Soha életemben nem éreztem a különbséget két esztendő között. Hogy valami más kezdődne.
Miért is? Minden nap csak a másiknak a folytatása. Ezért nem jelentett vízválasztót a Szilveszter vagy az Újév.
Egészen tavalyig. Tavaly ilyenkor rettegtem. Rettegtem a 2013-as évtől. Mert tudtam, hogy mi vár ránk. A végét nem, de a kezdetét igen. Rettegtem, hogy, ez az év megváltoztatja az életünket, és nem a jó irányba.
Hogy itt vége lesz mindennek. Szörnyű érzés volt ilyen rémületben élni, tudván, hogy semmit, de semmit nem tehetek az ellen, ami jönni fog. Márpedig jönni fog. És én ott állok, felkészületlenül, mert felkészülni nem lehet, és várni, hogy most belepusztulunk, vagy megmaradunk.
Rengeteget álmodtam özönvízzel, jött a hullám, és vártam a halált. Elsodort, de mindig felszínre kerültem. Talán jel volt, talán a hitem maradványa pislákolt álmomban.
Véget ért ez az év is. És ugyan jött az ár, de mi itt vagyunk. Jött, aminek jönnie kellett. És el is ment.
Megkegyelmezett az Ég. Mert ez semmi más nem volt, csak kegyelem.
És mentünk tovább, olyan sok minden történt ebben az évben. Maradtak romok az ár után. Mert semmi másra nem tudtunk koncentrálni, csak erre az egyre. Most is vannak hullámok, most is vannak gondok, amik nyomasztanak, de hol vannak ezek az előzőhöz képest?
Most, hogy ezt az évet lezárjuk, lezárok vele minden aggódást, és mindent, ami felőrölt. Összetakarítom a romokat szépen, és új világot teremtünk.
A családomra fogok koncentrálni, minden más gondot, ami nyomaszt, most félreteszek.
Új év következik, és tudom, hogy remek év lesz. Ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése