Amikor alszik a baba

Elaludt...egész ügyesen. Már nem úgy kell letenni, mint egy időzített bombát, de még mindig úgy járkálunk, mintha aknamező lenne a lábunk alatt. De alszik. Odahajolunk, szuszogásvizsgálat: mély. Reflexvizsgálat lábsimogatással: nincs. Kiosonás a gyerekszobából, ajtó behajtása, ajtónyikorgás, villámló tekintetek egymásra, miért nem lehet azt a ... ajtót halkabban behajtani???? Megdermedés, visszasandítás, alszik, továbbosonás kifelé. Közben valaki lehúzta a wc-t. Miért? Miért kell valakinek ilyenkor wc-re mennie?

Úgy tűnik minden oké. Ugye nem fog felkelni? Miért kelne fel? De ugye nem? Nem.

Eltelik egy óra. Mocorgás. Úristen, felkel a gyerek. Hallgatózás, tv lehallkítás, dermedt csend, légzéskimaradás, nincs semmi, a gyerek alszik. Oké, tv vissza, hátradőlünk, nem fog felkelni.

Újabb óra...nagyon halk püffenés. Mint amikor a kezével csap egyett. Fel fog kelni. Tuti, akkor mocorog ennyit. Csend legyen már, nem hallom, mit csinál, mindjárt sírni fog. Muszáj bemenni, biztos kitakarózott. Meg fog fázni. Feltápászkodás az ágyról, reccsen egyet. Mi van ezzel az ággyal? Újat kell venni!

Nem, nincs semmi, alszik, csak kicsit lecsúszott róla a takaró.Megigazítás, aknamező elhagyása.

Az idegrendszerem kezd kimerülni, legjobb lesz, ha lefekszünk aludni, ki tudja mennyit alhatunk.

Újabb óra...mozgás. Jaj, mászik. Be fogja verni a fejét. Vagy kidugja a lábát valamelyik rácson. Fel fog sírni ijedtében. És már biztos megint nincs betakarva. A lopakodás és ajtónyitogatás művészete már a legfelsőbb szintekig jutott, és pár perc múlva újból az ágyban fekszek, jobbról az egyik horkol, másik irányból a kisszobából meg a másik.

Újabb és újabb órák jönnek, mindig egy halk nesz, egy átfordulás, egy apró nyösszenet, óranézegetés, mindjárt...most...talán...nem...

És egyszer csak világosodik. Te jó ég, reggel van. Nyössz-nyössz a gyerekszoba felől, Áki is felébredt.

Nem hiszem el. Reggel van.

Kómás botorkálás a konyha felé, bedagadt szemekkel, össze-összeeső mozdulatokkal, nagymamába botlással:

- Na? Aludt a gyerek? Hányszor kelt fel?

- Nem kelt fel. Egyszer sem. Aludt.

- Neeem? Na vééégre!!! Jaj, de jó. És legalább ti is kipihentétek magatokat.

- Ki.

Üss le te is egy zombit, avagy a Zombie Lane jótékony hatásai

  Mint tudjuk, az élet nehéz. A fizikai munka mégnehezebb...Mindenki szánt, vet, arat, kapál...az interneten. Én is belevetettem magam a kertépítés szépségeibe, állattartás, földművelés, szépen megtermett almafák, és megrohadt tökök a kertben. Nincs is ennél szebb.

De az évek múltával az ember azt érzi, valami hiányzik. El-elhanyagolja a kertjét, nem vesz többé dekorációt, nem vált át a karácsonyi háttérre, aztán vissza se a tavaszi zöldre. A tökök megrohadnak, az állatokkal nem történik semmi, a szomszédok azért továbbra is próbálkoznak, amíg az ember le nem tiltja a játékot, mert unja. Hova a régi tűz? A hév, amellyel belevetettük magunkat a gazdaságba? Elszállt...

És ekkor, mint apró szikra szürke életünkben, megjelenik a Zombie Lane. Eleinte idegenkedtem a gondolattól, nem igazán vagyok zombis típus, de itt a tavasz, mégicsak hiányzik a fizikai munka, a jó termőföld illata. És mi lehet annál jobb, mint a romok közül kiépíteni a saját birodalmadat, virágokkal, kiskerttel, házikóval, almafákkal és rohadó tökökkel. Javítgatod a kerítésedet, egyre kintebb és kintebb rakod, igaz, előtte kószál pár zombi, és ütlegelik is, de a fizikai munka jótékony hatásain kívül a feszültebb napokon is segít, ha ki-kimész a kerítésen kívül, és a lapátoddal jól fejbevágsz egyet, s az nyomban eltűnik. Hogy ne legyen túl unalmas a kalapálás, mindig mást üthetsz le, ahogy tetszik...van eladó-zombi, pincérnő-zombi, tűzoltó, vízvezetékszerelő, és még sorolhatnám. Boldogan lapátolhatod őket, míg egyik nap arra nem ébredsz, hogy rést hagytál a kerítéseden, és legalább 5-6 zombi tropára taposta a kukoricádat. A másik 5-6 meg épp téged ütlegel nagy lelkesedéssel. De nincs vész, gyorsan bedobsz egy kis fánkot, vagy sültkrumplit kólával, máris megjött az energia, és csihi-puhi, kezdetét veszi a feszültséglevezetés.

Ha kezdene unalmassá válni, a küldetések során észreveszed, hogy egy-két szemtelenebbje vissza is üt...igen...ők a normál zombik, aztán az erősek, és a szupererősek...és akkor megveszed a fegyvereidet, kikevergeted a molotov koktéljaidat, megkeresed a házastársad, aztán a kutyád...a fejlődés nem állhat meg.

  Túl sok stressz ér a munkahelyeden, vagy nincs is munkád? Feszültség van a családban, nem sikerült a fogyókúra, beszólt a szomszéd, nem alszik a gyerek, a kiborulás szélén állsz?

Van megoldás!!!

ZOMBIE LANE!