4 embernek

Nincs időm nagy szavakra. Megölelem azt, akivel élek. Felhívom a szüleimet. Néha unalmas, néha rutinszerű. Mi mást mondhatnék, nem történt semmi különös. Ez az élet. Vannak szüleim, van szerelmem, van testvérem, vannak barátaim, vannak, akik nem a barátaim, mégis valami különöset jelentenek nekem.

Ez az életem. És ha nem ez lenne? Ha elvesztenék ma mindent. Elmondtam valaha is, hogy Te jelented nekem a mindent? Hogy nélküled az életem sivataggá válna? Hogy minden, ami szép, elveszne belőle nélküled? Ha elmondanám, egyáltalán elhinnéd, hogy ennyire lehet valaki fontos? Hogy nélküled egy megkeseredett ember lennék, hogy nélküled nem lenne szép az élet, nem venném észre, hogy a fák rügyeznek, hogy az emberek lehetnek kedvesek is, hogy van értelme az életnek, és szép és az Isten csodáját lehet látni minden nap.

Nélkületek csak egy árva lennék, és nem jutna eszembe az otthon melege, és nem tanultam volna meg soha, mi az, törődni a másikkal, és nem lenne hova haza mennem, nem várna senki otthon, nem idegesítene, hogy már megint mit nem értetek azon, amit mondok, miért nem úgy gondoljátok, ahogy én.
És nem fájna a gondolat, hogy a kezetek egyre ráncosabb, és miért nem vagytok még mindig 30, hogy gondoskodjatok rólam, ha kell, hogy hiába lázadjak minden ellen, valaki akkor is szeretni fog, és akármit teszek, ez nem változik. És hogy adhatnék minél többet abból, amit csak én adhatok nektek, hogy megháláljam mindazt, amit az életetekből adtatok?

És ha nem lett volna kivel verekednem, és nem kényszerített volna valaki arra állandóan, hogy 1960-tól tudjam az összes Forma-1-es világbajnok nevét, és 11 évesen nem kellett volna Guns 'N' Rosest hallgatnom, és megtanulnom a lehetséges menekülési módokat egy erősebb ember elől, vagy hogy hogy alkalmazzuk a pszichikai terrort, mikor már az erő kevés, hogy "nyálas" dolgokat ne mondjunk, és ne csináljunk, hogy ne legyek egy nyafogógép, és tanuljam meg, hogy nem fog senki segíteni, felesleges sírni.
És később mégis jöttél segíteni, és tudtam, hogy megvédesz bármi áron, és én is megvédlek téged bármi áron, mert mi egy vér vagyunk, és mi a csokiból még most is a nagyobbik részt ajánljuk fel a másiknak, mert mi törvényekhez vagyunk kötve. És nem ölelgetjük egymást, és nem mondjuk, hogy szeretlek, mert az nagyon ciki lenne.

Soha nem fogom elmondani nektek, mert nem tudom. De azt is tudom, hogy tudjátok szavak nélkül is, mert ti velem együtt léteztek, és én veletek együtt létezem.

Szerelmes levél

Hogy ki vagy, mit érzel, miért szeretsz, ha szeretsz, és mit jelent egyáltalán szeretni, és miért vagy velem, és miért nem a többi milliónyi nővel, hogy szépnek látsz-e, és vajon szépnek fogsz-e látni majd 20 év múlva is,és velem maradsz-e, vagy csak egy emlék leszek, szerelem-e ez, vagy csak Freud szerinti anyavonzalom, vagy racionálisan együtt tudunk élni, vagy az örök szerelem tüze emészt el minket, vagy csak egyszerűen így hozta az élet, vagy mi döntöttünk így, vagy az Isten keze vezérelte, vagy mindenféle pszichológiai elméletek vannak ránk. 

Hogy mi van benned, sehogyse törhetem fel, toporzékolhatok, és könyöröghetek, kegyetlenkedhetek veled, és hisztizhetek. Az őrületbe kergethetem magam, és téged is, akkor is csak annyit tudok meg az egész végtelen világból, ami benned él, amennyit ezzel a szavakból álló kommunikációval el tudsz mondani, és nem érted, hogy nekem ez nem elég, mert nem láthatom, és miért nem, és csak hallgatok, mikor álmodban hozzámbújsz, és nézlek, hogy velem álmodsz-e, és miért kell, hogy hozzámérj akkor is, ha én úgy nem tudok aludni, és mérgesen eltolom a kezed, mert fáradt vagyok, és másnap a világ legnagyobb fájdalma, hogy miért nem érsz hozzám, és miért nem elég ha azt mondod szeretlek, és ha többet mondasz, akkor miért nevetek, hogy na jó, azért nem amerikai filmben vagyunk, és ha egész éjszaka igazgatod rajtam a takarót, miért leszek mérges, és másnap meg miért zavar, hogy miért nem törődsz velem eleget, és ha félálomban meg akarsz csókolni, miért nem érted meg, hogy akkor én már alszok, és fáradt vagyok, és ha alszol, és fáradt vagy, miért nem érted, hogy én hozzád akarok érni, és most meg mérgesen kezdesz szuszogni tudtodon kívül, mert zavar, hogy éppen gépelek, úgyhogy be is fejezem, mert...

