Hurrá, nyaralunk! - előkészületek

Reggel ébredés után kb 5 percen belül elhangzott ez a mondat: "Akkor én nem megyek".

0. nap: minden élvezetek tetőfoka. Ahogy közeledik az indulás napja, az átalvatlan órák száma emelkedik, a feszültség nő, a visszafojtott mondatok mennyisége már kimondhatatlanná gyarapodott, és a helyzet olyannyira pattanásig feszült, hogy ezen már csak az segített volna, ha leütünk a mellettünk álló, mit sem sejtő embert.

A nyaralás tulajdonképpen jó dolog. Ha túléled az előkészületeket. Előre elhatároztam, ez alkalommal befogom a számat, és nem borulok ki. De hogy ez ne legyen annyira egyszerű, ezúttal 5-en megyünk.

Felébredtem. Reggeli kávémat szürcsölgetve legalább 10 kérdés csapódik a fejemnek 20 embertől. Legalábbis félálomban úgy tűnt.

Körülnézve a témáról már mindenkinek meg volt a maga véleménye, és felém suttogták a saját igazukat. Nem...jobban visszagondolva már kora reggel senkit se érdekelt, hogy legalább leplezze a gondolatait a békesség érdekében, és mindenki hangosan az arcomba mondta. Kivéve Ákócát és a 2-es számú személyt, aki nagyon ügyesen játssza a mit sem tudót, botorkál csendben ide-oda, nem folyik bele egy vitába sem, de véletlenül mégis megszólalna, az bármilyen ártatlannak is lett kigondolva, mintha benzineskannát loccsantanák szét egy apró parázson.

A probléma helyes és türelmes kezelése érdekében feltettem egy feltáró kérdést. Reagálásként 1-es számú személy felrobbant, és közölte, nem jön.

Már magam sem tudom, innen hogy tértünk vissza az eredeti létszámhoz, de egy óra múlva, amikor 2-es számú személy szép csendben elillant otthonról fontos elintéznivalókra hivatkozva, már biztosan tudtam, hogy újra öten voltunk helyzetben. Ebből egyetlen állandó tag Ákos, mert ő még nem tud beszélni, így kiszálni sem.

A 2-es számú személy távozásával a sebezhetőségi kockázat  megemelkedett. Nem volt mit tenni, 3-as számú személlyel még nekünk is be kellett vásárolnunk, így 1-es számú egyedül maradt, mint felnőtt.

A fizika törvényeit figyelembe véve ez beláthatatlan következményeket vonzott maga után, mivel gyereken nem vezet le feszültséget, más meg nem akadt a környéken.

Ebben a hangulatban értünk haza, 1-es számú személy alvó vulkánként tette a dolgát.

Megkezdődött az iratok begyűjtése, jegyek nyomtatása.

Egyetlen oldal maradt csak, amikor - egészen hihetetlen módon -  kifogyott a tintapatron.

Nincs semmi gond, szomszéd falu, átugrunk nyomtatni. 1-es számú személy próbál meggyőzni, hogy vigyük Ákost is magunkkal, aki éppen aludt. Így mi mégsem akartuk vinni, és ezáltal 1-es számú személy fejében, aki egyedül volt, és magába fojtott mindent, vulkánkitöréshez hasonló természeti jelenség jött létre.

A helyzeten nem változtatott, mentünk nyomtatni.

A segítséget nyújtó keresztanyunál majdnem sikerült. A teljesség csak annyin múlott, hogy a szerencsétlen egy lap kinyomtatása közben kifogyott a patron.

Semmi gond, az én idegrendszerem már ébredés után 5 perccel leállt, és teljes közönybe menekült, irány a teleház.

A teleháznál senkit sem találtunk, nem is értem, miért nem nyomtattuk ki egyszerűen, és jöttünk haza. Becsületességünk révén előkerült egy hölgy, ami nagyon tanulságos volt, mert kiderült, hogy Kálmánháza (szabolcsi 2000 lakosú falu, Magyarország) nyomtatási ára oldalanként a duplája, mint Londonban (egy kicsit nagyobb település, Egyesült Királyság).

Irány haza, Ákóca ébredezik, a vulkán pöffent még egyet-kettőt, és kialudt.

Már azt se tudtuk éppen ki kivel van összeveszve és miért, firtatni meg senki nem akarta.

Lassan lenyugszanak a kedélyek, végignézve a ruhakupacokon mindenki elcsendesedik, újra kedves emberek lesznek a készülődőkből, holnap megyünk.

Csak 2-es számú személy kószál még a kertben, kimaradva minden jó mókából.

Hamarosan be kell jönnie, mert sötétedik.

Na akkor majd kap a pofájára!