévél a kábel egy gombnyomásra, amíg mi próbáljuk bedugni a konnektorba.

A szörny immáron Ákos alá került, aki nem rettenve semmitől, őrült lelkesedéssel mindkét gombot nyomogatta, amikor már senki sem tudta, vajon épp bekapcsolva van-e, vagy sem.

Erre a dilemmára hamar választ kaptunk, amikor végre sikerült bedugni, és a porrszívó hatalmasat bődülve, sárkányt megszégyenítő morajjal egy kisebb porfelleg kilövelésével zúgni kezdett.

Ákos szeme kikerekedett, arca a rémülettől megdermedt, szája két alsó csücskét lefelé feszítve soha nem látott ügyességgel ugrott le a porszívóról, és négykézláb, kicsi kezecskéit feje fölé lendítve iszonyat sebességgel földhöz csapkodva menekülni kezdett.

Pár méteres eszeveszett kéz-és lábeldobálós rohanás után leült, és még mindig lefelé biggyenő szájacskával, rémült szemecskékkel nézett vissza, és pici pityogásba kezdett.

Mikor biztonságban felkucorodott a fotelbe, onnan nézte az ádáz fenevadat, egy percre sem fordítva el tekintetét, végigkísérve ahogy a szörny jön-megy, zúg-puffog.

Igen. Nem könnyű a felfedezések világa. És ugyan a nevetést egyikünk se tudta visszatartani, a pirinyó megszeppent Ákos mellett ülve, védelmét biztosítva, nevetőgörcsöt visszafojtva nagyon büszke voltam rá, hogy életében először nem sírva, kétségbeesve tőlünk várta a menekülést, hanem önmaga erejében bízva, felmérve az erőviszonyokat, menekülőre fogta.