Freud és a többiek, meg a nagy racionalitás és a tudomány szavaival nem tudok élni, úgyhogy csak azért, mert Te vagy az, aki vagy, és mert itt szuszogsz, és mert én az vagyok, aki vagyok, és azért, amik mi vagyunk együtt, és talán azért, mert a legegyszerűbb szóval, minden tudományt mellőzve, egyszerűen szeretlek.

Csináld magad tanfolyam - Az ínyműtét

Csak ülök, és várom, hogy szétrobbanjon az ínyem.

A kezdeti aggodalmakon, hogy a fogammal van a baj, és tuti ki kell húzni, túlvagyok. A duzzanat két fog közé koncentrálódik. Ami jelentheti akár azt is, hogy két fogamat kell kihúzni.

A dolog pikantériája, hogy fogorvos nélkül kell megoldani a kialakult helyzetet. A fogászat itt megfizethetetlen, ráadásul amilyen munkát végeznek, asszem előbb húzom ki saját magamnak.

De semmi pánik!

Rendszeresen nézzük a Dr. House-t. Sőt, Ákos annakidején nem mulasztott el egy Vészhelyzet epizódot sem, és a legjobb, hogy nem a vakbelemmel van a gond, mert úgy érzi, képes lenne azt is megműteni.

A láthatatlan duzzanatból lassan kis borsó lett a felváltott öblögetés után(szájvíz, kamilla tea és pálinka) Ezekből csak a pálinka használt valamit. Sikerült ellazulnom, és kevésbé aggódnom, mi lesz ezután.

Miután a borsó nem mozdult, kapott egy kis paradicsomos pakolást, ami után látványos változás történt. Mostmár mogyorónyira duzzadt. Sőt, a másik oldal is. De legalább láthattam a csillagokat fényes nappal, igaz némi fájdalom árán. Még mindig jobb, mintha szilva lenne a számban, de ezek után semmilyen új módszert nem merek kipróbálni, elég csapás ez már így is.

Próbáltam az interneten házi gyógymódok után keresgélni, de sajnos a jó öreg parasztasszonyok nem írnak blogot. Amit találtam, mind orvosi oldal, akik nem ismerve se Istent, se embert, csak magukra esküsznek.

Nem maradt más hátra, mint bízva szervezetem problémamegoldó képességében(bekapkodva legalább 6 féle vitamint rásegítve a dolgokra), várni, ahogy a genny a felszínre érjen, és akkor egy jólirányzott tűszúrással megadni magamnak a végső döfést.

Eljött az este. A paradicsomos pakolás megadta az irányelvet. A gumó akkora, hogy mostmár én döföm le.

Elő a tűt. És a pálinkát. És egy tükröt, bár a pálinka után már ez se számít.

Pár perc néma csend, tompa ellenállás az íny falán, és huss, mint kés a vajba.

Leszúrtam a vadat 3 döféssel, 3 különböző helyen. Amit tudtam, kipréseltem. A mérete ugyan nem változott, de legalább már nem érzem úgy, mintha bármelyik pillanatban szétcsattanhatna a fejemmel együtt.

A többiek lemondóan néznek. Hitetlenek. Minek bármit is magyarázni nekik? Már olyanokat mondtak, hogy felmehet az arcüregembe, meg bedagad a fejem, jóhogynemmán le is kell amputálni. Csak Ákos támogat...mert ő nézi rendszeresen a Dr. House-t. És mert ő a vakbelemet is megműtené...

És most, hogy megtettük, amit megkövetelt a haza, jöhet az ima, és a pálinka.

4-5 nappal később:

Rendszeresen szedtem a legalább 5 féle vitamint lóadagban(sose lehet tudni), nyomkodtam, ami a gumóban maradt, volt egy kisebb szúrás még a belső oldalon, Chopin-t hallgattam, és ...

Eredmény: Volt gumó, nincs gumó. Volt fájdalom, nincs fájdalom

Hahh...

És még valakinek kételye volt? Ilyenkor bezzeg hallgatnak...

Hát nézünk mi Dr. House-t!!!!