2008. január 25., péntek

Rabszolgalázadás

Egyszer eljön az idő, amikor az elnyomás terhei alatt a rabszolga öntudatára ébred, és megkérdezi: "mi a faszért csinálom ezt?"
És miután nem talál értelmes választ, csak azt, hogy a rabszolgatartónak profitot csináljon, a saját életétől pedig végleg megváljon, jön az újabb felismerés: "..és még mindig itt vagyok"
Pár hónapi vekengés és idegbaj után, egyik percről a másikra az én életembe is belehasított a felismerés, mint Nyilas Misinél: Nem akarok debreceni diák lenni! Illetve kicsit más szavakkal, talán a debreceni helyett londoni, és a diák helyett rabszolgát használva..( már nem emlékszem pontosan)
Mindenesetre a lázadás nagyon rövid kimenetelű volt, ugyanis pár pillanaton belül hipp-hopp megváltam mindentől, ami rabszolgává tett egy egszerű mondattal: holnaptól nem jövök. Aztán elmentem vásárolgatni, ami csak bizonyságtételként szolgált, hogy jól döntöttem.
Élni akarok!
Úgyhogy veszem a fényképezőgépem, és irány lefotózni mindazt Londonból, amire eddig nem jutott időm, élvezni azt, hogy itt vagyok, szabad vagyok, és 2 hétig semmivel se törődni, csak élni bele a világba. A rabszolga fellázadt. És ez esetben nem verte le senki.
Reszkess London! Jövök!

Nincsenek megjegyzések: