És a sok hülyét tárt karokkal, nyitott ajtókkal várják. Mert ez az élet. És fel se fogják, hogy belépnek rajta, neked meg már kopogtatni sincs kedved. Van ez így.
Lehet értetlenül nézni, vagy toporzékolni, vagy már semmit se csinálni, csak nézni, ahogy a hülyék mennek, a másik hülye ajtót nyit, aztán meg sír, és fogod a fejed, hogy MIÉRT???
Aztán leülsz, gondolkozol, és hiába töröd az agyad, minden ugyanúgy marad, nem változik semmi, miért pazarlod az idődet?
Valamit tenni kell. Megvárod, amíg neked is jut hely a sok hülye után, vagy egyszerűen csak elfogy a türelmed, félretolod a hülyéket, és berúgod az ajtót, vagy csinálsz magadnak egy másik ajtót.
Hm...milyen bölcsen hangzik az utolsó variáció...ugye?
Nekem nincs ehhez fám. Még. Úgyhogy most megyek, és berúgom az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése