Elaludt...egész ügyesen. Már nem úgy kell letenni, mint egy időzített bombát, de még mindig úgy járkálunk, mintha aknamező lenne a lábunk alatt. De alszik. Odahajolunk, szuszogásvizsgálat: mély. Reflexvizsgálat lábsimogatással: nincs. Kiosonás a gyerekszobából, ajtó behajtása, ajtónyikorgás, villámló tekintetek egymásra, miért nem lehet azt a ... ajtót halkabban behajtani???? Megdermedés, visszasandítás, alszik, továbbosonás kifelé. Közben valaki lehúzta a wc-t. Miért? Miért kell valakinek ilyenkor wc-re mennie?
Úgy tűnik minden oké. Ugye nem fog felkelni? Miért kelne fel? De ugye nem? Nem.
Eltelik egy óra. Mocorgás. Úristen, felkel a gyerek. Hallgatózás, tv lehallkítás, dermedt csend, légzéskimaradás, nincs semmi, a gyerek alszik. Oké, tv vissza, hátradőlünk, nem fog felkelni.
Újabb óra...nagyon halk püffenés. Mint amikor a kezével csap egyett. Fel fog kelni. Tuti, akkor mocorog ennyit. Csend legyen már, nem hallom, mit csinál, mindjárt sírni fog. Muszáj bemenni, biztos kitakarózott. Meg fog fázni. Feltápászkodás az ágyról, reccsen egyet. Mi van ezzel az ággyal? Újat kell venni!
Nem, nincs semmi, alszik, csak kicsit lecsúszott róla a takaró.Megigazítás, aknamező elhagyása.
Az idegrendszerem kezd kimerülni, legjobb lesz, ha lefekszünk aludni, ki tudja mennyit alhatunk.
Újabb óra...mozgás. Jaj, mászik. Be fogja verni a fejét. Vagy kidugja a lábát valamelyik rácson. Fel fog sírni ijedtében. És már biztos megint nincs betakarva. A lopakodás és ajtónyitogatás művészete már a legfelsőbb szintekig jutott, és pár perc múlva újból az ágyban fekszek, jobbról az egyik horkol, másik irányból a kisszobából meg a másik.
Újabb és újabb órák jönnek, mindig egy halk nesz, egy átfordulás, egy apró nyösszenet, óranézegetés, mindjárt...most...talán...nem...
És egyszer csak világosodik. Te jó ég, reggel van. Nyössz-nyössz a gyerekszoba felől, Áki is felébredt.
Nem hiszem el. Reggel van.
Kómás botorkálás a konyha felé, bedagadt szemekkel, össze-összeeső mozdulatokkal, nagymamába botlással:
- Na? Aludt a gyerek? Hányszor kelt fel?
- Nem kelt fel. Egyszer sem. Aludt.
- Neeem? Na vééégre!!! Jaj, de jó. És legalább ti is kipihentétek magatokat.
- Ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése