Mr Green, aki minden nap megjelent e szent helyen, nemes angol eleganciával várva sorát, lépve közelebb és közelebb, sármos hangjával elkápráztatva földi lényünket, Mr Green, most fájó szívvel búcsúzunk tőled.
Az igazi gentleman-től, aki bearanyozta napunkat, akiért éltünk-haltunk, szívünket is beleöntöttük az italába, és most itthagyott bennünket.
Mr Green, aki oly ifjú volt, alig 50, és bariton hangja mindent felülmúlt: "tall green tea, please"
Egész nap várva, hogy megjelenjen 8.15-kor az earl grey teájáért, és a kis granola müzliszeletjéért, aztán 12.20-kor a zöld teájáért, és ha szerencsések voltunk, még közben is be-beugrott hozzánk.
A nap, mikor közölte a végzetes hírt, hogy már csak 2 napja van hátra, mindannyiunkat lesújtott. Feldolgozhatatlan volt. Ki lesz helyette nekünk, aki ilyen kedves lesz velünk. Aki ilyen úriember, aki megnevettet minket minden percben, aki megkérdezi tőlünk, hogy hogy vagyunk, aki megáll beszélgetni velünk...ohh, Mr Green, mindennek vége.
Miért kell munkát váltanod? Miért kell 3 utcával arrébb dolgoznod szerdától? És miért van annyi rohadt Starbucks, hogy idáig már nem kell eljönnöd?
Készültünk erre a napra, amikor végleg elhagysz bennünket.
És az utolsó találkozásunkkor a búcsú szavai helyett...
Ahelyett, hogy gondoltál volna ránk...
Megadtad a 20 éves lengyel fogszabályzós kislánynak a telefonszámodat....
Mr Green, bárki voltál is eddig, mostmár tényleg béke poraidra.
Nyugodj békében.
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése