Minden évben valami eszméletlen meteorraj száguldozik errefelé, és azt mondják, ilyen nem lesz 33 évig, vagy soha többé, aztán következő évben mégiscsak lesz, csak azt máshogy fogják hívni, és 1-2 meteorral több vagy kevesebb jár erre.
Mivel eddig még csak 1 ilyen őrületes csillaghulláson vettem részt, azon se sok sikerrel, hát most megint felébredt a vágy, hogy megnézzem.
A tetőzése hajnal 2 és 3 között....remek, másnap 6-kor kel kelni, több, mint 500 km-t leautózni, 3 éve nem aludtunk....tehát csillaghullás vagy életben maradás a tét.
Úgy gondoltam, hogy talán belefér mindkettő...kicsit.
Megmondom őszintén, teljesen önző céllal akartam hullócsillagot látni, és kívánni egyet...kettőt...sokat!
Pasik ágyban, kiütve, én meg még "gyorsan kiszaladok" csillagászni, hátha látok így éjfél előtt is párat.
Az udvar közepén, nem számítva arra, hogy eddig döglődtünk a melegtől nappali 40 fokban, most meg a fagyhalál kerülget a 18 foktól, hősiesen álltam, és kitekeredett fejjel bámultam az eget.
Ebben a pozícióban az a jó, hogy egy idő után képtelen voltam mozdítani a nyakamat, beállt a tökéletes szögre. Persze egy idő után fájt is, de akkor már késő, nem mozdul.
Legalább 5-10 percig állhattam így, bámulva a lassan mozgó műholdakat, a kicsit gyorsabban haladó repülőket, a cikázó éjjeli lepkéket, és már azt se bántam volna, ha egy műhold zuhan le, csak valami történjen már, nem mondom el senkinek, hogy az nem "csillag" volt.
És ekkor....anyám, életemben nem láttam akkora meteort, csak ámulva néztem, ahogy áthasítja az eget.
A döbbenetből feleszmélve azon gondolkodtam, hogy tavaly a hullócsillagnak vélt valami mégis csak valami párzó bogár lehetett.
További hosszú percek után még egy! És ekkor jutott eszembe, hogy az elsőnél nem kívántam semmit. És most se.
Ezen úgy felbosszantottam magam, hogy közben elszalasztottam a harmadik kívánságot is.
Ez így nem mehetett tovább. Összeszedtem magam, és erősen koncentráltam...de olyan sok kívánság jutott eszembe, hogy nem tudtam dönteni.
Mivel nem akartam elszalasztani a negyediket is, így gyorsan kiválasztottam egyet, gondolván, hogy lesz még bőven alkalmam kívánni.
Így sikeresen letudtam további 2 csillagot, de egyet még feltétlenül akartam, úgyhogy álltam hősiesen, közben a két kezemmel megigazítottam kicsit a fejemet, szerintem ezalatt tuti elsuhant pár, és csak vártam, vártam.
Éveknek tűnt az a kb 5 perc, de meglett.
A szemem csukódott le a fáradtságtól, a nyakam megmeredve, a testem vacogva, az agyam pedig tele még kb 150 kívánsággal, na és mi lesz még a barátokkal???
Gyors átgondolás után arra jutottam, hogy ne legyek telhetetlen, örüljek, hogy hármat is kívánhattam, és volt köztük olyan is, amivel később biztos ki tudom engesztelni az összes barátot-rokont....és jövendőbeli haszonleső ismerőseimet ;)
