2014. április 18., péntek

Csókolom, befőző fólia van???

Lehet velem van a baj, és azok közé a vevők közé tartozok, akik a lehetetlent szeretnék megkapni egy boltban, mondjuk kék színű almát, vagy eper illatú körtét. Ezen tényleg el fogok gondolkozni, nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy velem van a baj.
Bementem egy neves üzletlánc egyik Inter-boltjába. A bementem nem is jó szó....csak beugrottam. Tudjátok, beszaladok, kiszaladok, ennyi. Délután van, nincs vásárló, elintézem öt perc alatt.
Gondoltam én.
Ugyanis kb 5 perc bolyongás után rájöttem, hogy fogalmam sincs, hol van, amit keresek: befőző fólia. Minek nekem befőző fólia áprilisban? Mert új meló, új élet, tanítgatunk már pár napja, és interaktív táblánk nincs, projektoros kivetítőnk se, a táblán csak egy fél rész van a magyarnak, elvárás viszont annál több, mert gyakorló iskola, mindemellé dukál egy jó kis írásvetítő. Írásvetítő fólia drága, előtörnek a jó öreg főiskolás emlékek, befőző fólia!
Tehát a fólia vadászatot kezdtem a befőtteknél, majd a sütési kellékeknél folytattam, végül a konzerveknél feladtam, és hirtelen elkaptam egy "segíthetek"-et. Nagyon aranyos volt...kedves...és azt hittem, ezzel meg is van oldva a dolog. "Ott van, két sorral arrébb".
Én marha még az ujjammal mutattam is, hogy "ott???", éreztem én, hogy biztosra kell menni. A lány bőszen bólogatott, úgyhogy elindultam bátran a kijelölt irányba.
Félúton már hitemet vesztettem, hogy tényleg ide mutattam-e, ugyanis elérkeztem a vegyszerekhez.
Azt hiszem háromszor fordultam vissza, végül úgy döntöttem, hogy ezt mondta, hát végignézem.
Újabb 5 perc, nem találtam semmi hasonlót.
Egy sorral arrébb mentem, ahol megkérdeztem egy másik hölgyet.
Ő is nagyon segítőkész volt. Felragyogott az arca, és mondta, hogy a szemeteszsákoknál van.
Annyira megörültem, és bíztam magamban, hogy én marha nem kérdeztem meg, hogy és azt hol találom??? Ezzel megint elment 5 perc, és kezdtem teljesen hülyének érezni magamat, hogy a logikám totális csődöt mondott. Ezen a ponton kezdtem nagyon nekikeseredni, és megkérdeztem a harmadik személyt, immáron azután érdeklődtem, hogy hol vannak a szemetes zsákok.
A pelenkák mellett!
Oké, képben vagyok, tudom, hol vannak a pelenkák, de mire megtaláltam "mellettük" a zsákokat, megint eltelt 5 perc.
A "mellettük" résznél volt mindenféle fólia. Csak befőző fólia nem. Itt kb két kört is tettem, újabb 5 perc, mert már nagyon hülyének éreztem magam, hogy nem találom azt a "+!"%/"!%"* fóliát.
Ekkor már egyetlen egy "segítheteket" se találtam, és már 25 perce voltam a "csak beugrok" boltban, kezdtem elveszíteni a türelmemet.
Nekiindultam a sorok között, amíg nem találtam valakit.
Fogalmam sincs, hogy beszéltem-e már vele, vagy sem, de ez a hölgy azt mondta, hogy ha a szemetes zsákoknál nincs, akkor nézzem meg a 7-es és 8-as sort, ha van, ott kell lennie.
A 7-es és 8-as soron szűrők, fakanalak, tálak, és minden egyéb volt, csak fólia nem.
Így már az esélytelenek nyugalmával indultam neki az útvesztőnek, amíg újra bele nem botlottam valakibe.
Előre elnézést kértem tőle, ha már kérdeztem volna, de hol vannak a befőző fóliák?????
-Befőző fólia? Azt mi nem tartunk, csak nyáron.
Itt csendben és némán, de számomra eget rengetően szétdurrant belül a fejem. Mély lélegzetet vettem, és kinyögtem egy köszönömöt.
Hidegvéremet megőrizve, magamba temetve a robbanás okozta károkat kisétáltam az inter-hiperboltból, és a város széli kis boltban, ahol nem lehet kék almát kapni, Mancika néni, vagy a jó ég tudja, kicsoda, kihozta nekem a raktárból...

2013. december 31., kedd

Óév - Újév

Soha életemben nem éreztem a különbséget két esztendő között. Hogy valami más kezdődne.
Miért is? Minden nap csak a másiknak a folytatása. Ezért nem jelentett vízválasztót a Szilveszter vagy az Újév.
Egészen tavalyig. Tavaly ilyenkor rettegtem. Rettegtem a 2013-as évtől. Mert tudtam, hogy mi vár ránk. A végét nem, de a kezdetét igen. Rettegtem, hogy, ez az év megváltoztatja az életünket, és nem a jó irányba.
Hogy itt vége lesz mindennek. Szörnyű érzés volt ilyen rémületben élni, tudván, hogy semmit, de semmit nem tehetek az ellen, ami jönni fog. Márpedig jönni fog. És én ott állok, felkészületlenül, mert felkészülni nem lehet, és várni, hogy most belepusztulunk, vagy megmaradunk.
Rengeteget álmodtam özönvízzel, jött a hullám, és vártam a halált. Elsodort, de mindig felszínre kerültem. Talán jel volt, talán a hitem maradványa pislákolt álmomban.

Véget ért ez az év is. És ugyan jött az ár, de mi itt vagyunk. Jött, aminek jönnie kellett. És el is ment.
Megkegyelmezett az Ég. Mert ez semmi más nem volt, csak kegyelem.
És mentünk tovább, olyan sok minden történt ebben az évben. Maradtak romok az ár után. Mert semmi másra nem tudtunk koncentrálni, csak erre az egyre. Most is vannak hullámok, most is vannak gondok, amik nyomasztanak, de hol vannak ezek az előzőhöz képest?
Most, hogy ezt az évet lezárjuk, lezárok vele minden aggódást, és mindent, ami felőrölt. Összetakarítom a romokat szépen, és új világot teremtünk.
A családomra fogok koncentrálni, minden más gondot, ami nyomaszt, most félreteszek.
Új év következik, és tudom, hogy remek év lesz. Ez is.