Bifiduszaktiregulariszoselkazei...vagy valami hasonló

Éljünk egészségesen, együnk joghurtot!

Rendben. Mivel épp a kilók megfékezésén fáradozunk, és még akciós is volt a bifidusz-aktiregulariszos joghurt a hiperszupermárketben, hát bevásároltunk. És ettük az egészséget kanálszámra.

Aztán hetek múlva, egészen véletlenül olvashatnékom támadt,  és mivel a napi Kelet-Magyarország híreit nap szépével együtt kivégeztem 5 perc alatt, hát gondoltam levezetésként elolvasom a joghurtom összetevőit, hagy érezzem jobban magam, mennyi mindent tettem magamért már kora reggel.

Néha naívságom még mindig gyermeki szinten mozog, mert kb ennyire számítottam: tej, gyümölcs.

Ehelyett: tej, eperkészítmény 14% (eper), cukor, folyékony cukor, glükóz-fruktóz szirup, stabilizátorok (módosított kukoricakeményítő, karragén), aroma, savanyúságot szabályozók (trikalcium-citrát, trinátrium-citrát), hordozók (kálcium-klorid, kálcium-karbonátok), színezék (kárminsav), murokrépalé koncentrátum, pektin-metilészter), cukor, sovány tejpor, tejfehérjék, élő joghurt kultúra és Bifidus ActiReguláris kultúra.

Wow...talán egy szusszra nem is ment volna. És ez mind mind benne van! Nem is tudom, lehet örülnöm kéne, hogy ilyen extrákat adnak ennyi pénzért.

Ezzel véget is ért a joghurt-őrület. Pontosabban a bolti joghurt-őrület. És elhatároztam, magam csinálok bifiduszokat, bármi legyen is az. Ha nem is egyből joghurtot, mert a 40 fok biztosítása csak nyáron egyszerű, így maradt az egyszerű tejrohasztás, baktériumok felszaporítása, azaz aludttej készítés.

Hétfő reggel fél 7 -kor meg is jött a tejes, aki minden áldott alkalommal felébreszti a gyerkőcöt őrült hangerővel nyomva a Boci, boci tarkát.

Hát megérkezett a 2 liter friss házi tej, aminek felét rögtön be is áldoztam a cél érdekében.

Direkt üvegbe öntöttem, hogy lássam a csodát! Csak állt ott, a befőttesüvegben, és minden nap bámulhattam a baktériumok térhódítását, ahogy faltálk és falták szegény tejcsit, míg végül valami gusztustalan izévé nem változott az egész.

1-2 nap kellett, hogy felidézzem magamban, mennyire is szerettem volna én ezt, és hogy mennyivel egészségesebb lesz ez, mint a stabilizátoros változat. Megbökdöstem egy kiskanállal, válasz nem volt, csak rengett, mint a kocsonya. Meg is kaptam ám hasznos tanácsadóktól, hogy vigyázzak vele, mert aludttejet csak pasztőrözött tejből szabad csinálni, különben veszélyes! Nos, fogalmam sincs, abban hol vannak a baktériumok, de ha a koli hűtőjében zöld dolgok voltak képesek  növekedni a hideg ellenére, egészen biztos a pasztőrözött tej se lehet akadály. Én ellenben bátrabb vagyok ennél. Tudom, hogy nem csak a tej, de a benne levő baktériumok is jót tesznek az egészségemnek, és hacsak nem ugornak rám, nem rettenek tőlük. Ráadásul még cikket is találtam arról, hogy orosz tudósok szerint az aludttej milyen jó hatással van az idegsejtekre. Végül rondasága ellenére olyannyira nekivehemedtem, hogy az eredeti gondolat szerinti gyümölcsöket se tettem bele.
Jöjjön a puszta tenyészet!

Meglepetésemre, bármilyen furcsa érzés is volt talán életemben először házi aludttejet ennem, a befőttes üveg fele még azelőtt kiürült, mielőtt észbekaptam volna. Csak csúszott lefele egyik kanál a másik után, amíg elégedetten nem dőltem hátra: megvagytok kicsi bacijaim egytől-egyig.

Átgondolva a dolgokat, tényleg jól esett. És elnézve a maradványokat, az üveg falán ragadt kis fehér darabokat bennük a tomboló bacikkal, elégedetten nyugtáztam: lehet ronda, lehet népszerűtlen, de az enyém!