Gégegyulladással kórházba kerültünk.
Olyan hirtelen történt minden, hogy amikor vérvételnél kizavartak, és Bobó arra ébredt, hogy két idegen megszúrja, és elkezdett sírni, hát én is zokogtam az ajtó előtt.
4 napot töltöttünk bent. A körülményekről, a luykas padlóról, felkopott PVC-ről, törött csempéről és a vaságyról, amin fájdalom volt feküdni, nem is beszélnék.
Talán inkább egy "gondos" anyukáról, akinek a "fajtáját" isteníti a mai társadalom.
Én nem.
Talán egy fél évvel ezelőtt láttam egy babás műsort a tv-ben, ahol arról volt szó, hogy minden vizsgálatot meg kell csinálni várandósan, mert ki kell szűrni a betegséget.
Még egy "gondos" anyát is mutattak prezentációként, aki elmesélte, hogy ő minden szűrésre elmegy, még arra is, ami nem kötelező, mert neki NAGYON FONTOS a babája EGÉSZSÉGE.
Igen...milyen figyelmes és törődő. Jobb anyát el se lehetne képzelni.
Ugyanis elvégeztet minden vizsgálatot. Ahol kiszűrnek mindent. És ha találnak valamit...bármit...akkor ez a "gondos" anya, a gyereke egészsége érdekében megteszi, amit meg kell tennie. Mert neki fontos a gyereke egészsége. Hát megöli.
Igen, ez a minta. Menj el szűrővizsgálatra. Ha beteg, öld meg. Felejtsd el. Csinálj másikat. Egy egészségeset. És így te vagy a jó anya.
(Félreértés ne essék, nem az élettel összeegyeztethetetlen betegségekről beszélek. Sőt, még azokról sem, amikkel élni lehet, de gyógyítani már nem. Ez más téma.)
Hát találkoztam most egy ilyen anyával. A mellette levő nő nevelt gyereke down-os volt.
És ez az anya második nap megjegyezte mindkettőnknek: "Csodálom, hogy vállaltátok így, mert én csecsemőotthonban dolgoztam 20 évig. Sok beteg gyereket láttam, hogy mennyit szenvednek. És én MINDEN vizsgálatot megcsináltattam. Mert nekem nem kell beteg gyerek!"
Nem kellett volna semmit mondanom, mert az ilyen úgyse érti. Nekem se beteg gyerek kell. De a gyerekem kell betegen is.
Ugyan minek magyarázzam, ha nem érti, ha nem érzi, hogy akitől kerekedik a pocak, és akinek a mozgását érzi, attól képtelen vagyok megválni. Vagy aki minden vizsgálaton átesik, mégis betegen születik a gyereke, képtelen őt magára hagyni.
Nincs mit magyarázni.
Azon se volt, hogy 17 hetesen, amikor Bobó már egyértelműen szét akarta rúgni a seggemet, a doki fél órán keresztül mondta az arcomba, hogy felejtsem őt el, csináljak egy egészségeset, és sajnálja, hogy nem ő volt jelen, amikor 12 hetesen 5.6-os tarkóredőt mértek. Semmibe vette azt, hogy én előző nap Pesten jártam, és magzati szív ultrahangon azt mondták, hogy műtéttel gyógyítható Boti betegsége.
Vagy a nővérke, aki csak nézett rám, hogy miért nem vetettem el...illetve hát szültem meg hamarabb a halálra. A biztos halálra. Pedig műtéttel jó esélyei vannak egy teljesen átlagos életre. Csak hát a macera....
És amikor a kórházban ültem szemben ezzel a nővel, legszívesebben megkérdeztem volna:
Az én gyerekem fulladt meg majdnem? Az én gyerekemnek volt kék a feje? Az enyém volt élet-halál között? Vagy a te egészséges gyereked?
Pedig az én gyerekemnek kéne, hogy kéküljön, hogy fulladjon. De az enyém szépen fejlődik és rengeteget nevet. Senki nem mondaná, hogy "beteg".
Csak annyit kérdeztem ettől a nőtől, hogy úgy néz ki szerinte Boti, mint aki szenved? Vagy úgy néz ki, mint aki "beteg"?
Nem válaszolt. Még egyszer megkérdeztem, és azt mondta, nem.
Tudom, hogy nem győztem meg, nem is akartam.
Senkit sem akarok meggyőzni. Mi egy olyan betegséget kaptunk, amiből van kiút. Nagyon nehéz kiút, de VAN!
Összetör? Igen. Sírok? Igen.
Pedig semmi tünete nincs, semmit nem tud az egészről, csak én rettegek a szívműtéttől.
Nem tudom, és nem akarom elképzelni azt, amikor valakinek olyan betegséget kell hordoznia, amiből nincs kifelé. Nekem csak ez a remény maradt, hogy ő meggyógyulhat.
Én nem akarok senkit meggyőzni. Semmiről. Nincsenek "elveim", hogy mi a helyes döntés.
Mivel Botinak jó esélyei vannak, nem értem, miért kellett volna elvennem tőle ezt az esélyt? Hogy én ne sírjak, izguljak miatta?
És azt sem értem, hogy a mai magyar társadalomban miért az az "anya" a követendő példa, akinek a gyereke csak akkor a gyereke, ha annak semmi baja sincs?
Ha pedig találnak valamit...akár legkisebb apróságot is, ami helyrehozható, hát....azt a babát a doktorok és a saját anyja KISZŰRI!
