Szoli

A szolárium egészségügyi kérdéseibe most nem mennék bele, ezért mindenki fogadja csak el, hogy ott voltam. Sőt, voltunk! Anyukámat életében először elvittem, mert 2 hét múlva nyaralás, és ha nem adunk egy kis alapozást, olyan rákvörös lesz, hogy csuda.

Sokan azt gondolnák, hogy ez amolyan unalmas hely. A pultnál a kislány reszeli a körmét, néha kiad egy bérletet, vagy zsetonokat, vagy egyiket se, csak a pénzt elveszi, és már mehetsz is, aztán jön a barnulás, az unalom, töprengés a bőrrákon, és ismét a barnulás. Aztán senki nem vesz észre semmi változást, mert a havi egy alkalom csak arra elég, hogy ne szóljanak rám a buszon: "elnézést, olyan sápadt, rosszul van????"

Tehát a szoliban várakoztunk, nézegettem a kirakott magazinokban a tökéletes nőket, és olvasgattam a "jótanácsokat", hogy hány idegennel kéne lefeküdnöm 30 előtt (hoppá, erről már lemaradtam), és hogy hogy kéne fogyni, karcsúsodni, mellet növeszteni, pasit fogni, megtartani, megcsalni, eldobni, újat találni, eldobatni magunkat, sírni utánuk stb.

Közben a pultnál a kiscsaj a telefonon lógva életbevágó dolgokat intézett.

Anyukámat nem szerettem volna magára hagyni, első alkalomkor nem lett volna illő, mégis megtörtént, mert én később jöttem ki. De megnyugtattam előre, nem történik itt semmi, csak várjon rám, olvasson valami nagyon érdekes cikket ezekben a nagyszerű újságokban, valahogy bírja ki az unalmat.

Az időben, amíg egyedül volt Anya, üldögélt békésen, nézegetve az újságot, hogy mi mindenről maradt le.

Dögunalom. Aztán egyszer csak eltűnt a kislány, hogy kitakarítsa a kettest.

Akkor belépett egy fiatal pasi egy szatyorral a kezében. Szétnézett, nem látott senkit, anyukám személyének nem volt meghatározó ereje, ledobott a földre egy szatyrot, és kiment..

Pultos kislány megjött. Ránézett a szatyorra, majd anyára.

-Volt itt egy fiú?

-Igen.

-Ezt ő rakta le ide?

-Igen.

Felkapta a szatyrot, és az ajtóhoz sietett. Ahogy kilépett rajta, egy kocsi gurult el lassan a szalon előtt. A csaj arca eltorzult. A kocsiból valami káromkodás hallatszott, aztán a fiú kihajolt, és köpött egyett a lány felé.

A lány szájából is hasonló mondatok törtek fel, karja meglendült, és olyan erővel hajította a szatyrot a kocsi irányába, hogy talán egy medvét is leterített volna. A szatyor hatalmasat csattant az út közepén, s a kocsi elment.

A lány beviharzott:

- Az a "/=(%!!/=!%/=+!%/=+!=" képes idehozni nekem a cuccomat!

Tovább száguldott hátra, valami szolizni próbáló barátnőjéhez, és rázúdított mindent. Anyukám már nem nagyon tudta, hol tart az újságban, amikor hirtelen visszarohant a pultos lány:

- Elnézést, az a szemét volt barátom képes volt ide bevágni a cuccomat.

-Semmi baj - válaszolta anyukám.

A lány ismét elviharzott, és most a telefonon keresztül adta ki mérgét másik barátnőjének.

Mikor kiléptem a szoliból, anyukám csendben ült egy magazinnal a kezében, a lány szinte rám se hederített, csak telefonált, nem értettem a helyzetet.

Aztán kiléptünk, egy szatyor fehérlett az út közepén, az autók kerülgették.

- Na és mi volt? Nem unatkoztál nagyon, amíg rám vártál?

- Nem. Egész jó volt. - nevette el magát Anya.