E-off

Csütörtök délután Debrecenből hazafelé a zuhogó esőben egyszer csak fehérré változtak a fák. A jég hirtelen bevonta az ágakat, és szinte egyik percről a másikra az eső már jégcsapként lógott a Stop tábláról, a gallyak töredeztek a súly alatt, de az eső továbbra se adta fel.
A szélvédőt törölni szinte lehetetlen volt, a fűtés maximumon ment, hogy egy kicsit olvadjon, és kiláthassunk.
A szél olyan erővel fújt, hogy kiszálláskor sikerült halántékon ütni magamat a visszacsapódó ajtó sarkával.
Az áram pislákolni kezdett, majd az elektromos szolgáltató OFF üzemmódra váltott.
Még épp maradt meleg víz, hogy megfürödhessünk gyertyafénynél.
Gáztűzhely mikró helyett, vízforralás a babának, és intenzív tüzelés a kazánba, ugyanis a gázfűtés nem működik az elektromos keringtető leállása miatt.
A szoba így se tudott felmelegedni, mert a pillanatok alatt megfagyott redőny résein keresztül csak úgy süvöltött be a szél.
Lefektettük a gyerekeket, de úgy verte a vihar az ablakokat, hogy aludni nem nagyon tudtunk, pláne, hogy Ákost orvoshoz akartuk vinni, mert lázas volt.
Reggelre elállt a szél. Maradt a lefagyott redőny, és az áram nélküli lét.
Az utcában több oszlop kidőlt, de nem teljesen, hanem olyan szépen az út felé borulva, hogy csak a drót tartotta őket.
Alattuk átmenni életveszélyes volt, mert csak a drót maga képes agyoncsapni a súlyával egy embert, nemhogy az oszlop.

Az E-offtól nem jött senki. Az emberek telefonálgattak, de a válasz csak annyi volt, hogy legyünk türelemmel, illetve néha olyan is, hogy innen még nem is érkezett bejelentés, mert nincs is regisztrálva ez a hiba a rendszerükben.
Egész pénteken nem történt semmi, senki nem mérte fel a kárt.
Estére kiért a rendőrség. Állt egy darabig az úton, majd lezárta. Van kerülőút állítólag, ami jó pár kilométeres, földút dagonyával, kóbor kutyákkal, közvilágítás nélkül, és olyan emberekkel, akik állítólag nem léteznek ma Magyarországon. Azt hiszem kb. 22 éve lakok itt, de még egyszer se jártam arra.
Tehát vagy nekivágsz ennek a kis felüdítő kerülőnek, vagy saját felelősségre átmehetsz az oszlopok alatt.
Pénteki nap ezzel ennyi.
Szombaton jött egy mentő. Megállt. Nem tudott átmenni, út lezárva. Várt. Vesedialízisre vitt volna egy embert, de az oszlop még mindig ott lógott. A beteg családja úgy döntött, autóval átjönnek.
Az E-off még mindig nem jött, mert vannak fontosabb dolgok. Ezt tudták kárfelmérés nélkül is.
Közben hasznos tanácsokat kaptunk.
1. Az olvadó fagyó tartalmát tegyük ki az udvarra.
Igen, kint a plusz pár fokban remekül lehet a felolvadó hússal csalogatni a kóbor állatokat.
2. A megromlott húst vigyük el az innen X km-re levő dögtelepre, az E-off kifizeti.
A húst? Vagy a benzinköltséget?
3. Telefont lehet tölteni a kocsiban.
Töltő hozzá? Kocsi hozzá? Benzin hozzá?
4. Tűzifát ingyen adnak...egy gond van, hogy késve szállítják. Késve = ???
Be lehet menni érte. (12km)
Végül az emberek összefogtak, és közösen benzinpénzt dobtak össze az ingyenes tűzifára.
Több jó tanács nem is jut eszembe.
Mivel senki nem volt hajlandó törődni velünk, az részönkormányzati képviselő a személyes telefonján hívta a katasztrófavédelem vezetőjét. Ő volt az egyetlen ember, aki nem türelemre intett, hanem annyit mondott: intézkedem.
És 1 órán belül megindult a nyüzsgés.
Jöttek az E-offos kocsik, vakarták a fejüket, felmérték a kárt, és azon szenvedtek, hogy mit lehet csinálni, de persze semmire se jutottak, és véget ért a nap.
Estére nekikezdtük forralni a vizet, mert a tartályban már nem maradt, fazekakkal hordtuk a fürdőbe, hogy mindenki meg tudjon mosakodni. A gyertyák kezdtek csonkig égni, egész éjszaka tüzelni kellett, hogy ne fagyjunk meg. Alvás este 7-kor, mert a kölykökkel a sötétben már semmit se lehetett kezdeni, ébresztő meg hajnal 5-kor, mert addigra tökéletesen kipihenték magukat.
Vasárnap reggelre kivonultak megint.
Délelőtt jött már egy tűzoltó autó is, aki nem tudott csinálni semmit, mert addigra eltűntek az E-offosok, és nem vágták le a drótot. A tűzoltók vártak egy ideig, keresték őket, aztán nem tudtak mit tenni, elmentek.
Délre előkerültek a szolgáltató emberei is. Nekifogtak, de délre kiolvadt a föld, süllyedtek a gépek.
Már nem lehetett mit csinálni, hát ennyi volt megint. Majd este visszajönnek.
5-kor már megint szürkülni kezdett. Mesekönyvet már nem tudtunk olvasni, játékokat már nem láttuk rendesen, 6-kor gyertyát gyújtottunk, és kezdődött a nyűglődés megint.
Már teljesen sötét volt, mikor megjelent 2 darus kocsi. Dolgoztak. Reménykedtünk. Elmentek.
A telefonom lemerült.
Újabb éjszaka.
Hétfő reggel: Van áram!!!
Net ugyan nem volt, na de nem is lehet minden egyszerre.
Sikerült átkötni az áramellátásunkat egy másik településre. Még ugyan lesz ma áramszünet, amíg levágják a drótokat, de végre nem délután 5-kor ér véget a napunk, végre meg tudunk fürödni, hajat tudunk mosni, meg szárítani, ki tudjuk mosni a ruhákat, ki is vasalhatjuk akár.
Nem, nem panaszkodni akartam. (egy kicsit azért mégis)

Máskor is volt vihar, máskor is volt áramszünet.
De...mi van velünk? Tőlünk kisebb településen mellettünk helyreállították 1 nap alatt az áramot. Mert az állítólag más jellegű probléma volt. Mégis honnan tudják, mikor ide senki se jött felmérni a helyzetet? Ha a bejelentésekre nem reagáltak? Mi a fontosabb? Az áramellátás, vagy az életveszélyes helyzet megszüntetése? Senkit nem érdekelt, hogy itt emberek vannak elzárva a külvilágtól, vagy hogy életüket kockáztatva jönnek át napokig a kidőlt oszlopok alatt.

Amíg az E-off nem jön ki, még a tűzoltó sem nyúlhat az oszlopokhoz. A szolgáltatónak ehhez joga van. Az itt lakóknak mihez van joguk? 

Egy hete volt a vihar. És valahol még mindig nincs áram. 

Állítólag holnap jön a következő havazás...