A bőröndök a falnak támasztva, útlevelek a kézitáskában a repjegy mellett. Csak ülünk és várjuk, hogy teljen az idő. A szívünk ver, a tenyerünk izzad, már a hasam is megfájdult, és nem tudom, hogy sírni lenne kedvem, vagy nevetni. Holnap Karácsony, és úgy érzem, ilyen csoda még nem történt velem. Mintha csak arra várnánk, hogy a Menyország kapuja megnyiljon nekünk. Nem tudom leírni, és elmondani sem, hogy mi vár minket Otthon, de valami olyasmi lesz, amiért csak köszönettel tartozom az Istennek, és amiért nem lehet elégszer hálát adni. Hazamegyünk.
2007. december 23., vasárnap
2007. december 22., szombat
No. 7.
Tegnap este egy borítékot találtam a földön, valaki bedobta az ajtónkon levő résen.
Annyi volt ráírva, hogy a 14-esnek. (Mi vagyunk a 14-es lakás)
Benne egy karácsonyi képeslap, kiskutyussal meg cicussal.
A szöveg a következő:
"to no. 14.
Merry Christmas
No. 7."
Hogy ki a fene lakik a 7-esben, fogalmam sincs. Eddig azt se vettem észre, hogy van ilyen számú ajtó. Hogy miért kaptuk a lapot, arról sincs fogalmam.
Talán hálásak, hogy a felettük lakó "Szomszédgyerek" végre nem dorbézol, és így akarják hálájukat kifejezni...Mindenesetre talán összeszedjük magunkat, és válaszul kemény megerőltetéssel képesek leszünk megírni a következő lapot:
"to no. 7.
Merry Christmas
No. 14."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)