Amikor az ember kevesebb pénzt kap, és ennek örül

Szétázott levél a postaládában a Magyar Államkincstártól.

Emlékeztetés, hogy hamarosan lejár a második gyermekünk után járó emelt családi pótlék.

Mellékeltek 2 lapot orvosi igazoláshoz, hogy ha továbbra is fennáll a tartós betegség, töltsük ki, küldjük vissza. Egyéb esetben automatikusan a sima családi pótlék jár.

Szívem szerint most minden egyes hivatalnokhoz elmennék, akik kétkedő arccal néztek rám, mikor közöltem, hogy ez eddig fog tartani és nem tovább, és megmondanám, hogy igazam volt. Nem azért, mert én olyan marha okos vagyok, hanem azért, mert azokra az orvosokra hallgattam, akiktől itt mifelénk mindenki okosabb.

Elmennék a nőgyógyászhoz, aki fél órán keresztül ecsetelte, hogy felejtsem el a hasamban rugdalózó gyereket, és csináljak inkább egy egészségeset, mert az életünket kórházban fogjuk tölteni.

Letenném elé a papírokat, és megmutatnám neki a gyerekemet. 

És megmondanám, hogy kapja be.

Értelme nem sok lenne, mert ezeket az embereket nem érdekli a dolog. Vállat rántanának, és úgyis én lennék a hülye. Mit számítana nekik, hogy egy gyerekkel több vagy kevesebb?
Valószínűleg semmit.
És mit számítana nekem a véleményük?
Valószínűleg semmit.

Még szerencse, hogy vannak olyan orvosok, akik szintén arra biztattak, hogy csináljunk egy egészséges gyereket.