A főnököm azt hiszi, az adóügyeim miatt kell hazautaznom. Pedig csak Húsvétra jár nekem ennyi. De azért fizeti.
Az új lakásközvetítőnél kiadott nyomtatványon tán csak a nevem igaz. Ó nem. Ne becsüljem magam alá, a munkám is igaz. Az előző landlord száma is igaz. Csak más fogja felvenni. Sajnos a jelenlegi ingatlanközvetítő adatai is igazak. Na ez nagy hiba volt.
Bubu adatai is igazak, kivéve hogy kurvára nem volt bejelentve a jelenlegi címre.
Brigi adatai is igazak, amennyiben az aláírásunk ugyanúgy néz ki, és valahol Budapesten van egy Móricz Zsigmond street, már nem emlékszem hanyas házszámmal, és amennyiben kedves assistant manager ismerősünk tényleg alkalmazni fogja elsejétől, már ha az ő hatáskörébe tartozna.
Sőt, a referenciánk is igazak, és érdekes módon mind egy helyen lakik. Na mindegy, legalább nem kellett a címekkel bajlódni, csak másolgattuk egymáséról.
Az is igaz, hogy Ákos töretlenül több mint egy éve dolgozik ugyanazon a helyen. Legalábbis a fönöke ezt tanusítani fogja, mert zsarolható azzal, hogy az egyetlen értelmes emberét is elveszíti.
Ha mindezekbe kezdek jobban belegondolni, rá kell hogy jöjjek, ez csak a jéghegy csúcsa.
Miért hagytam ott az előző munkahelyem? Mert a tököm tele volt a buzi 150 kilos thai fönökömmel? Nem...mert sürgősen haza kellett utaznom. A főnökkel való megkülönbözés sose volt jó referencia.
De lehet az se, hogy 2 hét után holidayt kérek.
És most hirtelen úgy érzem, hogy ha tovább mélyedek a gondolataimban, nem tudom visszazárni Pandora szelencéjét. Itt kell abbahagyni. Talán még egy esélyem maradt. A borosüveg a hűtőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése