Lassan tényleg kórházi sorozat lesz, de mit
csináljak, valami mindig adódik.
Ma a szájsebészet került sorra, és az eddigi
tapasztalatok után végre kellemesen csalódtunk.
Na persze nem volt zökkenő mentes, de az már
túl szép lett volna.
A történet ott kezdődött, hogy Botinak le volt
tapadva a nyelvféke, illetve túlságosan elöl volt.
Ez szemmel látható volt a mai napig, mert
amikor kidugta a nyelvét, mintha középen egy cérna húzta volna vissza, és nem
hegyesen, hanem picit kétfelé állt. Gyanítom, hogy ezért nem tudott ő rendesen
szopizni, és a cumis üveget is inkább rágja, a kanállal való evésnél meg nagyon
furán nyalábolja be a hamit. Sajnos eddig nem került sor a beavatkozásra, de
most 5 hónaposan újra feltűnt a háziorvosnak, ahol Boti üvöltött a kis letapadt
nyelvével, így megkaptuk a beutalónkat a szájsebészetre.
A "nyelv felvágása" nem vészes dolog, csak egy
nyisszantás és kész. Ennyi amit tudtunk róla, és persze egy eset se egyforma, de
kis sírás, kis vérzés, és vége.
Nincs min aggódni. Mondhatják nekem, mivel én
az előző napokban szinte lassított felvételként éltem át, hogy Bobó elkezd
üvölteni attól, hogy lefogják, és majd jól kifeszítik a száját, és szerencsétlen
gyereknek "felvágják" a nyelvét, és majd ömlik a vér, és napokig sírni fog, és
engem kizavarnak, hogy anyuka ne legyen itt, és mindenki üvölt, mindenki retteg,
és a szíve miatt nehogy rohamot kapjon, és jajjj.
Ezzel a lelkülettel eldöntöttem, hogy inkább az
apja vigye be, és ha bármi furát észlel, pl durvák stb, akkor jöjjön ki, ne
engedje a nyiszálást.
Hát ez volt a nagy terv.
Elindultunk.
A kis ablaknál már nyújtottam is a
beutalót.
- Időpontjuk van?
Hm....természetesen nincs, mert a háziorvos azt
mondta, hogy ide nem kell időpontot kérni.
-Akkor menjenek át a kórház másik végébe, és
ott kérjenek időpontot.
Mivel csak a hordozóban vittük Botit, és majd'
leszakadt a kezünk, fújt a szél, és kb 3 fok volt, így nem nagyon kaptam az
ötleten, és kértem egy telefonszámot, közben megemlítettem, hogy csecsemővel nem
fogok futkározni. Nem örültek nekem kimondottan, de azért kaptam egy
mellékszámot. Telefonszámot nem (minek az), de mint rutinos kórház hívogató, már
beírtam magamnak a kiskönyvbe.
Fel is vették hamar, és miután magamban már
kidühöngtem minden energiámat, elmondtam, mi a szitu, és hogy 12 km-ről jöttünk
be, csecsemőről van szó, nem szeretnék órákat itt ülni.
Fél 11-re adott időpontot, ekkor pont fél 9
volt. Ebben a pillanatban némán durrant egyet az agyam, de aztán a hölgy hozzátette, hogy az
asszisztensnek szóljak, biztos be fognak hívni. Végre valami bíztató.
Gyorsan a folyosó végére vágtattunk, és pont
nyílt is az ajtó.
A hölgynek elhadartam, hogy csak fél 11-re van
időpontunk, stb. stb.
Rendes volt, azt mondta, megcsinálják.
Kb 2 percet várhattunk, amikor már szólítottak
is, és mi meg mentünk. Mindhárman.
Ennyit arról, hogy én nem megyek be.
Elmondtuk, hogy miért jöttünk, és említettem a
betegségét is, biztos ami biztos.
Bent mindenki olyan nyugodt volt, hogy én is
teljesen megnyugodtam.
De azért, hogy érezzük a hely hangulatát, a
mellettünk levő székben ülő csajnak épp egy bazinagy véres gézt szedtek ki a
szájából, hál' Istennek nem ordított, csak némán tűrte.
Közben a doki csajt figyeltem, aki odament a
másik beteggel foglalkozó orvoshoz, és megkérdezte, hogy mi hogy legyen Boti
gyógyszere és betegsége miatt.
Amíg őket figyeltem, már apjukat leültették a
"fogorvosi" székbe, Botit az ölébe fogta, és 3 középkorú hölgy nagyon kedvesen
gügyögött Bobónak, hogy eltereljék a figyelmét.
Aztán megjelent a doki, a nővérkék a gügyögés
közben lefogták Boti kezecskéit, fertőtlenítés, aztán előkerült egy olló,
megkezdődött a szájba turka, ezzel együtt a sírás, olló szájba, nyissz-nyassz,
anya elfordul, meghal, szenved, rosszul van, és kész.
Kb 10 másodperc volt az egész, felvettem
gyorsan Botit megnyugtatni, de nem volt az a vérfagyasztó sírás, lehet még annyi
se, mint egy oltásnál.
A nyállal együtt jött vér is a szájából, na nem
sok, de persze hogy összekente magát.
Az ölemben azért visszanézett a
mosolygó nővérkékre, nem sírt, csak legörbülő szájjal ennyit mondott nekik:
"hábűűűűűű", és ezzel végeztünk is.
Kint megvártuk, amíg teljesen elállt a vérzés,
és ezzel a nyűgösség is, fél óra múlva már semmi nyoma nem volt, hogy bármi is
történt volna ma.
Csak anya és apa fáradt el....de nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése