Azzal a mély elhatározással, hogy egybekötjük a sportot a szórakozással, és hogy végre legyen már valami testmozgás is az életemben, elhatároztam: görkorival fogok munkába járni.
Elhatározásomat csak erősítette a tudat, hogy semmilyen háttérinformációm nincs a dologgal kapcsolatban, soha nem korcsolyáztam, vagy síeltem, vagy hasonló.
Némi megerősítést várva Ákostól, elkezdtem őt győzködni, de valahogy nem érezte át, hogy milyen jó dolog is ez. Ígyhát egyedül, felelőségem teljes tudatában, vállalva a következményeket, hogy az elkövetkezendő években a következőket kell majd hallgatnom: "ugyehogymegmondtamhogynemfogmenni" és "kidobtunkegycsomópénztfeleslegesen", mindezek ellenére meghoztam a döntést: Vegyünk egyet!
A döntés meghozatala kb. 1 hónapig tartott, ígyhát a megvalósítást másnapra tettem.
Hosszas internetes kutakodás után másnap már megvolt az igazi. Próbálgatásával a boltban sok időt nem tölthettem, mert ahogy felálltam benne, az egyik lábam elindult egy irányba, a másik egy másik irányba, nem is értem, hogy maradtam egyben.
Nem, ez sem tántorított el...majd megtanulunk bánni ezzel az ördöngős jószággal, szelíd báránnyá változtatjuk, mégha levet is magáról a bika.
Pár perc múlva boldogan szabadultam meg a pénzemtől, és indultam büszkén haza, nem gondolva arra, hogy a móka csak most kezdődik....
FOLYT. KÖV.: ITT!
FOLYT. KÖV.: ITT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése