Áldozatok

Egész jó kis estének indult. Filmezgetés, szeretlek, ezaz, stb.

Aztán feltöltöttem egy fotót, kb 3 napi rágódás után egy fotós oldalra, hogy jó-e vagy nem. Valaki más is feltöltött egy fotót, aki nagy művésznek érzi magát, mert ő már több, mint 300-nál jár, én meg csak a másodiknál. Az ő képét leszólták, lepontozták. Erre ő az én képemre tett akkora paraszt megjegyzést, hogy öröm volt látni, és úgy lepontozta, hogy nekem lehet előlről kell kezdeni, mert emiatt a pont miatt kirakhatnak, hiába kaptam többektől jó pontot. Erre szétrobbant a fejem kb 5 perc erejéig, mire Ákos lecsesz, hogy én miért nem szarok ebbe bele, aztán mégidegesebb lettem, hogy ő meg miért csesz le engem ezért, engem ez érdekel, erre ő lefeküdt aludni, és persze mérges rám, mert azt hiszi, hogy a fotók miatt nem lesz szex, és én most mérges vagyok rá, mert hogy lehet ilyen.

1. Lefekszek aludni, ő már úgyis alszik.(állítólag az idegrendszere így védekezik a stressz ellen...pff) Mérges leszek rá egész éjszaka, sőt még holnap is. Ő frusztrált lesz, és az összes munkatársát elküldi a francba, megkeseríti az életüket, és holnap ugyaninnen folytatjuk.

2. Elszámolok 10-ig. Aztán még 10-ig, aztán 20-ig, aztán 100-ig, aztán elfelejtem, ami történt, félreteszem a dühömet, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mindenki megmenekül, senkinek nem esik bántódása.

Tudom, hogy a második választás a legjobb mindenkinek. De az első csak zakatol, zakatol. Hogy széttörni egy tányért...talán rajta...nem, az nagyon fájna szegénynek. Akkor csak jól nyakonvágni, vagy seggberúgni, hogy megnyugodjak.

Oké. Kimegyek. Kiörjöngöm magam. Elszámolok 1000-ig, megiszok egy felest, sóhajtok egyet fejcsóválva, hogy "férfiak"... és aztán megmentem a holnapi áldozatokat A Férfitól.