Felnőni

Amikor gyerek voltam, szerettem rajzolni, énekelni, kitalált történeteket gyártani, vajas kenyeret enni az utcán a napköziből hazamenet mézzel vagy savanyúkáposztával.

Lehettem volna festő, énekes, író, vagy akármi más. Aztán az évek során az embert meggyőzik, hogy te nem tudsz rajzolni, nem tudsz énekelni, amit írsz, az nevetséges, és nehogymár az utcán egyél vajaskenyeret. Szép lassan lemondunk az álmainkról, mert kell egy tisztességes munkahely, és leszel tanár, könyvtáros, bérelszámoló, könyvelő. Ha arra kerül a sor, hogy rajzolj valamit, hevesen tiltakozol, hogy te nem tudsz, összeszorul a gyomrod, hogy hu most ki fognak nevetni. Ha arra kér valaki hogy dúdold el a kedvenc dalodat, inkább elmondod a szövegét, vagy körülírod, csak nehogy meghallják a "rettenetes" hangodat. Elfelejtjük, hogy milyen jó érzés volt megragadni az első zsírkrétát, és beleszarva a világba (vagy a pelenkába) rajzolni. Miért nem csináljuk most azokat a dolgokat, amik örömet adtak nekünk? Illetve mit csinálunk helyette? Megnézem a TV-t...ahol mások csinálnak valamit. Vagy nekem most takaritanom kell, meg sokat dolgoztam, stb.

Szép lassan a társadalom beigazított minket a szürkeségbe, ahonnan többé nem merünk ellenszegülni. Te nem vagy képes többre! Miért akarnál újra rajzolni, mikor mi évtizedeken keresztül elértük, hogy azt hidd, nem vagy képes rá. Talán megpróbálod...nem fog menni. Miért? Mert évekig nem fogtad meg a ceruzát, nem hallattad a hangod, nem csináltad azt, amit gyerekként ösztönösen akartál. És újra visszamélyedsz, hogy hát ez nekem nem megy.

Milyen jól ki van ez találva. Kitörési esély nulla.

Felejtsd el a gyerekkori önmagad, tele vágyakkal, reményekkel és hittel. Ébredj fel, az nem volt a valóság...csak egy gyerek voltál...

De mi van, ha pont most vagyok a legnyomorultabb, és gyerekként tudtam azt, hogy mi a jó nekem? Csak beilleszkedtem egy társadalomba, lemondva mindenről, ami önfeledt nevetést adott.

Én nem akarok nem énekelni és nem táncolni, és elrejtőzve a világ elől, a kudarctól rettegve lemondani az életemről.

Én most meg fogok próbálni élni!

És ha nem sikerül? Ha kinevetnek az álmaimért, vagy azért, mert felfedem a vágyaimat, ha nem leszek elég jó azokban a dolgokban, amiket szeretek csinálni, vagy mert csak ákombákom lesz a rajzomból???

Hát... akkor vajaskenyeret fogok enni az utcán. Mézzel vagy savanyúkáposztával.